Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-68

5613 Az Országgyűlés 68 ülése, 1989. november 24-én, pénteken 5614 latát, meghallgatta a megyei adófelügyelőség tapaszta­latait; az ott elhangzott tapasztalatok és problémák ins­piráltak engem arra, hogy az áfa-ról szóló törvényja­vaslathoz tegyek módosítást, és egy minisztertanácsi rendelet kiegészítését javasoljam. Engedjék meg, hogy röviden ismertessem a javasla­tom. Az 58. § (2) bekezdése helyett javasolom az aláb­biakat: a vevő a számla vagy egyszerűsített számla, nyugtaadásra kötelezett adóalany esetében csak szám­la, egyszerűsített számla, vagy nyugta ellenében köte­les kiegyenlíteni a vételárat. Ez volt a javaslatom. A Pénzügyminisztérium szakértői ezt a javaslatot megvizsgálták, és az előzetesen kiadott, a reformbi­zottság részére szóló tájékoztatóban a következőt írták: ,,A javaslat nyilvánvalóan arra irányul, hogy az adó­alanytól megkövetelhető legyen a fenti értékesítési bi­zonylat kibocsátása. Ezzel tartalmilag egyetértünk. A javasolt módosítás azzal kívánja ezt megerősíteni, hogy bizonylat hiányában a vevő nem köteles az ellen­értéket kiegyenlíteni". így szólt az indokolás, és utána szóltak ellenérvek a javaslatom ellen. Azokat én elfo­gadom, de változatlanul nyugtalan vagyok, és engedjék meg, hogy tovább olvassak egy indokot. Azt írja a Pénzügyminisztérium:, ,Ha az eladó olyan pozícióban van a vevővel szemben, hogy el tudja kerül­ni a bizonylatadást, akkor nagy valószínűséggel azt is ki tudja kényszeríteni, hogy a vevője enélkül is kie­gyenlítse az ellenértéket, függetlenül attól, hogy a tör­vény javasolt módosítása alapján a vevő azt elvben megtagadhatná. Ha a vevő ilyen esetben mégis ragasz­kodik a bizonylathoz, ilyen esetben egyszerűen nem jön létre az üzlet, s ettől függetlenül is ez a javaslat el­lentétes a Polgári Törvénykönyv szabályaival, mert szerződések teljesítését ilyen feltételhez nem köti". Ezt is értem, amit a Pénzügyminisztérium ír. Csak azt nem tudom, hogy a láthatatlan jövedelmeknek azt a fajtá­ját, amikor például házépítésnél kisiparosokkal végeztet­nek munkálatokat — tegnap a kisiparosok védelmében emeltem szót, de most teszem a másik oldal érdekében —, eleve nem hajlandók számlát adni és úgy fizettetik ki a vevővel a vételárat, illetve az ellenszolgáltatást. Nem adott a Pénzügyminisztérium megnyugtató vá­laszt erre a kérdésre, hogy ezt a láthatatlan jövedelem­fajtát hogy tudja megakadályozni? Erre várom a pénz­ügyminszter úr megnyugtató válaszát. A másik, ami szintén ugyanúgy az ellenőrzésekkel kapcsolatos, ez nem törvényjavaslat, de a kormányzat figyelmét felhív­tam, és itt változatlanul megismétlem: az adóigazga­tásról szóló 50/87. X. 14-i minisztertanácsi rendelet egy részét javasoltam én módosítani, mégpedig a 16. § (3) bekezdését, ami így szól: a jogi személyekés a jogi személyiséggel nem rendelkező vállalkozók kötelesek biztosítani az adófelügyelőségek részére az előírt adat­szolgáltatásokon kívül az egyéni vállalkozók és magán­személyek adóvizsgálataihoz szükséges egyéb adatok kigyűjtését, a magánszemélyek pedig kötelesek az adó­felügyelőség megkeresésére adatokat szolgáltatni az egyéni vállalkozók, illetve más magánszemélyek ré­szére teljesített olyan kifizetésekről, amelyek az egyéni vállalkozóknál, illetve más magánszemélyeknél adó­köteles bevételnek minősülnek. Az adatgyűjtés, illetve az adatközlés megtagadása és valótlan adatok közlése szabálysértésnek minősül. Ez lett volna a javaslatom, ezt úgy indokoltam, és itt ezt meg szeretném ismételni: az adózás alól kivont, eltit­kolt, úgynevezett láthatatlan jövedelmek feltárásához, ellenőrzéséhez az adóapparátus részére biztosítani kell a szükséges ellenőrzési és jogi feltételeket. A gazdál­kodó szervezetek jogszabályi előírás hiányában gyak­ran megtagadják az adóvizsgálathoz szükséges adatok megadását, az adófelügyelőségek pedig nem tudják kö­telezni a magánszemélyeket, például magánerős lakás­építőket arra, hogy közöljenek adatokat az egyéni vál­lalkozók vagy más magánszemélyek részére teljesített számla, nyugta, átvételi elismervény nélküli kifizetése­ikről. Itt tudnák olyan példákat is mondani, hogy az adófelügyelőségnek pillanatnyilag olyan lehetőségei vannak, hogy a magánépíttetőkhöz kiküld egy kérdő­ívet és enyhén szólva vagy „hülyére veszi a figurát" az építtető vagy nem, mert ha nem válaszol, akkor egy­szerűen a felügyelőség semmit nem tud tenni. Ennyit szerettem volna elmondani és erre vonatkozólag szin­tén várnám a Pénzügyminisztériumnak a megnyugtató válaszát, hogy ezt a láthatatlan jövedelemfajtát hogyan lehet megoldani. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Antal Imre képviselőtársam, Pest megye 19. választókörzetének képviselője kér szót. ANTAL IMRE: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtár­saim! Én vagyok az elkövető, én javasoltam az AFA­törvénynél, a 4. számú melléklet 41. termékszámánál szöveg szerint azt, hogy ,,az importált személygépko­csi, ha a vámkezelést kérő, vagy az első belföldi tulaj­donos természetes személy, nulla adókulcsos legyen". Nagyon szépen köszönöm képviselőtársaim támogatá­sát, amit az előzőekben elmondottak. Tessenek elhin­ni, hogy ezt a kérdést komolyan meg kell fontolnunk. Jónéhány indok már elhangzott. En is elmondanék egynéhányat. A törvényes garanciával, ha nulla adókulcs maradna a személygépkocsi magánimportja, ebben az évben nagymértékben lelassulna a személygépkocsik ily mó­don történő behozatala. Ami által kevesebb konvertibi­lis valuta vándorolna ki az országból. Kedvező kamat­politikával az ez évben import autókra szánt valuta­összegek visszavándorolnának a BC-számlákra, és megfelelő hazai autókereskedelmi hálózat megszerve­zésével a nyugati márkájú autókra szánt valutaösszegek nagyobb része az országban maradna. Erről szólt Hell­ner Károly képviselőtársam is. A magánvállalkozói szféra és a vegyesvállalatok kö­rében megindult forgalmazás, műszaki ellátás lelassul­na, és nagyon nehezen behozható hátrányokat szenved­ne. Ez a tevékenység már megindult nagyon szépen, és most is rengeteg szerződés van már e téren folyamat­ban. Ez munkaalkalmakat ad, nyereséges tevékenység, higgyék el nekem, szükség van erre, ezt mindannyian érezzük. Nincs saját autógyártásunk, autóiparunk, amit védővámmal védeni kellene, vagy ilyen magas ÁFA-val. Ha lenne autóiparunk, merem állítani, nem lenne annyi hasznunk rajta, mint amennyi haszon van

Next

/
Oldalképek
Tartalom