Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-68
5613 Az Országgyűlés 68 ülése, 1989. november 24-én, pénteken 5614 latát, meghallgatta a megyei adófelügyelőség tapasztalatait; az ott elhangzott tapasztalatok és problémák inspiráltak engem arra, hogy az áfa-ról szóló törvényjavaslathoz tegyek módosítást, és egy minisztertanácsi rendelet kiegészítését javasoljam. Engedjék meg, hogy röviden ismertessem a javaslatom. Az 58. § (2) bekezdése helyett javasolom az alábbiakat: a vevő a számla vagy egyszerűsített számla, nyugtaadásra kötelezett adóalany esetében csak számla, egyszerűsített számla, vagy nyugta ellenében köteles kiegyenlíteni a vételárat. Ez volt a javaslatom. A Pénzügyminisztérium szakértői ezt a javaslatot megvizsgálták, és az előzetesen kiadott, a reformbizottság részére szóló tájékoztatóban a következőt írták: ,,A javaslat nyilvánvalóan arra irányul, hogy az adóalanytól megkövetelhető legyen a fenti értékesítési bizonylat kibocsátása. Ezzel tartalmilag egyetértünk. A javasolt módosítás azzal kívánja ezt megerősíteni, hogy bizonylat hiányában a vevő nem köteles az ellenértéket kiegyenlíteni". így szólt az indokolás, és utána szóltak ellenérvek a javaslatom ellen. Azokat én elfogadom, de változatlanul nyugtalan vagyok, és engedjék meg, hogy tovább olvassak egy indokot. Azt írja a Pénzügyminisztérium:, ,Ha az eladó olyan pozícióban van a vevővel szemben, hogy el tudja kerülni a bizonylatadást, akkor nagy valószínűséggel azt is ki tudja kényszeríteni, hogy a vevője enélkül is kiegyenlítse az ellenértéket, függetlenül attól, hogy a törvény javasolt módosítása alapján a vevő azt elvben megtagadhatná. Ha a vevő ilyen esetben mégis ragaszkodik a bizonylathoz, ilyen esetben egyszerűen nem jön létre az üzlet, s ettől függetlenül is ez a javaslat ellentétes a Polgári Törvénykönyv szabályaival, mert szerződések teljesítését ilyen feltételhez nem köti". Ezt is értem, amit a Pénzügyminisztérium ír. Csak azt nem tudom, hogy a láthatatlan jövedelmeknek azt a fajtáját, amikor például házépítésnél kisiparosokkal végeztetnek munkálatokat — tegnap a kisiparosok védelmében emeltem szót, de most teszem a másik oldal érdekében —, eleve nem hajlandók számlát adni és úgy fizettetik ki a vevővel a vételárat, illetve az ellenszolgáltatást. Nem adott a Pénzügyminisztérium megnyugtató választ erre a kérdésre, hogy ezt a láthatatlan jövedelemfajtát hogy tudja megakadályozni? Erre várom a pénzügyminszter úr megnyugtató válaszát. A másik, ami szintén ugyanúgy az ellenőrzésekkel kapcsolatos, ez nem törvényjavaslat, de a kormányzat figyelmét felhívtam, és itt változatlanul megismétlem: az adóigazgatásról szóló 50/87. X. 14-i minisztertanácsi rendelet egy részét javasoltam én módosítani, mégpedig a 16. § (3) bekezdését, ami így szól: a jogi személyekés a jogi személyiséggel nem rendelkező vállalkozók kötelesek biztosítani az adófelügyelőségek részére az előírt adatszolgáltatásokon kívül az egyéni vállalkozók és magánszemélyek adóvizsgálataihoz szükséges egyéb adatok kigyűjtését, a magánszemélyek pedig kötelesek az adófelügyelőség megkeresésére adatokat szolgáltatni az egyéni vállalkozók, illetve más magánszemélyek részére teljesített olyan kifizetésekről, amelyek az egyéni vállalkozóknál, illetve más magánszemélyeknél adóköteles bevételnek minősülnek. Az adatgyűjtés, illetve az adatközlés megtagadása és valótlan adatok közlése szabálysértésnek minősül. Ez lett volna a javaslatom, ezt úgy indokoltam, és itt ezt meg szeretném ismételni: az adózás alól kivont, eltitkolt, úgynevezett láthatatlan jövedelmek feltárásához, ellenőrzéséhez az adóapparátus részére biztosítani kell a szükséges ellenőrzési és jogi feltételeket. A gazdálkodó szervezetek jogszabályi előírás hiányában gyakran megtagadják az adóvizsgálathoz szükséges adatok megadását, az adófelügyelőségek pedig nem tudják kötelezni a magánszemélyeket, például magánerős lakásépítőket arra, hogy közöljenek adatokat az egyéni vállalkozók vagy más magánszemélyek részére teljesített számla, nyugta, átvételi elismervény nélküli kifizetéseikről. Itt tudnák olyan példákat is mondani, hogy az adófelügyelőségnek pillanatnyilag olyan lehetőségei vannak, hogy a magánépíttetőkhöz kiküld egy kérdőívet és enyhén szólva vagy „hülyére veszi a figurát" az építtető vagy nem, mert ha nem válaszol, akkor egyszerűen a felügyelőség semmit nem tud tenni. Ennyit szerettem volna elmondani és erre vonatkozólag szintén várnám a Pénzügyminisztériumnak a megnyugtató válaszát, hogy ezt a láthatatlan jövedelemfajtát hogyan lehet megoldani. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Antal Imre képviselőtársam, Pest megye 19. választókörzetének képviselője kér szót. ANTAL IMRE: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én vagyok az elkövető, én javasoltam az AFAtörvénynél, a 4. számú melléklet 41. termékszámánál szöveg szerint azt, hogy ,,az importált személygépkocsi, ha a vámkezelést kérő, vagy az első belföldi tulajdonos természetes személy, nulla adókulcsos legyen". Nagyon szépen köszönöm képviselőtársaim támogatását, amit az előzőekben elmondottak. Tessenek elhinni, hogy ezt a kérdést komolyan meg kell fontolnunk. Jónéhány indok már elhangzott. En is elmondanék egynéhányat. A törvényes garanciával, ha nulla adókulcs maradna a személygépkocsi magánimportja, ebben az évben nagymértékben lelassulna a személygépkocsik ily módon történő behozatala. Ami által kevesebb konvertibilis valuta vándorolna ki az országból. Kedvező kamatpolitikával az ez évben import autókra szánt valutaösszegek visszavándorolnának a BC-számlákra, és megfelelő hazai autókereskedelmi hálózat megszervezésével a nyugati márkájú autókra szánt valutaösszegek nagyobb része az országban maradna. Erről szólt Hellner Károly képviselőtársam is. A magánvállalkozói szféra és a vegyesvállalatok körében megindult forgalmazás, műszaki ellátás lelassulna, és nagyon nehezen behozható hátrányokat szenvedne. Ez a tevékenység már megindult nagyon szépen, és most is rengeteg szerződés van már e téren folyamatban. Ez munkaalkalmakat ad, nyereséges tevékenység, higgyék el nekem, szükség van erre, ezt mindannyian érezzük. Nincs saját autógyártásunk, autóiparunk, amit védővámmal védeni kellene, vagy ilyen magas ÁFA-val. Ha lenne autóiparunk, merem állítani, nem lenne annyi hasznunk rajta, mint amennyi haszon van
