Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-67

5585 Az Országgyűlés 67. ülése, 1989. november 23-án, csütörtökön 5586 családja minden tagjával. Most előttünk sem kisebb feladat áll, mint a lakosságot mélyen érintő, legfontosabb kérdések rendezése, az ország és benne minden dolgos ember életének jobbra fordítása. Az állampolgárok ma szorongással és bizakodással figyelik az országház falai között lezajló eseményeket. Aggódva figyelik, hogy jut-e minden nemzedék számára kellő figyelem, hogy ne sújtson egyetlen réteget sem elviselhetetlen anyagi gond, hogy ne legyen egyetlen réteg sem elhanyagolva. A humánus év vállalkozásbarát adómértékek elfogadásával lelkiismeretünkön is könnyíthetünk. Az állampolgárok ugyanis a jelenlegi Parlament padsoraiban ülőket hibáztatják azért, mert a reformok máig sehová nem vezető útját súlyos adóterhekkel, áremelésekkel és létbizonytalansággal kövezték ki. Kötelességünk ezt megtenni, mert akkor elvárhatjuk az ország lakosságától, hogy döntésünkre Simon István Mérlegen mindig című versének kezdő sorával válaszoljanak. Idézem: ,,Maga a küzdelem nehéz, de kettévágom, megfelezem; egy része jut a megélhetésre, a másikkal elviselem." Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szóra következik dr. Biacs Péter képviselőtársunk, Budapest 30. választókerületéből. DR. BIACS PÉTER: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Önök a tanúim ebben a teremben, hogy a jövedelemadó bevezetésekor végig kiálltam a családi típusú adózási rendszer mellett. Meggyőződésem, hogy a társadalom alapegysége a család, erre kell építeni. Gazdasági kérdésekben, például hitelfelvételeknél, építési hiteleknél, kártérítés, vámkedvezmény esetében figyelembe veszik a családtagok számát. Egyedül a jövedelemadózásnál nem törődik az állam a családok munkamegosztásával, egymás iránt érzett és tanúsított felelősségérzetével. Lehetne a családi és a személyi jövedelemadót, ezt a két rendszert egymáshoz közelíteni. Szavakban erre volt is hajlandóság, de tettekben ez mindvégig nem nyilvánult meg. Abban bízom egyedül, hogy az önkormányzati rendszer bevezetése a jövőben lehetővé teszi ennek a két rendszernek a közelítését, így például a házastársak közötti korlátozott adóalap megosztást — amely több országban engedélyezett. A személyi jövedelemadó decentralizált, községenként, kerületenkénti kivetésével és felhasználásával elképzelhető az általános adóteher — például a 14 százalék maximális felső határértékenként történő - meghatározása. Ennél az elöljáróság kevesebbet is kivethet majd, ha jó adófizető polgárait meg akarja őrizni a településen. A kisebb közösségekben talán akkor majd a család mérete, teherbíró képessége is lemérhető és méltányosan megállapítható lesz. Tisztelt Ház! Nem lennék azonban igazságos dr. Békési László pénzügyminiszter úrhoz, ha nem ismerném el a ma elmondott, és korábbi mérlegelését pozitív irányban eldöntő javaslatát a gyerekek adóalapkedvezmények megmaradásáról. Magam is nagycsaládosnak számítok, ezért nevükben megköszönöm. De olyan vállalkozói kedv élénkülést, mint amilyet Fekete János említett, természetesen nem ígérhetek. A Nagycsaládosok Országos Egyesülete, annak adó- és szociálpolitkai munkabizottsága 1989. november 20-án a Magyar Nemzet hasábjain tiltakozott a Kormány 1990. évre tervezett szociálpolitikai csomagterve ellen. Szerintünk a tervezett változtatások a jövőnk megrablását jelentik. Örülök, hogy a Pénzügyminisztérium a tiltakozások hatására visszalépett, és elismeri az adókedvezmény erkölcsi jogosságát. Tisztelt Országgyűlés! A család nem magánügy, hanem igényes és a nemzet érdekében is végzett vállalkozás. Ezért a kedvezményt minden gyerekre ki kell terjeszteni. A gyereknevelés költségeinek elismerését eddig a Hazafias népfront és a Kereszténydemokrata Néppárt vette programjába, remélem, a többiek is követni fogják. Ugyanis minden előrenéző állam érdeke, hogy a gyerekvállalás és a gyerekek becsületes felnevelése a családon belül legyen biztosítva. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Filló Pál képviselő felszólalása következik, Budapest 18. választókerületéből. FILLÓ PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Amióta az adótörvények bevezetésre kerültek, vesszőparipámmá vált a láthatatlan jövedelmek ügye. Sajnos a mai napig nem mondhatjuk el azt, hogy ezen a területen bármiféle előbbrelépés történt volna. Miniszterelnökünk expozéjában elmondta, hogy milyen méreteket öltött magyarországon a valutázás és a különböző olyan fekete tevékenység, amelyhez az államnak semmilyen hozzáférési lehetősége nincsen. Éppen ezért én támogatom a Pénzügyminisztérium azon javaslatait, amelyek a bizonylati fegyelem szigorítása irányába mutatnak, mert meggyőződésem, hogy ez egyik lehetséges lépés, hogy ezeket a jövedelmeket fel tudjuk deríteni. Arról, hogy itt milyen összegekről van szó, leginkább a bűnügyi krónikák tudósításaiból értesülhetünk, hiszen egy-egy betöréskor olyan értékeket visznek el emberek lakásaiból, aminek kapcsán az adóügyi hivatal részére külön munkát igényelne kideríteni, vajon honnét kerültek ezek a hatalmas vagyonok oda. Természetesen nem azt akarom mondani, hogy azokat büntessük, akiknek ilyen formában kiderült a plusz-jövedelmük, de javasolom, hogy a Kormány a láthatatlan jövedelmek bevallásának ösztönzése érdekében dolgozza ki ezen jövedelmek társadalombiztosítási juttatásokba történő beszámításának szabályait. Lehetőség szerint olyan feltételek meghatározásával, hogy a bevallás előnyei, rövid távon is jelentkezhessenek. Nyugat-európai országokban — amelyeket mi példaként tekintünk, mint a demokrácia fellegvárait — lényegesen nagyobb lehetőség van arra, hogy az adóhivatal betekinthessen a vagyonokba. Van olyan ország, ahol külön vagyonadó is érvényben van, és olyan országokról is tudok, ahol még a bankbetétek titkosságához is hozzáférhetnek az adóügyi hatóságok. Jó lenne ezt a jövőre nézve átgondolni. Természetesen tudom: ennek a kérdésnek politikai súlya is van, de meggyőződésem, hogy az ország becsületes többsége ezeket a lépéseket támogatná, és így bevezetésre kerülhetnének. Az adótáblákról már sok képviselőtársam szólt, magam is adtam be módosító javaslatot. Ezt visszavonva is