Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-72

6027 Az Országgyűlés 72. ülése 1989. december 21-én, csütörtökön 6028 viselője javasolja, hogy az 1989. évi XIII. törvény 30. §-a (4) bekezdésében foglalt, s az élelmiszeripari vállalatokra hátrányos rendelkezés törlésre kerüljön, ezáltal a törvényt módosítsuk. A törvény szerint ugyanis a mezőgazdasági termelést folytató gazdálkodó szervezetek az élelmiszeripai ágazatba sorolt részvénytársasággá átalakuló vállalatok tervezett alaptőkéjének 50%-a erejéig befizetés nélkül meghitelezett részvényt igényelhetnek. Az átalakuló vállalat részvényeit az átalakulást megelőző 5 év átlagában elért forgalmi részesedés arányában kell felajánlani az érintett gazdálkodó szervezetek részére. Az élelmiszeripari szektor képviselőinek javaslattétele alapvetőleg azért kerül ide a Tisztelt Ház elé, mert az élelmiszergazdaság szinte minden ágazatát alacsony tőkehatékonyság jellemzi. Ezért a külső tőke bevonására az eddigi tapasztalatok szerint csak korlátozott körben, vagy pedig a vagyon jelentős leértékelése révén van lehetőség. Azok a szervezetek pedig, elsősorban szövetkezetek és állami gazdaságok, melyek a vagyonnal szoros üzleti kapcsolatban állnak és a vagyon eredményes működésében érdekeltek, nem rendelkeznek elegendő szabad tőkével ahhoz, hogy a részvényeket, üzletrészeket megvásárolják és ezzel enyhítsenek az élelmiszeriparban jelentkező forráshiányon. A meghitelezett ideiglenes részvény intézménye a fenti célokat kívánta szolgálni. A megvalósítás jelenlegi módja, az ingyenes részvény azonban olyan sok kedvezőtlen hatással jár, hogy az egyrészt a kitűzött cél megvalósítását gátolja, másrészt pedig jelentősen megnehezíti a privatizációhoz fűződőén elvárt kedvező hatások érvényesülését, így az állami bevételek növelését, az állami vagyon eredményesebb hasznosítása révén, vagy külföldi tőke bevonásával. A legfontosabb kedvezőtlen hatásokat a következőkben látjuk: egyrészt azzal, hogy a mezőgazdasági részvényesek nem fizetnek közvetlenül a részvényért és annak értéke csak valamikor az osztalékból térül meg, sem a vállalat nem jut többletforráshoz, sem pedig az állam nem jut bevételhez. Az ágazat jövedelmezőségi viszonyai mellett 10—20 évbe is beletelik, amíg az osztalékból a részvénytulajdonosok is kaphatnak és ez nem nevezhető valódi érdekeltségnek. Ez pedig a részvénytársaság csődjét vetíti előre, hiszen az alapanyagot termelő részvényesek a felvásárlási árak növelésében érdekeltek, nem pedig a részvénytársaság nyereségében, amelyet az állam ugyanis teljes egészében elsajátít még hosszú évekig. Végül pedig a részvényesek felének ilyen ellenérdekeltsége kihat a többi részvénytulajdonosra is, akiknek nincsen módjuk más módon előnyöket élvezni, csak az osztalék alapján. Ez a megoldás megkérdőjelezheti, — mint arra most már konkrét tapasztalatok is utalnak — a külföldi tőke bevonásának lehetőségét. Kizárólag tulajdonosi igényeket teremt a piac egyes kiválasztott szereplői számára, és ezzel a törvény eredeti szándékától eltérően, nem a versenysemlegesség alapjaiban közelíti meg a tulajdonreformot. Emellett a szöveg pontatlanságából eredő értelmezési zavarok a végrehajtást is megnehezítik. Csak utalok arra, hogy például a kistermelőt kizárja, pedig a sertéstenyésztés, — feldolgozás területe ezen alapszik. Mindezek alapján az előnyöket és a hátrányokat mérlegelve arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy a szóbanforgó rendelkezés — célját és előremutató elemeit megőrizve — felülvizsgálatra szorul. Javaslatunk szerinta megfelelő konstrukció az lenne, ha az átalakulási törvény vételi elsőbbséget biztosítana a termelők számára az összes részvény 50%-a erejéig, de egyebekben a megszerzett részvények minden tekintetben úgy viselkedjenek, mint normális részvények, azaz a részvényeket meg lehessen vásárolni, a tulajdonost illesse meg az osztalék és a részvények korlátozás nélkül forgalmazhatók, forgathatók, eladhatók legyenek. Hozzá kell azonban tenni, hogy a részvények megvásárlásához a törvény módosításával egyidejűleg intézkedni kell különböző és indokolt kedvezmények biztosítására. Ezek többfélék lehetnek. Például részletvásárlás, alacsonyabb kamatú hitel, amelyeket a megfelelő törvényekben és jogszabályokban érvényesíteni lehet. Ezzel elérhető, hogy a részvények tulajdonosai valódi, az osztalékban és az árfolyam növekedésében érdekelt tulajdonosok legyenek. Ez biztosítja a társaság egészséges, az eredeti rendeltetésének megfelelő működését. Tisztelt Országgyűlés! Indítványunk tehát a következő. Egyrészt az idézett 1989. évi XIII. törvény 30. §-a (4) bekezdését helyezzük hatályon kívül. Nehogy 1990. január 1-től visszafordíthatatlan lépéseket tegyenek a vállalatok. Másrészt a Vagyonalapról és a vagyonvédelemről szóló előterjesztésével egyidejűleg adjon a Minisztertanács vagy a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter tájékoztatást az élelmiszeripari vállalatok átalakulásának elősegítését célzó pénzügyi preferenciákról, így a részletfizetés, adókedvezmény, illetve kamatmentes vagy kedvezményes kamatozású hitelekről és olyan jogi megoldásokról, mint például az elővásárlási jog. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Kedves Képviselőtársaim! Ismételten szavazást kell kérnem ahhoz, hogy értsenek egyet azzal, hogy a törvényjavaslat általános és részletes vitáját együttesen folytassuk le. Kérem, hogy szavazzanak, hogy egyetértenek-e ezzel. (Megtörténik.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés az együttes tárgyalással egyetért. Dr. Ele ki Jánosnak adom meg a szót. DR. ELEKI JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Nemcsak lelkiismereti okokra hivatkozhatom, hanem a magyar mezőgazdaság, igényelt korszerűsítése is komoly veszélybe kerülhet. Éppen ezért Biacs Péter képviselőtársamnak az átalakulási törvény módosítására tett javaslatával nem értek egyet, és javaslom ennek elutasítását. A korábbi hatalmi rendszer létrehozta a maga monpóliumait. A tisztelt Parlament által biztosított törvényes lehetőség a ma átalakulási folyamataival összhangban elősegíti ezek megszüntetését. Biacs Péter törvénymódosító javaslata nem más, mint az említett monpóliumok védelme, azok átmentése, hatalmi