Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-72

6033 Az Országgyűlés 72. ülése 1989. december 21-én, csütörtökön 6034 szövetkezetek voltak, ma önálló állami vállalatként működnek, mert más rendet vezettek be korábban a gazdálkodásban. Kérem, hogy hagyjuk meg az eredeti határozatun­kat, mert a mezőgazdaság továbbfejlődésének egyik módszere ez. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Dr. Bognár József képviselőtársunk kért szót. DR. BOGNÁR JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Én azt gondolom, ez egy rendkívül fontos prob­léma, és azt kell mondanom: fontosabbnak látszik an­nál semhogy egy képviselői indítvány, illetve ellenin­dítványok alapján dönthessük el ezt a kérdést. (Egyet­értő moraj.) Nagyon komoly, több évtizedes gazdasági problé­máról van szó, mert megfelel a valóságnak az, hogy Magyarországon az élelmiszeripar túlcentralizált; meg­felel a valóságnak az, hogy Magyarországon egy olyan begyűjtési rendszer volt, amely hosszú időn keresztül az élelmiszeripart kivételezett helyzetbe hozta; meg­felel a valóságnak az is, hogy a magyar mezőgazda­ság, a termelő ember — hogy úgy mondjam — rendkí­vül elégedetlen a jelenlegi helyzettel, tehát ennek fe­lülvizsgálatára van szükség; megfelel a valóságnak az is, hogy a termelői és a fogyasztói árak között kilo­méteres differenciák vannak, és amennyire egyetért az ember azzal, hogy a termelőknek az ösztönzése végett esetleg magasabb felvásárlási árakat fizessünk, annyira nem lehet egyetértem azzal, hogy a piacon az árak a háromszorosát, a négyszeresét teszik ki a felvásárlási áraknak olyan termékek esetében is, ahol nincs élel­miszeripari átalakító vagy feldolgozó munka. Ez összefügg azzal, hogy egész agrárkereskedel­münk nagyon rossz állapotban van ebből a szempont­ból. Talán egyik leggyengébb szektorunk — az építő­ipar kivételével persze, — az agrárkereskedelem a jelenlegi időszakban. Ezért én azt javaslom: az elnök úr döntsön úgy, hogy kiadja ezt a kérdést megvizsgálásra a mezőgaz­dasági, a kereskedelmi bizottságnak, talán a terv- és költségvetési bizottságnak, és azok a legközelebbi Or­szággyűlésre hozzanak ide egy előterjesztést. Ezt an­nál is inkább megtehetik, mert ráadásul még mind a két tevékenység egy minisztérium hatáskörébe tar­tozik, tehát azt gondolom, hogy magának a mezőgaz­dasági minsztériumnak is kell, hogy legyen hozzászó­lása, hiszen hozzátartozik a termelési és az élelmiszer­ipar is. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Király Zoltán kíván szólni. KIRÁLY ZOLTÁN: Megbocsássák, hogy felszóla­lok, mert ez az a terület amihez nem értek, és nem is szoktam beleszólni olyasmibe, amihez nem értek. De elhangzott itt néhány felszólalás és különösen dr. Ele­ki János felszólalása volt az, ami arra késztetett, hogy felálljak. Szakmai szemszögből természetesen nem tudom megítélni, — bár elolvastam, áttanulmányoztam — Biacs Péterek módosító indítványát, és végiggondol­va — laikusan — számomra elfogadható volt mindaz, amit leírtak. Amikor Eleki János felszólalt, akkor arra gondol­tam, hogy itt végre érveket is kapunk, hiszen úgy kezdte, hogy nem ért egyet a Biacs-féle előterjesztés­sel. Azután kiderült, hogy Eleki János a sztálinista gazdasági modellezés idejének lejártáról szónokolt, a monopóliumok átmentéséről, stb. Én tőle érvet Biacs Péter indítványával szemben nem hallottam. Ezeket a lózungokat annál inkább, aminek viszont számomra az ő szájából nincs hitele. Megkérdezném tőle, hogy van-e érve is, szakmai érve a Biacs-féle javaslattal szemben, mert ha nincs, akkor az a kérdésem: vajon a TOT, amelyet képviselt, mikor lépett fel és hogyan a zöldségmaffia megszüntetéséért, mikor szállt kemé­nyen szembe a monopóliumokkal, hogy most oly erő­teljesen harcol Biacs Péter javaslatával szemben. A másik dolog: Varga János — ha jól értelmeztem az általa elmondottakból, amely számomra is érthe­tőbb volt — a termelőszövetkezeteket, a termelő vál­lalatokat képviselte, vagy azok érdekében szólt. Csipkó Sándor is tulajdonképpen azok érdekében szólt. Az ő érveik számomra már áttekinthetőbbek, érthetőbbek is, csak úgy érzem, hogy itt most az alap­anyagtermelő vállalatok vitáznak a feldolgozókkal. De a kutya nem szól a termelőkről. Nem érzem itt, hogy az egyéni termelő, a termelők érdekképviselete egyáltalán szóba került volna. Amikor Sásdon jártam, vagy egy másik kis község­ben, akkor azt hallottam, hogy ott a termelőszövet­kezet ugyanúgy monopolhelyzetben van. A termelő nem tud hová menni, diktálják az árakat, a felvásár­lási árakat, egyszerűen nincs választási lehetősége. A kis- és nagy monopóliumok sora van a termelő előtt. Ki hát a termelő, hol van tehát a termelő ér­deke és érdekképviselete? Ezért azt javaslom, hogy ezeket a szempontokat is figyelembe véve — egyetértve a professzor úr által elmondottakkal — most ne döntsünk abban — mon­dom laikusként, illetve abból a megközelítésből, amit kifejteni próbáltam. Sokkal fontosabbnak érzem ezt a törvényjavaslatot annál, hogy most itt szavazás­sal lezárjuk. Adjuk vissza a bizottságoknak, keressünk valódi érdekképviseleteket ehhez, kérjük ki az ő véle­ményüket, hallgassuk meg őket, és így talán érde­mibb lenne a döntésünk is erről. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Képviselőtársaim! Több hozzászólási szándék nincs. De igen. Kasó József képviselőtársam kíván szólni. KASÓ JÓZSEF: Attól teszem függővé a hozzászó­lásomat tisztelt Képviselőtársak, hogy visszakerül-e az indítvány az állandó bizottság elé. Ha igen, akkor nem kívánok ehhez szólni. (Számos képviselő hangosan

Next

/
Oldalképek
Tartalom