Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-72

6029 Az Országgyűlés 72. ülése 1989. december 21-én, csütörtökön 6030 konzerválása. Ez a visszarendezős csak egy szűk, roszszul felfogott élelmiszeripari vezetői érdeket szolgáltat. Sajnálom, hogy Biacs Péter képviselőtársam, barátom, akit egyébként nagyra becsülök, felvállalta ilyen érdekek képviseletét. Hosszú időn keresztül megszokták ezeket a monopóliumok saját felsőbbrendűségüket. Azt, hogy az általuk diktált szerződések alapján úgy vihetik el a termelés termékeit, mintha még ma is a rossz emlékű beszolgáltatás működne. Hogy mit jelent egy olyan rendszer, ahol a termelő és a fogyasztó között egy önérdekű és mindkettő érdekeibe ütköző rendszer van és működik? — azt mindenki azonnal megérti, ha a zöldség-maffia kifejezést hallja. Ezeken az állapotokon kívántunk túljutni, amikor az átalakulási törvény szellemébe illő javaslatot tettünk arra, hogy a termelők kedvező feltételekkel kaphassanak részvényeket. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem ingyen részvényeket. Beleszólási jogot a feldolgozó-értékesítő vállalatok munkájába és irányításába, hogy ezáltal kialakuljon ez a lánc, a földektől az üzletek pultjáig, amit ma élelmiszervertikumnak nevezünk. Az urópaizálódás folyamatában a nagy népgazdasági munkamegosztás ideje lejárt. A módosító javaslat hosszú távra ismét elszakítaná a termelői társadalmat, a gabonatermelőket, a hústermelőket, a tejtermelőket az élelmi szeripartól, miközben Európában és a korszerű gazdasággal rendelkező országokban másutt is már több évtizede, hogy az élelmiszergazdaság szerves egységet képez. A mi jelenlegi nomenklatúránk szerint is élelmiszergazdaságról beszélünk, de ennek a fogalomnak ma még nincsenek belső tartalmi, lényegi összefüggései. Van mezőgazdasági termelés, és van ettől tulajdonában, érdekeltségében teljesen elkülönült élelmiszeripar. Ez a helyzet pedig nemcsak a termelőknek nem felel meg, hanem ellentmond az egész fogyasztói társadalom érdekeinek is. A sztálinista gazdasági modellezés ideje lejárt. Nem zárhatjuk el a nyersanyagtermelést a — feldolgozás és a picai integráció lehetőségétől. Azok a bizonyos más, ésszerű társasági formák, amire Biacs Péter javaslata az indoklásban hivatkozik, azt akarják, hogy a vállalatok úgy próbálnak a törvény alól kibújni és a termelőket továbbra is kirekeszteni, hogy nem részvénytársasági formába kívánnak átalakulni, átmentve ezzel monopolisztikus hatalmukat. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor vitatkozom képviselőtársam indítványával, és annak elutasítását kérem a tisztelt Parlamenttől, a tisztelt Ház figyelmébe ajánlom a görög demokráciák már-már elfelejtett jelmondatát, mely így szól: „Hogy mi az igazság, az nagyon fontos; de hogy kinek van igaza, az csaknem lényegtelen.,',' Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Vörösné Csuka Mária képviselőtársunk hozzászólása következik. VÖRŐSNÉ CSUKA MÁRIA: Tisztelt Országgyűlés! Tudom, hogy fáradtak már tisztelt Képviselőtársaim, és bizonyára izgalommal várják azt is, hogy örülnek-e majd kedves családtagjaik a karácsonyra szánt ajándékoknak. Hasonló izgalommal várják az élelmiszeripari vállalatok a Biacs Péter módosító javaslatával kapcsolatos pozitív döntést. Mégpedig azért, mert a törvény vitatott szakasza, a gyakorlatban történő alkalmazása több problémát vet fel, és bizonyos esetekben talán éppen az átalakulást nehezíti meg, holott eredeti szándékunk az volt, hogy ezt megkönnyítsük. A felmerülő problémák a következők: a vállalatok részvénytársasággá való átalakulási szabályai között a törvény egy speciális, a gazdasági társaságokról szóló törvény által nem ismert részvényfajtát is meghonosít; a meghitelezett részvényt. A törvény szerkezetéből következtetve, ez a részvényfajta nem azonosítható sem az átalakulási törvényben korábban írt meghitelezett idiglenes részvénnyel, sem a gazdasági társaságokról szóló törvényben említett ideiglenes részvénnyel. A mezőgazdasági termelést folytató gazdálkodó szervezetek részére kötelezően felajánlandó ezen részvényfajta ugyancsak az átalakuláskor alkalmazható, de tartós konstrukciónak minősül. Ennek alapján viszont felmerül a részvényes felelősségének a kérdése is. A társasági törvény szerint ugyanis a részvényes felelőssége a társasággal szemben a részvények névértékének szolgáltatására terjed ki. A részvényes kötelezettségeiért a részvényes egyébként nem felel. A meghitelezett részvény alapján a részvényes jogait terjes egészében gyakorolja, holott befizetési kötelezettséget az osztalék alapján esetleg csak több év után valósít meg. Ez a fajta eljárás sérelmes lehet a részvénytársaság többi, befizetést teljesítő részvényesére. A felelősség oldaláról viszont a meghitelezett részvény tulajdonsai is sérelmet szenvedhetnek. Válhat-e valódi tulajdonossá a társaság sikeres működésében érdekeltté az a tulajdonos, aki tényleges anyagi befektetést nem teljesített? Az átalakulási törvénynek ezen bekezdése a gazdálkodó szervezetek közötti kapcsolat alapján is kifogásolható. Az átalakuló vállalat részvényeit az átalakulást megelőző öt év átlagában kell felajánlani az érintett gazdálkodó szervezetek részére. A meghatározott idő öt év, de a konkrét átalakulásnál előfordulhat, mint ahogy elő is fordul, hogy az átalakuló vállalatnak már négy éve nincs kapcsolata korábbi partnerével, akivel esetleg éppen a megromlott viszony alapján szűnt meg az együttműködés. Milyen részvényesi magatartás várható ezek után? Befizetés nélkül kap olyan részvényt, amelynek alapján gyakorolt jogokhoz kapcsolódó felelőssége kiszámíthatatlan. A meghitelezett részvény vonatkozásában az átalakuló vállalatot felajánlási kötelezettség terheli. Ez a felajánlási kötelezettség ellentétes az esetleges zártkörű részvénytársaság alapításával, ahol az alapítók abban állapodnak meg, hogy a részvényt maguk veszik át, tehát meghatározzák, kivel szándékoznak részvénytársaságot alakítani, üzleti tevékenységük során együttműködni.