Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-72

6031 Az Országgyűlés 72. ülése 1989. december 21-én, csütörtökön 6032 Ezek alapján tehát megállapítható, hogy az átalakulási törvény 30. § (4) bekezdése sem a korábban megalkotott társasági törvény elveivel nem egyeztethető, — ez a törvény szövegében zavart okoz, — sem az átalakuló válasz érdekeit nem képviseli. Ugyanakkor hatályon kívül helyezése a mezőgazdasági üzemek számára sem hátrányos, ha valóban részvényesek akarnak lenni az átalakuló vállalatokban, akkor erre van mód, ugyanolyan feltételek alapján, mint a többi gazdálkodó egység esetében. A kérdés az, megteheti-e az állam, hogy tulajdonáról térítésmentesen lemondjon, különösen akkor, amikor olyan eladósodott mint a miénk. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetértek azzal, hogy az élelmiszergazdaságban szükséges az integráció kialakítása. Hiszem, hogy ez helyreállítaná a két ágazat közötti bizalmat, az azonos mértékű érdekeltséget és eredményezné a fogyasztókat érintő minőségjavulást. De csak a világban jól bevált módon, ha azt piac igényei határoznák meg. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Varga János Tolna megyei képviselőtársunk hozzászólása következik. VARGA JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim rövid és tárgyszerű szeretnék lenni és azon a nyelven szeretném megmondani, hogy mit jelent e törvény, amely azt hiszem mindnyájunk számára ezt érthetőbbé is teszi. Itt arról van szó e törvény módosításánál, hogy hosszú és régi gond feszül a két ágazat között. Az alapanyagtermelők és azok a vállalatok, amelyek felvásárolták tőlünk ezeket a termékeket, vagy feldolgozták, közöttünk soha nem volt igazán béke. És miért nem volt béke közöttünk? Közöttünk azért nem volt béke, mert nekünk alapanyagtermelőknek annyi jogunk sem volt, hogy megírjunk egy szerződést, vagy megváltoztassuk azt a szerződést. Egyáltalán a véleményünket nem tehettük bele ebbe a szerződésbe. Hozzá szeretném tenni, hogy én személy szerint ma is bizonyítani tudom, hogy jó kapcsolatban vagyok ezekkel a vállalatokkal. De nem tudom elviselni az igazságtalanságot. Mi megalkottuk ezt a törvényt annak idején, tisztességesen. Rájöttek ezek a vállalatok arra, hogy túlságosan belelátunk egymás kártyáiba a következőkben. Túlságosan tisztán fogjuk látni egymás játékát. Rájöttek arra, hogy ebben az esetben mi, akik ezeknek a vállalatoknak a vagyonát felszaporítottuk az elmúlt 30 évben, mi túlságosan belelátunk ebben a helyzetben. Kérem, nekem az a véleményem, hogy mi vitatkozhatunk azon, hogy milyen részvénytársaság születik ebből? De kérdezem én, ebben az országban milyen részvénytársaság születhet pénz nélkül? És nem az lesz az egyedüli részvénytársaság, ahol a részvényesi helyzet úgy születik, meg, ahogy mi ezt a törvényt megalkottuk. Ugy születik meg, hogy a beszállított termékeink alapján és annak értéke alapján leszünk részvényesek. El kell döntenünk hosszú távon, együtt haladjunk, vagy külön. Ez a törvény most összekapcsol bennünket. Ha ezt a törvényt mi most megmásítjuk, az útjaink elválnak egymástól és más irányba megyünk. Én igyekeztem érthetően elmondani és nem hivatkozni paragrafusra, nem hivatkozni arra, hogy milyen alapos kérdést változtat meg. Én ezt úgy mondtam el, mint egy termelőüzem vezetője, aki jó kapcsolatban van a vállalatokkal, aki arra törekedett, hogy megértsék a lényegét. Tisztelt Képviselőtársaim, amit én szerettem volna még elmondani. A kistermelőket nem kell felhasználni érvként. Megmondom miért. Azért nem kell felhasználni, mert azoktól mi vásároljuk fel az összes terményt, mint alapanyagtermelők és mi adjuk el ezt a terményt. A kistermelőknek semmi közük ezekhez a nagyvállalatokhoz. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Csipkó Sándor. CSIPKÓ SÁNDOR: Tisztelt Képviselőtársaim! A múltkor egy nagyon bölcs törvényt hoztunk, amit most megszüntetni vagy módosítani született egy javaslat. Én csak adalékokat szeretnék Varga és Eleki képviselőtársam felszólalásához adni. A mezőgazdasági bizottság, amikor e témát tárgyalta, nem javasolta napirendre tűzését sem. Akkor az is elhangzott, hogy az élelmiszeriparban dolgozó szakszervezet félti az ott dolgozók sorsát. Kérem semmi köze sincs ennek a törvénynek az ott dolgozók sorsával. Ez egy ágazati és nem bértéma. Ezek a nagyvállalatok a mezőgazdasági termékek kötöttpályás rendszeréből építették ki hatalmukat és az árakat is ennek megfelelően alakítják. Kérem, 52 forint 50 fillér volt a sertéshús. Két hét múlva 75. Kérem, most az 52-nek higgyünk, vagy a 75-nek? Más példa. Megyei vagy két megyére szóló nagyvállalat, hogy megfojtson egy-egy szövetkezetet vagy gazdaságot az árakkal manipulálva, ott leszorítja, máshol odaadja ezt a pénzt. Tehát még az árakban is a területén eltér. Monopolhelyzeténél fogva ezt teheti. Én is úgy mondom el ezeket, hogy baráti viszony van köztem és ezen vállalatok vezetői között. De a gazdasági érdek már nem ezt szolgálja. Tovább megyek. Keresve a mezőgazdaság jövőbeni útját, nyugat-európai értékesítő, beszerző szövetkezeteket tanulmányoztam. Ezek a szövetkezetek egy vágóhíd, egy malomipar, ez vonja hatókörébe a termelőket, ott az egyéni gazdákat. Tehát a jövő mezőgazdasági szerkezetében is beleillik a vonalba és bele kell hogy illjen. A TOT kongresszusa most a napokban fejeződött be, és annak egyik határozata is kéri. Kérem a tisztelt Képviselőtársaimat, hogy erre azért figyeljenek oda, hisz a magyar mezőgazdaság szövetkezeti része ott volt és határozatilag kérte az Országgyűlést, hogy a korábban hozott határozatát ne másítsa meg. Kérem! Ez szervezetileg, gazdaságilag egy vonal, a régi hatalmi rendszer választotta szét. Valamikor teljes