Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-67
5587 Az Országgyűlés 67. ülése, 1989. november 23-án, csütörtökön 5588 csatlakozok képviselőtársaimhoz, akikkel együttesen dolgoztuk ki ezt az új variációt, amely Boltozatként szerepel a reformügyi bizottság anyagában. Engedjék meg, hogy döntésükhöz még egy érvanyagot szolgáltassak Önöknek. Az elmúlt napok vitáiban többször előkerült az, hogy vállalkozásbarát politikát folytatunk-e? Kedves Képviselőtársaim! Tájékoztatom Önöket, hogy az egyéni vállalkozók átlagos személyi jövedelme 1988ban 87 000 forint volt, a társasvállalkozóké pedig 141 000 forint. Azzal, hogy a bérből és fizetésből élő, alsóbb adósávokba eső adózók helyzetén javítunk, ezzel együtt a vállalkozásokba kezdő és vállalkozó embereket is segítjük az adórendszeren keresztül. Éppen ezért én is javaslom, hogy ezt a variációt fogadja el az Országgyűlés. Van egy olyan téma, amiről még kevesen szóltak, s amire szeretném, ha a miniszter úr válaszában reagálna. Amikor a személyi jövedelemadónak azt az oldalát nézzük, hogy a polgároknál, az adózóknál mennyi pénz marad, a számításokból valahogy mindig kimarad az a következtetés, hogy ez a plusz a növekvő fogyasztáson keresztül az AFA útján 25 százalékban visszakerül a költségvetésbe. Úgy ítélem meg, hogy a beterjesztett anyagok ezt a fajta költségvetési vonzatot nem taglalják. Nagyon kiváncsi lennék, hogy ennek az összefüggései hogyan néznek ki. Úgy tudom, hogy a személyi jövedelem és az ÁFA bevételeinek aránya 1988-ban 1:2. Tehát lényegesen magasabb volt az ÁFA bevétele. Kedves Képviselőtársaim! Magam is azok közé a képviselők közé tartozom, akik azt mondják, hogy most már meg kell tennünk azt a lépést, hogy minden egyes gyerek után adjuk meg az adókedvezményt. Tudom, hogy ez a költségvetésnek terheket jelent, de ahhoz, hogy a társadalom részére elfogadhatóbbá tegyük az adórendszert, ebben a kérdésben most pozitívan kell döntenünk. Tehát csatlakozom Kovács Lászlóné képviselőtársam javaslatához. Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a reformbizottságnak és a miniszter úrnak is, hogy a 7. § 14. pontjához benyújtott módosító javaslatomat támogatta, épp ezért erről nem is kívánok most részletesebben beszélni. Viszont van egy olyan javaslatom, amely nem nyert elfogadást, és szeretném ezt a gondomat képviselőtársaimmal megosztani. Ez tulajdonképpen a 38. § (1) bekezdése B) pontjának a módosítását jelentené, amely a nyugdíj mellett szerzett jövedelmek adómentes összeghatárát határozza meg. Kedves Képviselőtársaim! Mindenképpen változtatnunk kellene a 108 ezer forintos határon. Megpróbálom Önöknek világossá tenni, hogy miért gondolom én ezt így. Úgy ítélem meg, hogy a mindenkori tárgyévben kiadott átlagnyugdíj mértékéig lenne célszerű ezt a kedvezményt megállapítani, és így tehetnénk a közteherviselést egyenlővé, vagyis azokat a nyugdíjasokat, akik a kis nyugdíjuk mellett jövedelmet igyekeznek szerezni, legalább a tárgyévben kiadott átlagnyugdíj szintjéig preferálnunk kellene. Befejezésül — kedves Képviselőtársaim — én vitatkoznék Tallóssy képviselőtársammal. Az a véleményem, hogy az adócsomagot most meg kell tárgyalnunk, és el kell fogadnunk! Mert ha bármiféle könnyítést keresztül tudunk most vinni; az mindenképpen a jövő évre nézve a gondok enyhítését kell hogy jelentse. Köszönöm figyelmüket. (Tips.) ELNÖK: Felszólal dr. Hellner Károly képviselőtársunk, Budapest 32. számú választókerületéből. DR. HELLNER KÁROLY: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Adózási rendszerünk közül az egyik legkritizáltabb a személyi jövedelemadó. Alternatívaként a családi jövedelemadót szokták emlegetni, dr. Biacs képviselőtársamtette az imént. A családi jövedelemadó alkalmazását Franciaországban és Luxemburgban tapasztalhatjuk Európán belül. Két héttel ezelőtt Szirtesné dr. Tomsits Erika képviselőtársammal alkalmunk volt néhány konkrét információt szerezni, hogy hogyan látják a francia adóügyi szakemberek, illetve a Parlament különböző pártjainak képviselői az adórendszerük előnyeit, illetve fogyatékosságát. Ezeket a tapasztalatokat szeretném maximum öt perc erejéig megosztani, hogyha hozzájárulnak. (Közbeszólások: Igen.) AÍZ előnyöket kevésbé hangsúlyozták, inkább a problémákat, gondokat. Ezekből kívánok néhány jellemzőt megfogalmazni. A jelenlegi adórendszer alapjait 1945 óta alkalmazzák, a modell mai formája 1948 óta létezik, kisebb toldozgatásokkal, foltozgatásokkal. A francia adórendszer működése túl sokba kerül. Évente körülbelül 21 millió adóbevallást nyújtanak be, ténylegesen azonban csak mintegy 14 millióan fizetnek jövedelemadót. Ez utóbbiak politikai tőkét is kovácsolnak ebből javukra: ,,ők tartják el az egész nemzetet." Ezért a választások idején mindig fellángol a vita. A pártok a változtatást hirdetik, de győzelmük esetén igazán nem nyúlnak a változtatásokhoz, mert a megszokottságot, a technikai feltételeket már nehezen tudják változtatni. A változtatások szándéka általában az adókedvezmények szaporodását jellemzi, amit az adóapparátus, úgy, mint nálunk, ellenez, de egy idő után a hatalomra jutott párt képviselői is tartózkodnak tőle. A családi jövedelemadó-rendszerben a család egy szűkkörű kivételtől eltekintve a közös háztartásban élő eltartó szülőket és az eltartott gyermekeket jelenti. Ennek, és az ettől való eltérésnek részletes szabályai vannak, így például az esetleg eltartott nagyszülőknek, a nagykorú gyermekeknek, a továbbtanuló nagykorú gyermekeknek, a fogyatékos családtagoknak, stb. Válás és szétköltözés esetén külön állapítják meg az együttélés időtartamára és a szétválást követő időtartamra eső adókötelezettséget. Az adózási egység a családi együttható, mely a családtagok helyett alkalmazott olyan mutató, amely megközelítőleg kifejezi a családi fogyasztás lehetséges nagyságát. A házastársi adózók két résznek számítanak, az eltartott gyermekek főszabályként fél résznek minősülnek két gyermekig, majd a harmadiktól egésznek. További fél résznek számít például a mozgássérült gyermek.