Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-73

6105 Az Országgyűlés 73. ülése gondolásat és kiegészítését javaslom, többek között az egyház öröklési jogának tisztázását is. Ezek a kérdések összefüggnek és ezektől függ az egyházak társadalmi funkcióinak kiteljesedése. Ezek a paragrafusok csak a régi gyakorlathoz viszonyítva előre mutatóak. A bizonytalanságot jelzi az is, hogy a részletes indoklás lényegében csak megismétli a javaslatban leírtakat. Végül engedjenek meg még három megjegyzést. A tervezet katonai létesítményben lehetővé teszi az egyéni vallásgyakorlást, a közösségi azonban tiltja. Ugy vélem, a törvénynek ettől nyitottabbnak kellene lennie. Elegendő korlátozásnak tartom, hogy a katonai szolgálatot teljesítő vallását csak a szervezet működési rendjével összhangban gyakorolhatja. Javaslom tehát kihagyni a 7. § (l)-es pontjából az egyénileg szót. Ugy vélem, ezt az elvet kellene alkalmaznunk a kórházak és a börtönök esetében is. A vallás szabad gyakorlását nemcsak az állam korlátozhatja, sértheti, hanem más emberek, embercsoportok türelmetlensége, agresszivitása is. Nagyon fontos, hogy a törvény vállalja a védelmet ezekkel szemben is. Meglehetősen komolytalan a szankció, ha a jelenlegi infláció mellett a vallási események, tárgyak meggyalázását szabálysértésnek minősíti és legfeljebb tízezer forint bírsággal sújtja. Deák Ferencnek igaza van, amikor azt mondja, hogy a vallási külformákat megsérteni a népre nézve annyi, mint vallásos érzelmeit megsérteni. Ugyanígy a vallásgyakorlás jogának sértése is legtöbbször azonos a vallásszabadság megsértésével. A 24. § kiegészítését is javaslom, ne csak a szertartásra rendelt helyiségekre vonatkozzon a szankció, hanem a temetőkre is, és védje a körmeneteket a botrányos rendzavarásoktól. Nincs benne a törvényben, de talán érdemelne néhány szót, hogy a szeméremsértő pornográf kiadványok is sértik az emberek vallásos érzelmeit. Természetesen ez a mai közállapotokban a borsó falra hintése volna csupán. De a nyilvánosságot terrorizáló és az ifjúság lelkét mérgező agresszív jelenlétük miatt szükséges volna szót emelni ellenük. Ennek a törvénynek nemcsak a vallásszabadságot kell biztosítania, hanem a rehabilitációt is. Rehabilitálni a vallást, mint az emberi kultúra nélkülözhetetlen szerves részét. Rehabilitálni az egyházakat, az egyházi intézményeket és a meghurcolt személyeket erkölcsi, jogi és gazdasági tekintetben egyaránt. Ez a törvény az emberiség két legszebb és legfontosabb szavát hordozza címében: a lelkiismeretre, hogy élni tudjunk a szabadságunkkal. Szükségünk van a szabadságra, hogy egyáltalán érdemes legyen élni. A törvény azonban kevés mindehhez. Az egyes embernek és az egész társadalomnak meg kell szívlelnie, amit Nagy Frigyes mondott Voltairnek. Odáig kell vinni a dolgot, hogy minden ember szégyellje fanatizmusát, türelmetlenségét. Hadd mondjam erre, amit a templomban szokás: Ámen, úgy legyen. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Megkérdezem Tamás Gáspár Miklós képviselőtársamat, kér-e szót, bár a teremben nem látom. 1990. január 23-án, kedden 6106 Ezek szerint nem. Roszik Gábor két perces hozzászólásra kért engedélyt még az általános vitában. ROSZIK GÁBOR: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Először is szeretném kifejezni egyetértésemet azzal, amit Szentágothai professzor úr elmondott. De nem ezért kértem szót. Felvetette és megkérdezte, hogy vajon miért nem nyújtottuk be a Magyar Demokrata Fórumnak nyolc szakaszból álló törvénytervezetét. Ez véleményem szerint egy ragyogó törvénytervezet, töredéke annak, amit benyújtott a Kormány az Országgyűlés elé. Ennek a története a következő. Egyrészt nagyon rövid idő állt rendelkezésünkre, hogy megtárgyaljuk ezt a törvényt, hisz sürgősségi indítvánnyal nyújtotta be a Kormány. Másrészt pedig azt az információt kaptuk a minisztériumtól, hogy a Kormány által beterjesztett törvénytervezetet teljes egyetértésben az egyházak támogatják, elfogadják, valamennyi párt, az ellenzéki pártok is. Tehát úgy tűnik, ez a törvény mindenkinek tökéletes és megfelelő, csak mi jöttünk elő kifogásokkal. így hosszas vita után tegnap délután a Magyar Demokrata Fórum elnökségi ülésén úgy döntöttünk, nem akarjuk felborítani e törvény tárgyalását. Ezért elfogadtuk azokkal a fenntartásokkal, amelyeket elmondtam. Itt elég hamar kiderült, hogy egészen más a helyzet, hiszen az egyházak képviselőinek is fenntartásai és módosításai vannak a törvénytervezettel kapcsolatban, más pártoknak is. Éppen ezért én itt állok és készségesen beterjesztem ezt a törvényjavaslatot a hozzátartozó rövid, kétoldalas indoklással együtt. Köszönöm szépen. ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel az általános vitában több hozzászóló nem jelentkezett, javaslom, hogy a tárgyalást a részletes vitával folytassuk. Kérdem, a tisztelt Országgyűlés egyetért-e azzal, hogy a vitát a részletes vitával folytassuk? Szavazzunk! Köszönöm. Megállapítom, hogy az Országgyűlés úgy döntött, hogy a törvényjavaslatot részletes vitára bocsátja. Már Pregun István képviselőtársunk jelezte, hogy a részletes vitában szót kér. Megadom a szót. DR. PREGUN ISTVÁN Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az általános vita nemes és nagyon értékes gondolatai után most a részletes vitában egészen konkrét kérdésekkel szeretnék röviden foglalkozni. Mielőtt azonban ezt megtenném, szeretném elkerülni azt, hogy a képviselőtársaimban valamiféle törvényellenes hangulat alakuljon ki a lelkiismereti és vallásszabadsággal kapcsolatos törvényről. Én azok közé tartozom, akik ezt a törvényt mai magyar helyzetünkben szükségesnek és fontosnak tartják. Ez a törvény meggyőződésem szerint hátteret és védelmet nyújt az egyházak működéséhez.