Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-67

5589 Az Országgyűlés 67. ülése, 1989. november 23-án, csütörtökön 5590 A kialakult részegységre jutó jövedelem adózik progresszíven, amely az adótáblázatból kikeresve, utá­na vissza kell szorozni ezekkel a bizonyos részegysé­gekkel, ami a családban kiszámított. A jövedelemsá­vok és a progresszivitás mértéke nagy, ezért sok bírálat éri. A kormányzó Szocialista Párt képviselője igazság­talannak érzi, hogy a jövedelemnek családlétszám sze­rinti elosztása miatt a nagyobb jövedelmű családok gyermekei — úgymond — többet hoznak a konyhára. Véleménye szerint az óhajtott igazságos köztehervise­lés jobban biztosítható lenne, ha az adóköteles jövedel­mek kiterjedt kedvezménye helyett minden állampol­gár minden jövedelme adózna, s a rászorultak részére ezt követné a visszatérítés. Véleménye szerint egy ke­vés kulcsú, széles sávokból álló, a jelenleginél kevésbé progresszív adótábla és a családok költségvetéséhez a családi pótléknak a jelenlegi erőteljesebb hozzájárulá­sával, sőt a legmagasabb jövedelműeknél a családi pót­lék minimalizálásával igazságosabb rendszer lenne működtethető, és így az adóteher-elosztás egyenlete­sebb lenne. A jelenlegi adórendszerben a közepes és az annál nagyobb jövedelmű családoknál, különösen ott, ahol mindkét házastárs közel azonos mértékben keres, a családi adózással szemben ellenérdekeltség alakul ki, ezért nő az élettársi kapcsolatoknak a száma. A láthatatlan jövedelmek adóztatásával Filló Pál kép­viselőtársam fogalkozott a mi viszonyaink között. Franciaországban — ez is jellegzetes — a láthatatlan jövedelmek adóját a bevallott jövedelmekhez képest 10 százalékra becsülik, évente 50 millió ellenőrzés mellett, ebben persze benne van az adatok egyeztetése, a személyes megkeresés is. Ezzel a láthatatlan jövedel­meknek körülbelül 25 százalékát sikerül felderíteni. A felderítésben az adóügyi apparátus anyagilag közvetle­nül semmilyen lépcsőfokon sem érdekelt. Négymillió frank jövedelem felett vagyonadó is kötelező, szintén progresszíven, körülbelül féltől 2 százalékos adó­kulccsal. Jelligés bankbetét nincs. Bankszámlanyitás­ról a bank az adóhivatalt értesíti, adóellenőrzés során az állampolgár az adóhivatalnak köteles bankszámlájá­ról felvilágosítást adni, illetve azt bemutatni. Jelenleg egyének számára külföldön tilos bankszámlát nyitni és 50 ezer franknál egyszerre több pénzt külföldre kivin­ni. A láthatatlan jövedelmek egyébként nagyobbrészt az illegálisan bevándorlókat feketén foglalkoztató vál­lalkozásokból származnak. Tekintettel arra, hogy úgy érzem, hogy a türelmüket kellőképpen igénybe vettem, s nem akarok újabb ötle­teket adni a pénzügyi kormányzatnak, köszönöm szé­pen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Következik Dauda Sándor, Budapest 45. számú választókerületében megválasztott képviselő felszólalása. DAUDA SÁNDOR: Tisztelt Képviselőtársaim! Fel­szólalásomat Sápi Ferenc képviselő kollégámmal egyetértésben teszem meg. A gazdaságunkra nehezedő, egyre fokozódó inflá­ció, az ár- és jövedelem viszonyok között egyre jobban szétnyíló olló, mind nagyobb terhet ró az alacsony jö­vedelműekre, a kisnyugdíjasokra, az alacsony bérből és fizetésből élőkre. A jövedelmek összegszerű, de nem életszínvonal szerinti növekedése azt eredményezi, hogy változatlan adótábla mellett az adóalanyok egyre magasabb adó­sávba kerülnek, tehát egyre több adót fizetnek. 1988. decemberében azt tűztük ki célul, hogy az átlagos adó 12 százalék körül alakuljon. Számításaim szerint, — és itt meg kell, hogy mondjam, sajnos nem vagyok pénz­ügyi szakember —, az átlagos adó mértéke eléri, vagy meghaladja ma a 16 százalékot. E számítások nem vetí­tik előre a várható jövőt. Nincs benne a különböző ter­mékek szabadáruvá válása, vagy az állami áremelések, energia, húsáremelés, stb.-nek életszínvonal rontó hatása. Választói fórumon elhangzott vélemények szerint a Kormány anyagi gondjait az adók újabb mogszorításá­val kívánja enyhíteni. Az adó is valójában csak az el­lenőrizhető jövedelemmel rendelkezőket sújtja. Ko­rábbi információk szerint 1988-ban a bérből és fize­tésből élők adóalapja 112 ezer forint körül, míg a vál­lalkozói szférában 74 ezer forint körül alakult egy főre vonatkoztatva. E helyről hívom fel a pénzügyi kormányzat és az APEH illetékeseinek figyelmét arra, hogy nem a hiva­tal szerint, ,gazdagabb" bérből és fizetésből élők, vagy kisnyugdíjasok „palotái" előtt parkíroznak az örven­detesen egyre szaporodó nyugati autócsodák, hanem érdekes módon az APEH nyilvántartása szerint , »sze­gényebb" vállalkozói szférában élők „bérlakásai" előtt láthatók ezek. A feladat adott. Oldják meg à lát­hatatlan, de csak az APEH hivatalnokai számára, ne­künk nem láthatatlan jövedelmek megadóztatását. Örvendetesnek tartom, hogy a vállalkozási nyere­ségadóról szóló törvényben például adóvisszatérítéssel támogatjuk az élsportot, a film és egyéb kulturális te­vékenységet, stb., de nem tartom valószínűnek, hogy választóim széles rétegeinek nyújt segítséget például a mecenatúra, a videózás, a CD-lemezjátszók előállítá­sához nyújtott adókedvezmény. Ugyanis a korábban említett rétegek általában nem rendelkeznek ilyen ké­szülékekkel. Választóim fö gondja a megélhetés. Egyetértek a pénzügyminiszter úrral abban, hogy a szociálpolitika problémáit nem az adótörvénnyel kell megoldani. Meg kell azonban mondanom, hogy nem lenne szerencsés a nagycsaládosok terheit növelni az­zal, hogy jelenleg meglévő adókedvezményeiket meg­vonjuk. Véleményem szerint a Kormány által javasolt módszert kell elfogadni. Tehát meg kell tartani a nagy­családosok kedvezményét és megnövelni a gyermeken­ként járó családi pótlékot, bár a megajánlott összeget kevésnek tartom. Minimum a dupláját javaslom. A jövedelemadó-kedvezményezettek körét vélemé­nyem szerint fokozatosan egyre jobban szűkíteni kell. Megjegyzem, hogy a sajnos meglévő infláció az évek folyamán fokozatosan csökkenti a nagycsaládos és al­kalmazotti kedvezmények hatását egyébként is. Vá­lasztóim elmondták azt is, hogy az adóívek kitöltése igen bonyolult, de ezt nem kívánom tovább részletezni. Hangsúlyozták, nem csoda, hogy igazából maguk az APEH dolgozói sem értik. Az említett rétegek végső türelmük határán vannak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom