Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-68

5651 Az Országgyűlés 68 ülése, 1989. november 24-én, pénteken 5652 Ugyanakkor a tömegkommunikációs eszközök is — és itt utalnék Csongrádi Csaba által elmondottakra is — nagyon változó képet festenek a világkiállítással kapcsolatban. Tehát ezek sem igazán meggyőzőek számunkra, képviselők számára. Ne vegye tőlem rossz néven, kormánybiztos úr, hogy ha én megkockáztatok egy olyan kérdést is: vajon Ön, mint kormánybiztos akár a saját vagyonával is merne-e felelni e világkiállítás megrendezésének sikeréért? Második gondolatként azt szeretném elmondani: hallottuk itt Somogyi úrtól, hogy svájci vállalkozó is van ennek a világkiállításnak a lebonyolítására, pénzügyi fedezésére. Én tudok arról, hogy a BősNagymaros megépítésére is volt, lett volna külföldi vállakozó. Nem lehetne-e a külföldi tőkét behozni és infrastrukturális gondjainkat, problémáinkat úgy megoldani, hogy kevesebb kockázatot kellene vállalnunk nekünk is, mindannyiunknak? Harmadsorban a határozati javaslattal kapcsolatban mondanám el rövid észrevételemet. Én egy kissé rejtjelesnek érzem ezt a határozati javaslatot, mert az első pont úgy végződik: . .. szóló tájékozatót tudomásul veszi. Ami úgy tűnik, hogy azt jelenti: .. . kell megvalósítani. Negyedszer: mindezeken túlmenően én magam is szeretnék innen a Parlamentből majdan, amikor erről döntünk, úgy távozni, hogy valóban hittel, meggyőződésem szerint, nyugodt lelkiismerettel tudjak egy világkiállítás mellett szavazni, de kérem, hogy ebben segítsenek. Köszönöm. ELNÖK: Köszönöm. Varga János képviselőtársunk következik. VARGA JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Elnézést kérek azért, hogy most döntöttem el: hozzá kívánok szólni. ígérem, hogy ezt a rövidségemmel honorálom. Azok közé a képviselők közé tartozom, akik megnyerhetők a világkiállításnak. A választókörzetemben is az emberek megnyerhetők a világkiállításnak. De szeretném hozzátenni kormánybiztos úr, hogy ha ilyen meggyőző erővel fogadtatnánk el mindent, mint ahogy ön ezt előterjesztette, vagy az, aki lejött Tolna megyébe elfogadtatni a világkiállítást, akkor én nem szavazhatok igennel, mert önön is a bizonytalanságot látom, és azon a személyen méginkább azt láttam. Problémának tartom a következőt. Akkor is elmondottuk a megyében: miért nem lehet azt megtenni, hogy egyes térségekre menően — én nem mondom, hogy megyékre, de a világkiállítás kapcsán egyes megyékre is — programot dolgoznánk ki. Nem tudunk mi leszokni, úgy látszik, egy nagyon rossz beidegződésről, amit itt többen említettek, hogy mi akkor döntünk el már dolgokat, amikor képtelenség, hogy az észérvek döntsenek. Én a következőt szeretném hozzátenni. Az csak tetézi a felvetésemet, ha az igaz, amit a Csongrádi Csaba képviselőtársam itt elmondott — és miért kételkednék? —, akkor én is azt mondom, hogy nagyon gyorsan a világkiállítás szervezésére egy mozgékony, meggyőző vezérkart tessék állítani! Olyan embereket, akik meg tudják nyerni az embereket ennek a célnak. Itt semmilyen meggyőző propaganda nem hangzott el, csupán ezek az anyagok jöttek meg. Ezt szerettem volna elmondani, és megerősítem még azt is, hogy arról pedig egyértelműen mondjunk le, hogy bennünket a világkiállítás kapcsán szánalomból vagy bármilyen más, nem meggyőző érv alapján megsegítsen valaki. És az építőipar kérdése jön: önnek ezt nagyon jól kellene tudni, hogy ma mi van az építőiparban. Azoknak az embereknek, ha világkiállítás lesz, munkára lesz szükségük. És nem azon törjük a fejünket, hogy mennyi külföldi eszközt hozunk be erre a célra, hanem azon törjük a fejünket, hogy a mi eszközeinkkel és szervezőkészségünkkel hogyan oldjuk meg. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Köszönjük szépen. Antal Imre képviselőtársunk következik hozzászólásra. ANTAL IMRE: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Másfél percet kérek csak. Őszintén megmondom, hogy eddig világkiállítás-párti voltam, az utolsó percek kicsit megingattak. Megingattak, őszintén be kell vallanom. Ha arra gondolok, hogy ha nem lett volna Millenneum, vajon most mi lenne a Hősök tere helyén, talán nádas, hogy nézne ki a fővárosunk, rossz is rágondolni. Ha arra gondolok, hogy mennyi van a bukszában, akkor ismét más módon tetszenek szavazni, másik gombot kellene megnyomni. Ma reggel elmondtam a Kormányról a pozitív véleményemet, ez azt is jelenti, adok a Kormány véleményére. Azt kérném miniszterelnök úrtól, képviselőtársunktól is, szíveskedjen elmondani a Kormány véleményét, elmondani a saját véleményét, hogy melyik gombot nyomná meg a miniszterelnök úr — biztos, mi is könnyebben fogunk dönteni, mert kicsit meginogtam, s gondolom, mindannyian. Elnézést kérek a miniszterelnök úrtól. ELNÖK: Köszönöm szépen. Sági Gáborné hozzászólása következik. SÁGI GÁBORNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Egy kérdésem van a világkiállítással kapcsolatban. A problémám az, hogy nem tudom, kinek címezzem a kérdésemet: vagy a miniszterelnök úrnak vagy a kormánybiztos úrnak, felteszem ezért. Konkrétan: mi lesz a világkiállítás sorsa akkor, ha minden erőfeszítésünk ellenére mégsem sikerül az adósságátütemezést elkerülni? Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen. Rózsa Edit képviselőtársunk következik. RÓZSA EDIT: Köszönöm szépen. Egy kétperces hozzászólásra kértem most lehetőséget. Zsolnay Katalin képviselőtársam gondolatához szeretnék kapcsolódni. Megvallom őszintén, nem eredeti ötlettel. A kérdést ő feltette a kormánybiztosnak nevezetesen, hogy merne-e a teljes vagyonával felelősséget vállalni a világkiállítás sorsáért. Az ötlet nem eredeti, ez megjelent a Heti Világgazdaság november 11-i számában. Én