Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-67

5589 Az Országgyűlés 67. ülése, 1989. november 23-án, csütörtökön 5590 A kialakult részegységre jutó jövedelem adózik progresszíven, amely az adótáblázatból kikeresve, utána vissza kell szorozni ezekkel a bizonyos részegységekkel, ami a családban kiszámított. A jövedelemsávok és a progresszivitás mértéke nagy, ezért sok bírálat éri. A kormányzó Szocialista Párt képviselője igazságtalannak érzi, hogy a jövedelemnek családlétszám szerinti elosztása miatt a nagyobb jövedelmű családok gyermekei — úgymond — többet hoznak a konyhára. Véleménye szerint az óhajtott igazságos közteherviselés jobban biztosítható lenne, ha az adóköteles jövedelmek kiterjedt kedvezménye helyett minden állampolgár minden jövedelme adózna, s a rászorultak részére ezt követné a visszatérítés. Véleménye szerint egy kevés kulcsú, széles sávokból álló, a jelenleginél kevésbé progresszív adótábla és a családok költségvetéséhez a családi pótléknak a jelenlegi erőteljesebb hozzájárulásával, sőt a legmagasabb jövedelműeknél a családi pótlék minimalizálásával igazságosabb rendszer lenne működtethető, és így az adóteher-elosztás egyenletesebb lenne. A jelenlegi adórendszerben a közepes és az annál nagyobb jövedelmű családoknál, különösen ott, ahol mindkét házastárs közel azonos mértékben keres, a családi adózással szemben ellenérdekeltség alakul ki, ezért nő az élettársi kapcsolatoknak a száma. A láthatatlan jövedelmek adóztatásával Filló Pál képviselőtársam fogalkozott a mi viszonyaink között. Franciaországban — ez is jellegzetes — a láthatatlan jövedelmek adóját a bevallott jövedelmekhez képest 10 százalékra becsülik, évente 50 millió ellenőrzés mellett, ebben persze benne van az adatok egyeztetése, a személyes megkeresés is. Ezzel a láthatatlan jövedelmeknek körülbelül 25 százalékát sikerül felderíteni. A felderítésben az adóügyi apparátus anyagilag közvetlenül semmilyen lépcsőfokon sem érdekelt. Négymillió frank jövedelem felett vagyonadó is kötelező, szintén progresszíven, körülbelül féltől 2 százalékos adókulccsal. Jelligés bankbetét nincs. Bankszámlanyitásról a bank az adóhivatalt értesíti, adóellenőrzés során az állampolgár az adóhivatalnak köteles bankszámlájáról felvilágosítást adni, illetve azt bemutatni. Jelenleg egyének számára külföldön tilos bankszámlát nyitni és 50 ezer franknál egyszerre több pénzt külföldre kivinni. A láthatatlan jövedelmek egyébként nagyobbrészt az illegálisan bevándorlókat feketén foglalkoztató vállalkozásokból származnak. Tekintettel arra, hogy úgy érzem, hogy a türelmüket kellőképpen igénybe vettem, s nem akarok újabb ötleteket adni a pénzügyi kormányzatnak, köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Következik Dauda Sándor, Budapest 45. számú választókerületében megválasztott képviselő felszólalása. DAUDA SÁNDOR: Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásomat Sápi Ferenc képviselő kollégámmal egyetértésben teszem meg. A gazdaságunkra nehezedő, egyre fokozódó infláció, az ár- és jövedelem viszonyok között egyre jobban szétnyíló olló, mind nagyobb terhet ró az alacsony jövedelműekre, a kisnyugdíjasokra, az alacsony bérből és fizetésből élőkre. A jövedelmek összegszerű, de nem életszínvonal szerinti növekedése azt eredményezi, hogy változatlan adótábla mellett az adóalanyok egyre magasabb adósávba kerülnek, tehát egyre több adót fizetnek. 1988. decemberében azt tűztük ki célul, hogy az átlagos adó 12 százalék körül alakuljon. Számításaim szerint, — és itt meg kell, hogy mondjam, sajnos nem vagyok pénzügyi szakember —, az átlagos adó mértéke eléri, vagy meghaladja ma a 16 százalékot. E számítások nem vetítik előre a várható jövőt. Nincs benne a különböző termékek szabadáruvá válása, vagy az állami áremelések, energia, húsáremelés, stb.-nek életszínvonal rontó hatása. Választói fórumon elhangzott vélemények szerint a Kormány anyagi gondjait az adók újabb mogszorításával kívánja enyhíteni. Az adó is valójában csak az ellenőrizhető jövedelemmel rendelkezőket sújtja. Korábbi információk szerint 1988-ban a bérből és fizetésből élők adóalapja 112 ezer forint körül, míg a vállalkozói szférában 74 ezer forint körül alakult egy főre vonatkoztatva. E helyről hívom fel a pénzügyi kormányzat és az APEH illetékeseinek figyelmét arra, hogy nem a hivatal szerint, ,gazdagabb" bérből és fizetésből élők, vagy kisnyugdíjasok „palotái" előtt parkíroznak az örvendetesen egyre szaporodó nyugati autócsodák, hanem érdekes módon az APEH nyilvántartása szerint , »szegényebb" vállalkozói szférában élők „bérlakásai" előtt láthatók ezek. A feladat adott. Oldják meg à láthatatlan, de csak az APEH hivatalnokai számára, nekünk nem láthatatlan jövedelmek megadóztatását. Örvendetesnek tartom, hogy a vállalkozási nyereségadóról szóló törvényben például adóvisszatérítéssel támogatjuk az élsportot, a film és egyéb kulturális tevékenységet, stb., de nem tartom valószínűnek, hogy választóim széles rétegeinek nyújt segítséget például a mecenatúra, a videózás, a CD-lemezjátszók előállításához nyújtott adókedvezmény. Ugyanis a korábban említett rétegek általában nem rendelkeznek ilyen készülékekkel. Választóim fö gondja a megélhetés. Egyetértek a pénzügyminiszter úrral abban, hogy a szociálpolitika problémáit nem az adótörvénnyel kell megoldani. Meg kell azonban mondanom, hogy nem lenne szerencsés a nagycsaládosok terheit növelni azzal, hogy jelenleg meglévő adókedvezményeiket megvonjuk. Véleményem szerint a Kormány által javasolt módszert kell elfogadni. Tehát meg kell tartani a nagycsaládosok kedvezményét és megnövelni a gyermekenként járó családi pótlékot, bár a megajánlott összeget kevésnek tartom. Minimum a dupláját javaslom. A jövedelemadó-kedvezményezettek körét véleményem szerint fokozatosan egyre jobban szűkíteni kell. Megjegyzem, hogy a sajnos meglévő infláció az évek folyamán fokozatosan csökkenti a nagycsaládos és alkalmazotti kedvezmények hatását egyébként is. Választóim elmondták azt is, hogy az adóívek kitöltése igen bonyolult, de ezt nem kívánom tovább részletezni. Hangsúlyozták, nem csoda, hogy igazából maguk az APEH dolgozói sem értik. Az említett rétegek végső türelmük határán vannak.