Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-67

5593 Az Országgyűlés 67. ülése, 1989. november 23-én, csütörtökön 5594 teljesítésére, illetve ezzel a veszélyhelyzetet tovább fokozó, szemfényvesztő, előre tudottan irreális, mindannyiunkat — állampolgárokat és törvényhozókat — becsapó tervek megvalósítására. Németh miniszterelnök úr — engedtessék meg, hogy ezt mondjam — beszédében nyilvános gyónást tartott. Adjuk meg a feloldozást, és induljunk el egy új élet útján. Ne akarjuk évtizedek problémáját, hibáját és mulasztását egy év alatt számon kérni a Kormánytól, vagy a pénzügyminisztertől. Ne kényszerítsük a Kormányt — csak őt idézem — újabb hazugságokra. Nekünk képviselőknek úgy hiszem és vallom — bármennyire igazak is — nem a gondok felsorolása, követelések benyújtása a feladatunk. Ezzel akaratlanul is — hiszen hallja az ország — az elégedetlenséget és az elkeseredést fokozzuk, de nem segítünk. Nekünk ma kötelességünk a tisztességes realitás talaján állva képviselni az állampolgárok, egyben a nemzet egészének érdekét is. Kötelességünknek érzem a lakosság bizalmának, életkedvének megnyerését és áldozatvállalásában való együttműködést és segítést. Csak a tisztességes munka, az összefogás vezethet jelen helyzetünkből egy szebb és boldogabb jövőbe, ahogyan ezt ma Ro Te Vu koreai elnöktől is hallottuk. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szóra következik Kállai Ferenc országos listán megválasztott képviselőtársunk. KÁLLAI FERENC: Tisztelt Képviselőház! Dr. Velkey országgyűlési képviselő kollégámhoz csatlakozva és vele szinte mindenben egyetértve, az előttem elmondottakkal telitődve hadd mondjak el egy olyan impressziót amely a tegnapelőtti Maróthy miniszter úr búcsúztatásával kapcsolatban eszembe jutott. A búcsúztatókegyik része a Magyar Nemzet című lap fekete listájára került. Magam részéről e listában felsoroltak között helyet foglaltam. Ezt vállalom abból a megfontolásból, hogy nem a Bős-Nagymaros igenjét vagy nemjét szavaztam meg, hanem Maróthy úrnak azt a búcsúbeszédét, amely sok igazságtartalommal bírt arról a szellemiségről szólva, amely jelenleg az országban uralkodik. Rengeteg képviselő nagy érzelmekkel, valódi gondolatokkal és tervekkel szőtt felszólalásával kapcsolatban megfogalmazódott bennem az az impresszió, hogy nem szeretnék az általam nagyrabecsült Békési miniszter úr búcsúztatóján is részt venni. Nagyra becsülöm őt, az egyik legokosabb miniszternek tartom (Taps.), de az már csak hit kérdése, hogy mindenben igaza van-e. Szeretném, ha az ő meggyőző érveivel mindenki úgy találkozna, hogy le kell fordítani a gyakorlatra. Tudomásul kell vennünk, milyen állapotban vagyunk, tehát az előtte felszólaló képviselő kollégám érveivel egyetértve meggondolnám azokat az érzelmi motívumokat, amelyek felszólalásunkat mindig alátámasztják. Egyet tudok: az adórendszer bevezetésekor én is lelkesedtem, hogy a gazdaság szabályozottabban működik, ha azt bevezetik. Azért vagyok könnyű helyzetben, mert a mi szakmánkban lopni csak végszót lehet. Sok kombináció felmerült ebben az ügyben. Mégis azért hangsúlyozom a sokat emlegetett érzelmi kérdéseket, mert az emberek nemcsak attól ódzkodnak, hogy adót kell fizetniük, hanem mert nem értik, nem elég világos számunkra. Nem lehet adózási tanfolyam alá vetni minden állapolgárt, aki 40 év alatt megszokta, hogy ezt nem kell csinálnia. Nagyon kérem a I pénzügyminiszter urat, ezt a sok óhajt és fohászt fordítsa le politikára és javasloljon az ország számára olyan adókedvezményt, amely nem veszi el az inspirációt a munkához. Őt nem szeretném búcsúztatni. (Taps.) ELNÖK: Kérdezem Vass Józsefhé Békés megyei képviselőtársamat kíván-e szólni? Öné a szó. VASS JÓZSEFNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Három észrevételem van, bár nem készültem előre hozzászólásra. A nyugdíjasok adómentes jövedelem-összegének felemelésével nem értekegyet. Filló Pál képviselőtársam tett erre javaslatot és ez késztetett hozzászólásra. A fiatalok, a családot eltartók, az eladósodott rétegek ezt rossznéven vették, irritálóan hatott rájuk. Ezért — ismétlem — a javaslattal nem értek egyet. A jelenleg érvényes 108 000 forint adómentes sávról és összegről beszélek, amelynek felemelését tehát nem tartom jónak és nem támogatom. A családok gyermeknevelésének költségeit az adórendszerben mindenképpen el kell ismertni, tehát lépéseket kell tenni a családok gyermeknevelési költségeinek beépítésére. Szeretnék nyomatékot adni azon képviselők javaslatának, akik erre valamilyen megoldást kerestek. Szeretnék fogadókész Kormányt látni ebben az ügyben. Az adótörvények gazdasági program előtti elfogadását gazdaságpolitikai abszurditásnak tartom. Az adórendszernek szolgálnia kell a gazdaságpolitikai és gazdasági célokat, nem pedig kényszerpályára állítani azt. Szeretném, ha ez mint alapvető rendezőelv kerülne gondolkodásmódukba. Mindenképpen meghatározó sorrendiséget szeretnék ezzel érzékeltetni. Meggyőződésem, hogy ennek így kellene funkcionálni. Köszönöm türelmüket. (Taps.). ELNÖK: Végül megkérdezem Viola Károly Pest megyei képviselőtársunkat, kíván-e szólni? Öné a szó VIOLA KÁROLY: Tisztelt Képviselőtársaim, Elnök Úr! Köszönöm, hogy lehetőséget kaptam a szólalásra. Azon tíz képviselő közé tartoztam, akik 1987-ben a személyi jövedelemadó-törvényt nem fogadtuk el. Koncepciójával egyetértettem, azonban egy probléma miatt vált számomra elfogadhatatlanná a javaslat, ez pedig az eltartottak figyelmen kívül hagyása volt. Helyes, hogy a törvény a jövedelmekkel arányosan állapítja meg a közteherviselést, az viszont elfogadhatatlan, hogy figyelmen kívül hagyja a család gyermekneveléssel kapcsolatos terheit, így hasonló jövedelmet feltételezve ugyanakkora adóterhet visel két egyedülálló, mint egy- vagy több gyermekét eltartó család, pedig terheik nem egyformák. 1987-ben azt javasoltam, hogy minden gyermek után járjon adóalap-csökkentés, az így kieső adótömeg visszanyerésére is tettem javaslatot. Köztudott, hogy csak a három vagy nagyobb gyermeklétszám esetén lett kedvezmény biztosítva a törvényben. Célzás hangzott