Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-65
5406 Az Országgyűlés 65. ülése, 1989. november 21-én, kedden 5407 Másrészt: nem lebecsülhető szociálpolitikai rendszerünk több elemének napirenden lévő megújítása sem. 1990-ben jelentős változások előkészítése folyik. A nyugdíjrendszer korszerűsítésére utalok, vagy a gyermekneveléssel kapcsolatos társadalmi támogatások és különböző megoldások továbbfejlesztését illető javaslatok előkészítését jelzem. 1990-ben a szociálpolitikai akciórendszerben elsősorban a szélesedő és sűrűsödő foglalkoztatási gondok oldására, valamint az infláció társadalmi jövedelmekre gyakorolt hatásainak kivédésére összpontosítjuk erőfeszítéseinket, valamint a legkedvezőtlenebb körülmények között élők támogatása, a helyi szociálpolitikai tevékenység lehetőségeinek megerősítése, bővítése jelent számunkra kiemelt kormányzati feladatot. Szűkös erőforrás-lehetőségeink és pénzügyi helyzetünk mellett is kiemelt figyelmet fordítunk a humán erőforrások fejlesztésére, az egészségügyi és szociális ellátás, az oktatás fejlesztésére, a családok szociális terheinek elviselhetővé tételére. Nagy változást jelentenek a Kormány illetékes szakszerveinek lakásrendszerünk megújítását célzó javaslatai. Sok vitát váltottak már ki ezek a javaslatok. Ezek a viták — úgy gondolom — nagyon is érthetőek és sok új javaslatot is felszínre hoztak, amelyet a most átadott kormányzati elképzelésekben már igyekeztünk hasznosítani. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a mai lakásrendszer változatlansága esetén működése finanszírozhatatlanná válik. Ezt már sok vizsgálat igazolta. A változást célzó mostani javaslataink az állam szerepvállalásának módosítására irányulnak. A javaslatok egy piaci típusú lakásrendszer felé kívánnak haladni. (A lakásállomány háromnegyede egyébként már jelenleg is személyi tulajdonban van.) Ez fokozatosan piaci lakbérek és piaci hitelkamatok kialakítását és természetszerűleg szervezett és ellenőrzött lakáspiac megteremtését jelentené. Az állam feladatai emellett szociális természetűek, a lakbérterhek és kamatterhek viselésében támogatni kell az arra — jövedelmi és szociális helyzetüknél fogva — rászorulókat. Ez az állami támogatások átcsoportosítását jelentené a lakással nem rendelkező fiatal családok és az átlagosnál alacsonyabb jövedelműek javára, az átlagosnál kedvezőbb helyzetben lévők terhére. A javasolt lakásrendszerbeli változtatás kétségtelenül nagy konfliktusok forrása, széles körű az ellenérdekeltek köre. Mégis: gazdaságilag racionálisabb, szociálisan igazságosabb rendszer kialakulását eredményezi. Kérem a Parlamentet a vonatkozó minisztertanácsi javaslatok értékeléséjre és támogatására. Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottak érzékeltetik, hogy a választható gazdaságpolitika sok konkrét (például nemzetközi fizetési pozíciók, erőforrás lehetőségek, strukturális megrázkódtatások kezelhetősége, belső pénzügyi egyensúly biztosítása, az inflációs veszély kézbentartása, elhárítása, a társadalmi tűrőképesség, és még lehetne sorolni) korlát között tulajdonképpen ellentmondásos követelmények mérlegelése alapján alakulhat csak ki és juthat érvényre. Sok szirt között vezető ösvényt jelentenek a kormányzati javaslatok, amelynek kitapogatására és végigjárására — meggyőződéssel vallom—jó esélyekkel rendelkezünk. Ugyanakkor a kockázatok is nagyok: külső kockázatok, kelet-európai kapcsolatrendszerünkben, nyugat-európai kapcsolatrendszerünkben; de belső kockázataink is vannak, elég csak az inflációs veszélyre, a szociális problémák kiéleződésére, vagy a politikai destabilizálódásra utalni. A kormányzati gazdaságpolitika célja az európai integráció felé haladás, technológiai és gazdasági struktúránk megújítása, a piacgazdasági rendszer kiépítésének gyorsítása, a szociális gondok oldása. Ezekre a feladatokra kell vállalkoznunk a következő időben, senki nem ment fel bennünket a velük való szembenézés, megoldásuk kényszere alól. Tisztelt Parlament! Kérem a vonatkozó kormányzati javaslatok megvitatását és természetesen támogatását, ahhoz, hogy észrevételeikkel, javaslataikkal szembesülve a decemberi parlamenti ülésszakra már döntésre érett javaslatot hozhassunk ide, a Parlament fórumára. Köszönöm a figyelmüket és a türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank elnöke kért soron kívül szót. Kérek egy pohár vizet az elnök úrnak. BARTHA FERENC, a Magyar Nemzeti Bank elnöke: Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Nemzeti Bank a Kormány 1990—92-es gazdasági programjához külön Önök elé terjesztette a jövő évi monetáris politika irányelveit, egy tájékoztatást adóssághelyzetünkről, amit most kaptak meg, valamint a Nemzetközi Valuta Alappal tervezett megállapodásunk fő kérdéseit. Az elmúlt évtizedekben, s még a legutóbbi években is ezekkel a kérdésekkel sem tájékoztató formájában, még kevésbé önálló kérdésként nem foglalkoztak, nem foglalkozhattak a képviselők. Eddigi gyakorlatunk változtatását több szempont indokolja. Gazdasági rendszerünk újraformálása, az Országgyűlés, mint legfőbb államhatalmi szervezet szerepének növelése; ennek menetében az egyes intézményes helyének, szerepének újrafogalmazása igényli a monetáris politika szerepének növelését is. Ennek fontos eleme a jegybank országgyűlési kapcsolatainak erősítése, amit a magunk részéről fontosnak és szükségesnek tartunk. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt években, évtizedekben felhalmozódott rendkívül súlyos gazdasági örökségünket tovább terhelték a legutóbbi év gazdaságpolitikai vonalvezetésének hibái, hiányosságai. Mindezek miatt gazdasági helyzetünk rövid távon rendkívül kiélezetté vált. Az elmúlt év végén módom volt tájékoztatni a képviselőket reális pénzügyi helyzetünk összefüggéseiről, valamint azokról a feltételekről, illetve követelményekről, amelyek gazdasági helyzetünk rövid és hosszabb távú stabilizálása érdekében következetesen és összehangoltan érvényesíteni kell. Ezeket az elveket az év során a Magyar Nemzeti Bank határozottan képviselte a kormányzati munka keretein belül — mérsékelt sikerrel, az alábbiak szerint:
