Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-67

5557 Az Országgyűlés 67. ülése, 1989. november 23-án, csütörtökön 5558 Tehát azt javaslom, hogy ebben a sávban sem kell csökkenteni az adó mértékét, mert azt a többi sávban kell megfizetni. Tehát a Fekete úr által elmondott 13,74 százalékos adóterhelési sávot tartom elfogadhatónak. Tisztelt Országgyűlés! Én úgy gondolom, hogy az adófizetési terheket ott kell csökkenteni, ahol a legnehezebb körülmények között élő emberek vannak, és főleg ezek a dolgozók alacsony keresetűek. Az elmúlt ülésszakunkon elfogadott szociális támogatás némi segítséget nyújt a legrászorultabbaknak, de nem tudunk a kiskeresetű embereknek karácsonyi támogatást adni, hiszen hiába teszik ki csizmájukat az ablakba a közelgő Miklós nap alkalmával, abban nem lesz vásárlási utalvány, sem pénz. Megértve a bevételi összeg nagyságát és azt megtartva az alsó sáv módosítását javaslom, a legfelsőbb sáv terhére. Ezt akkor is el kellett mondanom, ha ennek a tervezetnek vannak ellenzői, de remélem, támogatói is akadnak. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Polgárdi Józsefnek, Pest megye 17. választókerülete képviselőjének adom meg a szót. Hogy milyen irányban történjen változás és milyen mélységben, ezzel kapcsolatban én csupán egy tapasztalásról szeretnék szólni. Hogyan alakult a három fő tulajdonosnak a reálpozíciója. Tehát a költségvetésé, a vállalatoké és az állampolgáré. A költségvetésé mindenképpen jól járt, már ami az adóbevételt illeti. Emlékezzünk csak, 87-ben, amikor jóváhagyták a törvényt, úgy terveztük, hogy személyi jövedelemadó-csatornán mintegy 58 milliárd áramükbe. A teljesülés évi 75 milliárd, ami jelentős különbség. Ezévre a már várható bevétel 95 milliárd. Ez is jó. A törvénytervezetek 103 milliárdot feltételeznek majd jövőre. Tehát egyértelmű, hogy a személyi jövedelemadó-törvénnyel a költségvetés járt elsősorban jól. Az igazság miatt meg kell említeni, hogy mi lett volna a költségvetéssel, ha ez a bevétel ezen a csatornán nem így alakul. A legnagyobb vesztes a lakosság. És a lakosságnak is az alacsony, középjövedelmű rétege. Az adóterhek mérséklését, véleményem szerint, leginkább a 200—240 ezer forint évi kereset alattiaknál kellene helyretenni. Feltétlen figyelembe kellene venni, mint ahogy erről már szó volt, a magyar jövedelmi viszonyokat. Nekem az a véleményem, hogy a teljesítményvisszatartás féltétlen a magas jövedelmi sávoknál is igaz, de elsősorban az alacsony, vagy főként a középjövedelmű sávoknál bizonyítható. Itt ma szóba került és ezért érdemes egy-két mondat erejéig kitekinteni határainkon túlra adóügyben. 1986 után az Egyesült Államok kezdeményezésére az iparilag fejlett országokban adócsökkentési hullám indult el, és ez ma is tart. Az iparilag fejlett országok azt javasolják a fejlődő országoknak, hogy csökkentsék, amennyire lehetőségük megengedi, az adókat. Ez a csökkentés a személyi jövedelemadónál kezdődjön. Az eddigi nemzetközi tapasztalatok ezt bizonyítják. Ma Békési László, általam nagyon tisztelt pénzügyminiszter úr arról szólt, hogy igen ám, de a költségvetés bevételei, vagy a költségvetés hiánya ezeknél az államoknál az utóbbi időben nőtt. De miért? Én olvastam, hogy az Egyesült Államokban nem az adóbevétel miatt, hanem a költségvetés kiadásainak növekedése miatt. És úgy vélem, hogy ezeknek a nemzetközi tapasztalatoknak azért van üzenet jellege. Hadd szóljak a továbbiakban arról, hogy mi nekem a gondom a személyi jövedelemadóval és milyen változtatást tartanék szükségesnek. A fő gond az alacsony keresetűeket érinti. Havi tízezer forint alatti jövedelműeknél az adóterhek, a tervezet szerint, minimális változtatásra gondolnak, minimális változtatást kívánnak elérni. Hadd utaljak arra, egy évvel ezelőtti változtatásnál az alacsony jövedelműeknél történt a legkevesebb adóteher-csökkenés, mintegy két-háromszázalék. Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. És azt sem, hogy az érintettek köréhez tartozik a pályakezdő szakmunkás, a pályakezdő mérnök és orvos, és a női munkavállalóknak nagy része. Nagyon népes ez a tábor. Mi, az úgynevezett hatok csoportjába tartozók elfogadjuk és elfogadtuk, hogy az adómentes sávot ne emeljék. De azt viszont kérjük, hogy 100 ezer forintig POLGÁRDI JÓZSEF: Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Egy évvel ezelőtt az Országgyűlés színe előtt az akkori pénzügyminiszter arról szólt, hogy az adótörvényt a magyar társadalom nem fogadta be. Véleményem szerint ma ezekkel a súlyos adóterhekkel együtt élni rendkívül nehéz. Tehát változtatás szükséges, és megítélésem szerint lehetséges is. Azért érdemes végiggondolni az elmúlt két év tapasztalásait. Az adótörvény eredeti főbb céljai közül jó néhány nem teljesült. Csak egyet hadd húzzak alá: az igazságos közteherviselést és erről már szóltak, de lent az életben tényleg lehelletközelből érezzük a társadalom különböző rétegeinél, hogy ez így van. Más adófilozófiára van szükség, ahogy ezt ma már itt többen említették. Célként kellene kitűznünk, és ennyi változtatást ez a személyi jövedelemadó elbír, hogy 1990. január l-jétől az alacsony- és középjövedelműek adóterhét csökkenteni szükséges és csökkenteni kell. Viszont a legmagasabb jövedelműek adósávjának, helyesebben adókulcsának a csökkentését én nem tartom feltétlen indokoltnak, sőt határozottan ellenzem, még akkor is, hogyha az előbbi célok teljesülnek. Változtatni kell egy sor dolgom, mert a magas adóterhek csökkentik az emberek munkakedvét. Takarékosságra egyáltalán nem ösztönöznek, tőkebefektetésre még kevésbé. Nagyon érdekes néhány új jelenség, amiről feltétlen szólni kell. A másodlagos gazdaságba terelik a jövedelmeket. És a zsebből való fizetés terjed el. És ha szabad megemlíteni még egy tapasztalatot. A magyar forintnak valami kétféle árfolyama van ebben az országban, vagy legalábbis kialakul. Van a puha forint, az a bruttó jövedelem, van a kemény forint, az pedig a nettó jövedelem. Mert azt nézik az emberek és a dolgozók, hogy mi marad a borítékban. És erről megfeledkezni semmiképpen nem lehet.