Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-67

5591 Az Országgyűlés 67. ülése, 1989. november 23-án, csütörtökön 5592 Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Az adóprés nem csodaszer az államháztartás gondjainak megoldására. Véleményem szerint a jelen körülmények között el kell kerülni a lakosság adóterheinek további fokozását, sőt annak érdekében, hogy a lakosság szükségletei kielégítésének igényéből fakadó teljesítménykényszert az adó ne semlegesítse, szükséges az adóterhek enyhítése. Az általam készített és korábban kiosztott táblázat, amelyet figyelmükbe ajánlok, globális számításokat tartalmaz. Nem törekedtem a fillérek kiszámítására, bár ezért szíves elnézésüket kérem. Bízom benne, hogy így is betölti szerepét. A táblázatot annak érdekében készítettem, hogy a hatályos és tervezett sávhatárok szerint fizetendő adó mértékét, összehasonlítását megkönnyítsem, tehát a 401-es számú jelentésben foglaltakkal ellentétben ez nem módosító indítvány. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Soltészné Padár Ilona, Szabolcs-Szatmár megyei képviselőtársunk felszólalása következik. SOLTÉSZNÉ PADÁR ILONA: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! A nagy horderejű kérdések és napirendek sorában bizonyára apró ügynek tűnik, hogy a falusi turizmusra vonatkozó eredeti indítványomhoz ragaszkodom. A reformügyi bizottság 401-es számú jelentésének 9. oldalán olvasható: Elszántságom indokai a következők: Először: ha az adókedvezményt a magánszemély állandó lakhelye a hasznosított ingatlanban van szöveg marad, akkor kizártuk azokat a tanyákat, kis településelet, amelyeknek tulajdonosai, lakói munkalehetőség miatt költöznek el. Bizonyára velem együtt többen is tudják, hogy elköltözés okát nem a falusi, vagy a tanyai emberben kell keresni. Sok bűn követődött el a tanyák, a kistelepülések ellen, gondolok itt az erőszakos körzetesítésre, vagy arra a központi intézkedésre, amely sugallta is, hogy nincs szükség a tanyára. Hogy hogyan élte meg ezt az érintett lakosság, erről itt, ebben a házban, bizonyára többünknek van tapasztalata. Ezért örvendetes számomra, hogy az adótörvény most lehetőséget ad, ha úgytetszik most választási lehetőséget ad a megélhetéshez egy sor embernek a kényszerből elhagyott tanyán, vagy falun. A gazdasági szerkezetváltásból fakadó munkanélküliség sem kíméli meg a vidéket. Kérem, a falusi turizmust munkahely teremtésként kell felfognunk, értelmeznünk. Úgy gondolom, döntésünkkel egy morzsányi jóvátételt adhatunk a korábbi falu- és tanyasorvasztási intézkedések következményeiért. Talán még nem késő megkísérelni az újraélesztést. Miért? Mert ez új világot jelent, mert korszerű feltételeket lehet teremteni, vendégfogadó képessé lehet tenni a települést, és aki ebből akar megélni, az vállalja a befektetést és az érdemes is a támogatásra. A pénzügyi szakemberek számára talán nem érzékelhető a különbség, hogy lakás vagy ingatlan a tanyavilágban, vagy falun mit is jelent. Mert ha a törvényben a lakás megfogalmazás marad, és nem az ingatlan szó szerepel, akkor kizárja azt a lehetőséget, hogy a jelenleg nem lakáscélú önálló épületeket, pajtát, csűrt, istállót korszerűsítve hasznosíthassák. Kár lenne ezekről lemondani. Összegezve: a törvény a falusi turizmus ügyében példát adó módon, előrelátóan gondoskodik, hasonlóan, mint a legtöbb nyugateurópai ország, ahol jelentősen dotálják ezt a tevékenységet, mert tudják, és mi is tudhatnánk, hogy csak ilyen módon lehet színvonalas, változatos, az egész országot átfogó, az ország sokszínű arcát bemutató turizmust megteremteni. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ez nemcsak az idegenforgalom ügyét viszi előre, hanem lehetőséget ad a tanya, a falu újrateremtésére. Mindez hosszú folyamat, az első szakaszban, a kezdeti időben jó, ha a hazai turisták érdeklődését nyerjük meg, és csak későbbi időszakban számíthatunk a nyugati látogatókra. Magyarán szólva ebből nem lehet gyorsan meggazdagodni. A befektetés sem egyik napról a másikra térül meg. Éppen ezért, ha ennek a lehetősége, már mint a meggazdagodás lehetősége megteremtődött, ráér majd akkor alkalmazni az akkori törvény-alkotó a megszorításokat. Tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy jószándékú indítványomat támogassák, adjunk esélyt a falunak és a tanyának. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Görbe Ferenc, Pest megye 10. választókörzetében megválasztott képviselőtársunk. Nem kér szót? (Nem). Köszönöm. Dr. Velkey László kér szót? (Igen). Övé a szó, Borsod-Abaúj-Zemplén 4-es számú választókerület. DR. VELKEY LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Fokozott figyelemmel hallgattam az adótörvénnyel kapcsolatos hozzászólásokat. Elgondolkoztatónak és figyelemreméltónak tekintettem az értő szakemberek azon véleményeit, melyek a kívánatos és szükséges vállalkozási kedv teljesítményvisszatartó hatását ostorozták az adótörvénnyel kapcsolatosan. De elgondolkoztató és figyelmeztető az a számos hangulati elemekkel operáló hozzászólás is, amely szinte nem veszi, nem akarja tudomásul venni jelen gazdasági helyzetünket, csak újabb igényeket támaszt a pénzügyi kormányzattal, sa Kormánnyal szemben. Nem tagadom a társadalmi hangulatot közvetítő érzelmi megnyilvánulások valós alapját, de ugyanígy objektívnek érzem és fogadom el Békési miniszter együttérző és mégis.elutasító okfejtését. Tudomásul kell venni, hogy a kevésből nem lehet többet elosztani. Hangulattól indíttatva vagy egyenesen hangulattól kényszerítve nem lehet egy országot kormányzoni. Csak a helyzet valós ismerete ad módot és jogot a felelős tervezéshez. Mérlegelendő — és ez a szakemberek dolga, — hogy milyen módon és mértékben lehet nem a lakossági teher növelésével fokozni a bevételt és csökkenteni a kiadást. így például a valóban konzekvensen veszteséges akár ipari, akár mezőgazdasági üzemek, társaságok, egyesületek, pártok költségvetésből történő támogatásának a megszüntetésével, vagy csökkentésével lehet például az egy- és kétgyermekes családok támogatását is megoldani, mellyel a magam részéről egyetértek. De ne kényszerítsük a Kormányt, a pénzügyi vezetést teljesíthetetlen kérések