Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-73

6071 Az Országgyűlés 73. ülése 1990. január 23-án, kedden 60T2 robbanást kiváltó feltételek teljesítésére sem. Ezt tudnia kell mindenkinek, külföldön és belföldön egyaránt, aki ilyen irányból nyomást akar gyakorolni rá. És végül, de nagy hangsúllyal említeném: a működőképességhez hozzátartozik egy szakmailag felkészült, erkölcsileg szilárd, a Kormányhoz, a mindenkori kormányhoz lojális és magát biztonságban érző államigazgatási, közigazgatási szakembergárda. Ennek léte nemcsak a mai, hanem a mindenkori kormányzás eredményes működésének is alapfeltétele. Ezért nemcsak amiatt emelek ismételten szót a B-listázás felmerülő kísértete ellen, mert igazságtalanul és oktalanul kergeti bizonytalanságba a mai szakember-gárdát, hanem azért is, mert a jövőt veszélyezteti, aki itt leszámolásra és nem tisztességes elszámoltatásra készül. De magukat a választásokat is veszélyezteti, ha a lebonyolításában fontos szerepet betöltő tanácsi apparátus bizonytalan jövője miatt demoralizálódik és szétszéled. Tisztelt Ház! Ha valaki moralizálásnak érzi megjegyzéseimet, vállalom, hiszen olyan időszakban vagyunk, amikor az erkölcsi és az emberi tartás egész jövendő sorsunk alakulása szempontjából perdöntő jelentőségű. Átéltem ennek súlyos ellentmondásait az úgynevezett lehallgatási ügy kapcsán, hiszen hiába változik az értékrend, ha a régi technológia megváltoztatását nem teszi kötelező belső paranccsá a benne dolgozók erkölcsi tartása és felismerése, ha nem belülről születik a felismerés és kezdeményezés, a késlekedés vádlottá tesz egyébként vitathatatlnul szükséges funkciókat, és utat nyit a személyi támadások és vádaskodások parttalan eszkalációjának. Ezért is szólni szeretnék néhány szót a belbiztonsági munka válságáról és ezzel összefüggésben a titkos szolgálatok helyzetéről. Igazán csak a magyar állam növekvő függetlensége és a Kormány növekvő önállósága, a pártállam lebontása tette lehetővé, hogy a kormányzat érdemben foglelkozzék a belügyi munka koncepciós kérdéseivel. Ennek során a Kormány abból indult ki, hogy a titkos szolgálatok elsődleges feladata, nemzeti kötelessége, hogy szolgáltassa azokat az információkat, amelyek szükségesek, de az élet nyitott szféráiban nem hozzáférhetők. Ez magas fokú intelligenciát, társadalmi érzékenységet és a mindenkori kormány iránti feltétlen lojalitást követel a szolgálat munkatársaitól. Az egyszerűen nem vitatható, hogy kémelhárításunk és katonai elhárításunk működőképességének a fenntartása az egész nemzet érdekében áll. Különös jelentősége van ennek az instabillá vált magyar belső helyzetben. Hasonló a helyzet a polgári és a katonai hírszerzéssel. A viharosan változó nemzetközi helyzetben ugyanis életfontosságú, hogy a Kormány és annak egyes tagjai megbízható információhoz jussanak a hazánkkal kapcsolatos politikai-gazdasági elképzelésekről, valamint a belügyet érintő katonai, katonapolitikai szándékokról és törekvésekről. A belbiztonság területén kialakult válság természetesen hozzájárult ahhoz, hogy a tervezett és nagyrészt kidolgozott lépéseket az átszervezésben gyors ütemben megtegyük. A legkézenfekvőbb jelenség az, hogy véglegesen múljék el a félelem, a titkos szolgálati eszközöktől többé ne féljen a törvénytisztelő állampolgár e hazában. Emberileg érthető mindazoknak a személyes indulata, akiket a korábbi években a belső elhárító szolgálat megfigyelt, esetenként zaklatott. Ezt az indulatot azonban nem szabad átvinni a szélesebb ívű nemzetbiztonsági tevékenységgel szembeni magatartásra. A titkos szolgálati szervezeteket természetesen depolitizálni kell. A pártirányítás megszüntetése, a párt kivonulása ezekről a helyekről teljes egészében megtörtént. Meggyőződtem arról, hogy ezek a szolgálatok úton vannak afelé, hogy politikamentes, funkcionális szakszolgálattá váljanak, hogy a törvényességi előírások szerint, parlamenti ellenőrzés mellett, a mindenkori legitim magyar Kormány közvetlen irányítása alapján működjenek. A belbiztonsági szolgálat, a régi elvesztette funkcióját, és már korábban elvesztette a társadalom bizalmát. Megszüntettük, de el kell ismerni, hogy pozitív szerepet játszott 1989-ben az átmenet békés jellegének a biztosításában. Nincs kétségem aziránt, hogy az új Nemzetbiztonsági Hivatal sem kapja meg automatikusan a társadalom bizalmát. Ezért úgy gondolom, hogy az új szervezetnek az eddigi belbiztonsági funkcióból - legalábbis az átmenet idejére - csak az elengedhetetlenül szükséges feladatot, a legszűkebben vett alkotmányvédelmet szabad és kell átvennie. A vonatkozó jogszabályok mielőbbi kidolgozása és a parlamenti felügyelet felállítása mellett is nagyon fontosnak tartom, hogy az újonnan létesítendő speciális szervek elvégezzék az elkerülhetetlen belső önvizsgálatot munkájuk tartalmát, eszközrendszerét és az állomány beállítottságát illetően. Elengedhetetlennek tartom, hogy ahol ez még nem történt meg, demokratikus szellemű, nemzeti érzelmű vezetők kerüljenek a kulcspozíciókba, az állományt pedig tehetséges és tisztességes fiatalokkal frissítsék fel, függetlenül azok pártállásától. A kirobbant botrány egyik tanulságaként meg kell állapítani, abban szerepet játszott az is, hogy a koncepcióváltás gyakorlati végrehajtása az indokoltnál lassabban halad. Ebben a magam felelősségét is érzem. Ami következtetést a pártállam struktúráját illetően le kell vonnunk, azt mi most késedelem nélkül megtettük. Sürgetjük a különböző vizsgálatok eredményeit, amelyekből haladéktalanul le fogjuk vonni a további következtetéseket. Horváth István belügyminiszter lemondását magam is elkerülhetetlennek tartom. Mondanivalójához anynyit fűzök hozzá, hogy mint reformpolitikus jelentős szerepet töltött be abban, hogy hazánkban az alkotmányos rend alapján, békés úton megy végbe a demokratikus átmenet. Érdemeiért köszönet illeti, mint ahogy azért is, hogy a belbiztonsági válságból fakadó következtetéseket személyére vonatkozóan is levonta. Végül e témához kapcsolódóan közölni kívánom, hogy a Minisztertanács — a kialakult helyzetre is te-