Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-73

6107 Az Országgyűlés 73. ülése 1990. január 23-án, kedden 6108 Most hadd térjek rá a részletes vitával kapcsolatos kérdésekre. Van egy régi római mondás, amely szerint „bona pacta, boni amici" — ami azt jelenti, hogy csak a jó megállapodások, a jó törvények biztosítják a jó barátságot, a jó kapcsolatot. Az emberi életnek két alapvető közössége, az állam és az egyház jó kapcsolatának az alapját képezi ez a megalkotás előtt álló törvény. Hogy azonban ez a bo­num még nagyobb legyen, három módosító javaslatot terjesztettem elő. Ezeknek alapvető indoklását az 520. számú előterjesztésben Önök mindannyian meg­találhatják. Néhány kiegészítő gondolatot szeretnék csak el­mondani: A törvénytervezet 18. § (2) bekezdéséhez feltétlenül szükségesnek érzem a vallásoktatással kap­csolatban a fakultatív tantárgy minősítés betételét. Ugy gondolom, hogy a vallásoktatás súlya és fontos­sága feltétlenül igényli a fakultatív tantárgyként való kezelést. Az iskolai Rendtartás ugyanis a fakultatív tantárgyakat a tantárgyak és nem a szabadon válasz­tott foglalkozások közé sorolja, mint pl. a szakkörök, sportfoglalkozások és egyéb tevékenységek — ezzel is elismeri a fakultatív tantárgy fontosságát és súlyát. Ezzel kapcsolatban legyen szabad Glatz Ferenc mű­velődésügyi miniszter úr figyelmét felhívni és szíves segítségét kérni ahhoz, hogy amennyiben a magyar Parlament elfogadja ezt a törvényt, az életbelépéssel szinkronban és egyidőben a Művelődési Minisztérium dolgozzon ki a fakultatív tantárgyként bevezetendő iskolai hitoktatás módjára vonatkozó utasítást, ren­delkezést, szabályozást. Ez többek között szabályoz­ná annak a lehetőségét is, milyen módon lehet a fa­kultatív iskolai hitoktatást bevenni az órarendbe, lehet-e tagja egy lelkész a tantestületnek, és ha igen, milyen esetekben, a hitoktatók óradíja — és egy se­reg sok más kérdés. Ugy gondolom, hogy ezzel gya­korlati tudnivalókat közölne a minisztérium a gya­korló pedagógusokkal és a szülőkkel. Ezzel kapcsolatban még egy kiegészítő megjegy­zést szabadjon megkockáztatnom: azon tanulók szá­mára, akik nem választják a fakultatív hitoktatás le­hetőségét, minden iskolában legyen valamilyen mó­don erkölcsi óra, etikai ismeretek, az erkölcsi érté­kek ismeretére nevelő és oktató tanóra a tanrendbe beállítva. A törvénytervezet 19. § (3) bekezdéséhez, illetve a 20. § (1) bekezdéséhez csatolt indítványaim nagy­jából azonos súlyúak és azonos fontosságúak. Arról van szó, hogy ott, ahol az egyház állami feladatokat vállal át és teljesít, egyrészt ezek a tevékenységek ne minősüljenek gazdasági vállalkozási tevékenységek­nek, másrészt pedig ezek a tevékenységek kapjanak az állami tevékenységekkel, illetve állami intézmények­kel azonos mértékű költségvetési támogatást. Talán nem veszik rossznéven kedves képviselőtár­saim, ha elmondom, hogy eme javaslatom megtételé­re személyes indokok is késztettek. Elsősorban az, hogy 1989. márciusában az akkori pénzügyminiszter­hez, dr. Villányi Miklóshoz fordultam egy interpellá­cióval ebben az ügyben, önök a tanúim, hogy konk­rét miniszteri ígéretet kaptam arra vonatkozóan, hogy ez a költségvetési támogatás azonos lesz az egyházi intézmények felé az államiakkal. 1989. novemberében felszólalásomban dr. Békési László pénzügyminiszter úr is megerősítette ezt a ko­rábbi pénzügyminisztériumi Ígéretet. Szeretném ha ezek az ígéretek most megtestesülve a törvény betű­jével is hitelesítve lennének. Nagyon kérem a Parlament jóváhagyását, illetve azt a megértést és támogatást, ami javaslataim elfoga­dását eredményezné. Köszönöm. Ennyit szerettem volna elmondani, és merem remélni, hogy ez a tör­vény a magyar társadalmi élet nyugalmának, további fejlődésének egyik biztosítéka lesz. Köszönöm szé­pen. (Taps) ELNÖK: A részletes vitában kért szót Tamás Gás­pár Miklós Budapest, 14. választókörzetének a kép­viselője. TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS Tisztelt Ház! Először is szeretnék elnézést kérni, hogy nem voltam itt, amikor először szólítottak. A jogi bizottságban a nemzetbiztonsági törvénnyel kapcsolatos vitán kellett részt vennem. Nem szeretném részletesen ismertetni módosító indítványaimat - azt írásban beadtam. Csupán né­hány pontra hívnám fel a figyelmet, amelyeknek úgy gondolom elvi jelentőségük van azért, mert úgy gon­doljuk, hogy valóban határozottan el kell választani az államot az egyháztól — nem pusztán deklarációk szintjén, hanem igazán meg kell valósítani végre azt a helyzetet, amelyben a lelküsmeret szabadsága ma­radéktalanul érvényesül, amelyben az állam a lehető legcsekélyebb mértékben avatkozik bele azokba a dol­gokba, amelyek egyéneknek és az egyének csoportjai­nak a saját ügyei. Ezért javasoljuk - többek között — azt, hogy a törvényjavaslat 8. §-ának (2) bekezdésében, továbbá a 14. § (3) bekezdésében ne szerepeljen az Alkot­mány, az alkotmányos rend — hiszen tudomásul kell vennünk, hogy olyan politikai és intellektuális tevé­kenységek egy demokráciában törvényesek lehetnek, amelyek békés úton az Alkotmány megváltoztatását kívánják — ezért csupán a törvényességet kell véde­nünk. Ezért fogalmaztunk úgy, hogy például az egy­ház minden olyan vallási tevékenység végzése céljá­ból alakítható, amely bűncselekményt nem valósít meg, vagy annak elkövetésére nem hív fel. E z bőven elegendő. Ugyanakkor egy másik pontot mondanék abból, amit javasolják: a 24. szakasznak a családvédelmi tör­vény 75. szakaszát módosító (2) bekezdéséből kihagy­nánk egy mondatot, mégpedig a következőt - majd indokolnám is, hogy miért. „A gyermek nevelése során arra kell törekedni — mármint a szülőknek -, hogy a gyermek egészsé­ges, művelt, erkölcsös, hazáját, népét szerető ember­ré váljék,, E zek nemes célok, ugyanakkor mi fontos­nak tartjuk azt, hogy a gyermekek nevelését a család-

Next

/
Oldalképek
Tartalom