Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-67

5585 Az Országgyűlés 67. ülése, 1989. november 23-án, csütörtökön 5586 családja minden tagjával. Most előttünk sem kisebb feladat áll, mint a lakosságot mélyen érintő, legfonto­sabb kérdések rendezése, az ország és benne minden dolgos ember életének jobbra fordítása. Az állampol­gárok ma szorongással és bizakodással figyelik az or­szágház falai között lezajló eseményeket. Aggódva fi­gyelik, hogy jut-e minden nemzedék számára kellő figyelem, hogy ne sújtson egyetlen réteget sem elvisel­hetetlen anyagi gond, hogy ne legyen egyetlen réteg sem elhanyagolva. A humánus év vállalkozásbarát adó­mértékek elfogadásával lelkiismeretünkön is könnyít­hetünk. Az állampolgárok ugyanis a jelenlegi Parla­ment padsoraiban ülőket hibáztatják azért, mert a reformok máig sehová nem vezető útját súlyos adóter­hekkel, áremelésekkel és létbizonytalansággal kövez­ték ki. Kötelességünk ezt megtenni, mert akkor elvár­hatjuk az ország lakosságától, hogy döntésünkre Simon István Mérlegen mindig című versének kezdő sorával válaszoljanak. Idézem: ,,Maga a küzdelem ne­héz, de kettévágom, megfelezem; egy része jut a meg­élhetésre, a másikkal elviselem." Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szóra következik dr. Biacs Péter képvise­lőtársunk, Budapest 30. választókerületéből. DR. BIACS PÉTER: Elnök Úr! Tisztelt Képviselő­társaim! Önök a tanúim ebben a teremben, hogy a jöve­delemadó bevezetésekor végig kiálltam a családi típusú adózási rendszer mellett. Meggyőződésem, hogy a tár­sadalom alapegysége a család, erre kell építeni. Gaz­dasági kérdésekben, például hitelfelvételeknél, építési hiteleknél, kártérítés, vámkedvezmény esetében figye­lembe veszik a családtagok számát. Egyedül a jövede­lemadózásnál nem törődik az állam a családok munka­megosztásával, egymás iránt érzett és tanúsított fele­lősségérzetével. Lehetne a családi és a személyi jöve­delemadót, ezt a két rendszert egymáshoz közelíteni. Szavakban erre volt is hajlandóság, de tettekben ez mindvégig nem nyilvánult meg. Abban bízom egyedül, hogy az önkormányzati rendszer bevezetése a jövőben lehetővé teszi ennek a két rendszernek a közelítését, így például a házastársak közötti korlátozott adóalap megosztást — amely több országban engedélyezett. A személyi jövedelemadó decentralizált, községenként, kerületenkénti kivetésével és felhasználásával elkép­zelhető az általános adóteher — például a 14 százalék maximális felső határértékenként történő - meghatáro­zása. Ennél az elöljáróság kevesebbet is kivethet majd, ha jó adófizető polgárait meg akarja őrizni a települé­sen. A kisebb közösségekben talán akkor majd a család mérete, teherbíró képessége is lemérhető és méltányo­san megállapítható lesz. Tisztelt Ház! Nem lennék azonban igazságos dr. Bé­kési László pénzügyminiszter úrhoz, ha nem ismer­ném el a ma elmondott, és korábbi mérlegelését pozi­tív irányban eldöntő javaslatát a gyerekek adóalap­kedvezmények megmaradásáról. Magam is nagycsalá­dosnak számítok, ezért nevükben megköszönöm. De olyan vállalkozói kedv élénkülést, mint amilyet Fekete János említett, természetesen nem ígérhetek. A Nagy­családosok Országos Egyesülete, annak adó- és szo­ciálpolitkai munkabizottsága 1989. november 20-án a Magyar Nemzet hasábjain tiltakozott a Kormány 1990. évre tervezett szociálpolitikai csomagterve ellen. Sze­rintünk a tervezett változtatások a jövőnk megrablását jelentik. Örülök, hogy a Pénzügyminisztérium a tilta­kozások hatására visszalépett, és elismeri az adóked­vezmény erkölcsi jogosságát. Tisztelt Országgyűlés! A család nem magánügy, ha­nem igényes és a nemzet érdekében is végzett vállalko­zás. Ezért a kedvezményt minden gyerekre ki kell ter­jeszteni. A gyereknevelés költségeinek elismerését eddig a Hazafias népfront és a Kereszténydemokrata Néppárt vette programjába, remélem, a többiek is kö­vetni fogják. Ugyanis minden előrenéző állam érdeke, hogy a gyerekvállalás és a gyerekek becsületes felneve­lése a családon belül legyen biztosítva. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Filló Pál képviselő felszólalása követke­zik, Budapest 18. választókerületéből. FILLÓ PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Amióta az adó­törvények bevezetésre kerültek, vesszőparipámmá vált a láthatatlan jövedelmek ügye. Sajnos a mai napig nem mondhatjuk el azt, hogy ezen a területen bármiféle előbbrelépés történt volna. Miniszterelnökünk expozé­jában elmondta, hogy milyen méreteket öltött magyar­országon a valutázás és a különböző olyan fekete tevé­kenység, amelyhez az államnak semmilyen hozzáférési lehetősége nincsen. Éppen ezért én támogatom a Pénz­ügyminisztérium azon javaslatait, amelyek a bizonylati fegyelem szigorítása irányába mutatnak, mert meggyő­ződésem, hogy ez egyik lehetséges lépés, hogy ezeket a jövedelmeket fel tudjuk deríteni. Arról, hogy itt milyen összegekről van szó, legin­kább a bűnügyi krónikák tudósításaiból értesülhetünk, hiszen egy-egy betöréskor olyan értékeket visznek el emberek lakásaiból, aminek kapcsán az adóügyi hiva­tal részére külön munkát igényelne kideríteni, vajon honnét kerültek ezek a hatalmas vagyonok oda. Természetesen nem azt akarom mondani, hogy azo­kat büntessük, akiknek ilyen formában kiderült a plusz-jövedelmük, de javasolom, hogy a Kormány a láthatatlan jövedelmek bevallásának ösztönzése érde­kében dolgozza ki ezen jövedelmek társadalombiztosí­tási juttatásokba történő beszámításának szabályait. Lehetőség szerint olyan feltételek meghatározásával, hogy a bevallás előnyei, rövid távon is jelentkezhes­senek. Nyugat-európai országokban — amelyeket mi példa­ként tekintünk, mint a demokrácia fellegvárait — lé­nyegesen nagyobb lehetőség van arra, hogy az adóhi­vatal betekinthessen a vagyonokba. Van olyan ország, ahol külön vagyonadó is érvényben van, és olyan or­szágokról is tudok, ahol még a bankbetétek titkosságá­hoz is hozzáférhetnek az adóügyi hatóságok. Jó lenne ezt a jövőre nézve átgondolni. Természetesen tudom: ennek a kérdésnek politikai súlya is van, de meggyőző­désem, hogy az ország becsületes többsége ezeket a lé­péseket támogatná, és így bevezetésre kerülhetnének. Az adótáblákról már sok képviselőtársam szólt, ma­gam is adtam be módosító javaslatot. Ezt visszavonva is

Next

/
Oldalképek
Tartalom