Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-74

6115 Az Országgyűlés 74. ülése (1990. január 24-én, szerdán 9.05 óra - Elnök: Jakab Róbertné) ELNÖK: Kedves Képviselőtársaim! Jó reggelt kívánok! Kérem, foglalják el helyüket. Egy bejelentést szeretnék tenni. Tegnap a tárgysorozat megállapításánál még bizonytalan volt, hogy a reggel benyújtott törvényjavaslat a titkosszolgálati eszközök engedélyezéséről — a szükséges bizottsági előkészítéseket is figyelembe véve - mikor került tárgyalásra. Az Országgyűlés elnöke jelezte, hogy amenynyiben második napirendi pontként nem lehet vitatni, helyette a sajtótörvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalására sor kerül. Mivel a tegnapi nap során csak az első napirendi pontig jutottunk el, a napirendek esetleges cseréje aktualitását vesztette. így a továbbiakban abban a sorrendben haladunk, ahogyan azt a képviselőtársaimnak kiosztott napirenden jeleztük. Tehát a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvényjavaslat elfogadását követően a sorrend a következő: a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek engedélyezésének átmeneti szabályozásáról szóló törvényjavaslat, az állami vállalatokra bízott vagyon védelméről szóló törvényjavaslat megtárgyalása, a nemzeti vagyonügynökségekről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat, a földről szóló 1987. évi I. törvény és a termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat és az egyéni vállalkozásról szóló törvényjavaslat. A sajtótörvény vitájára tehát az eredetileg kiosztott napirendnek megfelelően 9. napirendi pontként kerül sor. Tisztelt Országgyűlés! Ezek után folytatjuk a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvényjavaslattal kapcsolatos munkánkat. A törvénytervezet vitáját tegnap lezártuk. Most válaszadásra átadom a szót dr. Kulcsár Kálmán miniszternek. DR. KULCSÁR KÁLMÁN igazságügy miniszter: Tisztelt Országgyűlés! A tegnapi vita során elég sok módosító javaslat érkezett az Országgyűlés színe elé írásban, szóban is, később megfogalmazva is, és ezeket a módosító javaslatokat a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság ülésén tegnap este megtárgyalta. Szeretném bejelenteni, hogy a bizottság külön előadót nem kívánt állítani jelentésének prezentálására, így én utalok majd válaszomban az elfogadás, illetőleg az elutasítás tenyéré és indokaira is. Mielőtt azonban ezt megtenném, szeretnék három elvi problémával foglalkozni. Ezek a problémák ugyanis igen nagy hangsúlyt kaptak a vitában, és jóllehet valamennyi felszólaló végül is a Kormány álláspontjával értett egyet az elvileg vitatott kérdésekben is, mégis szükségesnek látom a félreértések eloszlatása érdekében mindegyik kérdésről néhány nagyon általános mondatban szólni. Az első: kell-e törvény? Nem a parlamentben kezdődött ez a vita, — korábban, gyakorlatilag egy éve, sőt másfél éve folyik már — azon ha az Alkotmány )90. január 24-én, szerdán 6116 bizonyos alapvető jogokat deklarál, akkor szükség van-e még arra, hogy ezeket a jogokat részletes szabályok segítségével érvényesítsük, illetőleg nem várható-e, az Alkotmányban deklarált jog önmagától azaz alkotmányos erejéből következően amúgy is érvényesül. Felmerült a vitában — nem most szeretnék visszautalni korábbi időszakra - az is, miszerint vannak olyan alkotmányok, amelyek gondolok itt például az Egyesült Államok alkotmányára, tiltják az USA-ban első alkotmány-kiegészítés - hogy az alapvető jogokkal összefüggésben a kongresszus a későbbiek során bármifajta jogalkotó tevékenységet végezzen. Akkor, amikor ezt a problémát először taglaltam a Parlament előtt — az egyesülési és a gyülekezési jogról szóló törvényjavaslat vitája során — kicsit részletesebben is elemezni, úgyhogy szíves engedelmükkel most nem térnék erre vissza, mindössze néhány összefüggésre utalnék. Mindenekelőtt arra, hogy ma már — a tegnapi újságok olvasása alapján megállapítható — publicisztikai szinten is felmerült és nagyon tisztességes kifejtést is nyert az a kérdés, hogy mit jelent a jogrendszerek különbsége ebből a szempontból. Mit jelent az, hogy egy ország az úgynevezett Common Law fejlesztette ki, tehát az angolszász jogrendszerben él, illetőleg kontinentális jogrendszere van. Az első esetben ritkán jelennek meg részletes szabályok az egyes emberi jogokkal kapcsolatosan, inkább a bírósági gyakorlat fejleszti és korlátozza őket, a második esetben általában törvényi szabályozás bontakozott ki. Ez az alapvető különbség ma is él, noha ez utóbbi évtizedekben mindkettőben megjelennek a másik elemei is. Nos szeretném hangsúlyozni, hogy Magyarország kontinentális jogrendszerű ország, amelynek a hagyományai úgy alakultak, hogy ilyenfajta részletesebb kifejtésre, mint amilyenre ez a törvény is vállalkozott, az alapvető emberi jogok alkotmányos biztosítása esetén is szükség van. Szükség van különösen akkor, hogy ha olyan periódust zárunk le, amelyben az Alkotmányban deklarált jogok távolról sem voltak maguktól érthetően végrehajthatók, amikor gyakorlatilag külön jogszabályok jelentek meg szabályozásukra, pontosabban inkább akadályozásukra és szelektív végrehajtásukra, ahol erre sor került. A mi jogrendszerünkbe tehát még a kontinentális jogrendszerekhez képest is külön történelmi hangsúllyal épült be a szabályozás szükségessége, ezért is kellett megalkotni az egyesülési jogtól kezdődően a lelkiismereti és vallásszabadságig bezáróan, azokat a törvényeket, amelyek e jogokat a jogrendszer több összefüggésben biztosítják. Hozzá kell tennem a következőket is: ezek a jogszabályok és most már csak a jelen pillanatban előttünk fekvő törvénytervezetről beszélek, abban az értelemben is garanciális jellegűek — és itt megint vissza kell utalni az elmúlt évtizedekre — hogy teljesen világossá teszik az emberi jogok és az állam viszonyában bekövetkezett változást. Ez a szabályozás ugyanis azon alapszik -i s^ezt megpróbáltam tegnap is hangsúlyozni — a lelkiismereti és vallásszabadság esetében