Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-68

5649 Az Országgyűlés 68 ülése, 1989. november 24-én, pénteken 5650 utazni nem nagyon lehet, telefonálni nem lehet. Akkor valami érdekeset, szépet lássunk, amit máshol nem lehet élvezni, és ez pedig még ezen fölül a magyar népművészet és a magyar falusi turizmus. És itt rögtön kapcsolódnék egy újabb javaslattal: hogy ösztönző propagandát lehetne kibontani, kifejleszteni a magyar falvakban arra vonatkozóan, hogy induljon egy mozgalom, amely a falvak szépítését, csinosítását és a falusi turizmusnak a megteremtését lehetővé teszi, ezzel egy olyan mellékjövedelemre tehet szert a falun élő lakosság, amely talán az ottmaradását, a helyhez kötését is segítheti, a világkiállítás szempontjain túlmenően. Jól tudjuk, hogy egy világkiállítás mérlegét sohasem a kapuzáráskor kell megvonni. Mindazok, amiket itt voltam bátor néhány szóban Önök elé tárni, pontosan olyan célokat szolgálhatnak, amelyek nem a kapuzáráskor, hanem előtte és utána elhúzódó jelleggel segíthetik a világkiállítás mérlegének jó megalapozását. Utolsó gondolatom a külföldi tőke a működőtőke beáramlásával kapcsolatos. Nem elegendő a szándéknyilatkozat és az érdeklődés. Éppen a tegnapi televíziós adásban láthattunk egy szomorú momentumot: valaki kifejtette, hogy miért nem hajlandó ő Magyarországon tőkét befektetni? Tisztelettel javaslom a pénzügyi kormányzatnak, hogy azt a sok pénzügyi, jogi és gyakorlati akadályt, ami még mindig fennáll — annak érdekében, hogy a külfölddel üzletet köthessünk —, azt leépíteni, egyszerűsíteni, csökkenteni kellene! És ezt már nemcsak a világkiállítás érdekében, hanem egész gazdaságunk talpraállítása, meglendítése és gyorítása érdekében. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Eke Károly képviselőtársunk. DR. EKE KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! A mi képviselőcsoportunknak szerencséje volt, mert sikerült meghallgatnunk azok közül a szakértők közül az egyiket, Greskovich (?) Bélát, a Konjunktúra és Piackutató Intézet főosztályvezetőjét, akik az ellenjavaslatot készítették. Az a véleményünk, hogy a tisztelt Országyűlésnek ismernie kell ezt a szakértői összeállítást. En is csak csatlakozni tudok Csongárdi Csaba képviselőtársamhoz abban, hogy a kormánybiztos nagyon rosszat tett azáltal, hogy ezt nem tárta elénk. Úgy érzem ebben még az is felmerült, hogy az ügy személyi konzekvenciáit is meg kell vizsgálni, a Kormánynak tisztáznia kell. Bizonyos értelmű bizonytalanságot keltett bennünk ez a dolog. Egyébként olyan helyzetben vagyunk, a sorsunk úgy hozta, hogy először döntenünk kell vagy el kell fogadnunk valamit itt, mielőtt a másik kérdésben, az elevenen történő kicsontozásunk ügyében szavaztunk volna. Szeretném egyértelművé tenni és tisztázni, hogy tulajdonképpen az Országgyűlésnek mi most a feladata? A határozati javaslat azt mondja, hogy a tájékoztatót vegye tudomásul az Országgyűlés. Vajon mit von az maga után, ha az Országgyűlés nem fogadja el a kormánybiztosi tájékoztatót, milyen hátrány ér minket? — mert én az eddigiek alapján úgy tudom, hogy ez a Kormány dolga, amely a benevezést a világkiállításra megküldte, ezt a benevezést kellő fórumok elé tárta. Szeretném megkérdezni a miniszterelnök úrtól, hogy ezt a benevezést sérelem érné-e azáltal, hogy ha most a kormánybiztos tájékoztatóját nem fogadjuk el és az Országgyűlés úgy döntene: kérné a következő ülésre az ellenvéleménnyel együtt átdolgozott, feldolgozott tájékoztatót, korrekt módon tárva a tisztelt Ház elé. Szeretnék erre vonatkozóan még a szavazás előtt választ kérni, hogy mindenképpen tudjuk, mire emeljük fel a kezünket. Egyébként én magam azok közé tartozom, akik a világkiállítást igeneljük, tehát azt akarjuk, hogy legyen világkiállítás és szeretnénk azt, ha népünk élvezhetné ennek gyümölcseit, örömeit, s a világot idehozhatnánk. Magam is csatlakozom Bodonyi Csaba képviselőtársamnak az indítványához: igenis elő kell készülnünk a nagy évfordulóra, nemzetünk, népünk nagy évfordulójára. Ahhoz az indítványhoz is csatlakozom, amelyet Bánfry György képviselőtársam tett, hogy Ópusztaszeren feltétlenül legyen egy központja a világkiállításnak, amely népünk történelméből a legszebbeket, a legjobbakat tudná a világ elé tárni és bemutatni más népeknek. Viszont bizalmatlan vagyok a kormánybiztos személyét illetően és ennek a konzekvenciájára vonatkozóan is kérem, hogy a miniszterelnökünk szóljon pár szót. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen. Kedves Képviselőtársaim! Azt hiszem, az eddigi vitából is megállapítható az, hogy valamiféle határozatot az Országgyűlésnek mindenképpen hozni kell, és az is, hogy ez a határozat nem az lesz, mint, ami a 416-os számú kiosztott anyagban szerepel. (Taps.) Azt gondolom, hogy a felszólaló képviselőknek és a kereskedelmi bizottságnak kell ebben dönteni. Azért mondom mindezt el, mert nem volna célszerű a későbbiek során az ülés menetét még egyszer megszakítani egy bizottsági üléssel. Kérem a türelmüket addig, amíg a hátralévő négy hozzászóló elmondja véleményét, és akkor az ebédszünet alatt ezt a bizottsági ülést meg tudjuk tartani. Most Zsolnay Katalin képviselőtársamnak adom meg a szót. ZSOLNAY KATALIN: Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Kormánybiztos Úr! Én is akkor kértem szót, amikor kezembe véve ezt a 416-os számú jelentést, illetve határozati javaslatot és meghallgatva itt az előttem hozzászóló képviselőtársaimat, pár gondolat merült fel bennem. Ezeket szeretném megosztani Önökkel, illetve a kérdéseimet is. Abból indultam ki én is, hogy amerre jártam, területemen igyekeztem megkérdezni a választópolgárok véleményét: vajon ők hogyan látják és értékelik a világkiállítás megrendezésének helyzetét ma itt, Magyarországon Komárom megyében? Meg kell vallanom, nagyon változó volt ez a vélemény, voltak mellette, ellene szólók is. Én magam sem tudtam ez alapján úgy idejönni ma, hogy egyértelműen igent vagy nemet tudjak mondani.