Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-67

5555 Az Országgyűlés 67. ülése, 1989. november 23-án, csütörtökön 5556 adózásának tekintetében próbáltunk valamiféle megállapodásra jutni. A Pénzügyminisztérium munkatársaival a mai ülés kezdetéig nem sikerült olyan szövegtervezetet egyeztetni, melynek alapján Önöknek az elfogadását javasolni tudnám. Úgy vélem: mielőtt ebben végleg döntenénk, a módosító javaslat szövegét még egyszer részleteiben meg kell vizsgáljuk. Egy ilyen bonyolult törvénynél — ahol az összefüggéseknek óriási jelentősége van — nem tudom, hogy ellenőrzés nélkül lehet-e tisztességgel szavazni. Pénzügyminiszter Úr — ismét szeretném hangsúlyozni — nincs kifogásom az adózás ellen. Önadózás szabályait tartalmazó törvénytervezet esetén nem tartom elviselhetőnek, hogy még a szakemberek számára is érthetlen szöveget terjesszenek a Parlament elé. Tisztelettel köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen Tallóssy Frigyes hozzászólását. Elek József, Borsod-Abaúj-Zemplén megye 13. választókerületének képviselője következik. ELEK JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! A tisztelt Ház harmadik esetben tárgyalja az adótörvényt. Második alkalommal fordul elő, hogy az adótörvény tárgyalása egybeesik a Minisztertanács gazdasági programjával. Úgy gondolom, hogy 1987-ben, az első előterjesztéskor a sorrend biztosította az akkor újnak számító adórendszer elfogadását. A gazdasági program akkori megfogalmazása és tálalása, összességében az ígéretek arra engedtek következtetni, hogy valóban az elhatározást következetes végrehajtás fogja követni, annak hatására több javaslattétel mellett a Parlament elfogadta az adótörvényt. Az ígéretek mellett voltak — úgymond — fenyegető megfogalmazások is a pénzügyi kormányzat részéről: ha el lesz fogadva az adótörvény, akkor nem lesz kétszámjegyű áremelés. Sajnos, ezt nem tartottuk be. Ugyanakkor egy másik megállapítás: a pénzpiacon nem jutunk tőkéhez, és ezáltal a gazdasági kibontakozás nem valósul meg. Sorolhatnám talán tovább is az akkori éveket, de nem fontos. Mert ha a mostani gazdasági programot és adótörvényt fellapozzuk, ezek majd mindegyike megtalálható benne. Tehát a helyzet nem javult, sőt nagymértékben romlott. E néhány tényező azért változott. Ezekből csak egyetkettőt. Romlottak a fizetési lehetőségek, nőtt az adósság és a kamat. Romlott a megélhetési lehetőség: mert már fogalmazni se mer az ember oly módon, hogy az életszínvonal: mert mihez képest? Nőtt a társadalmi rétegek közötti aránytalanság, szaporodnak a gazdagok, de rohamosan nő az elszegényedett réteg, mely már egyes emberek számára elviselhetetlen: halványan említem, hogy éhezők is vannak Magyarországon. Létrejött a munkanélküliek tábora, mely fokozatosan növekszik. A felsorolásból talán ennyi elég. Úgy gondolom, hogy a két évvel ezelőtti gazdasági kibontakozási program csődöt mondott. Hogy ez a végrehajtás gyengeségéből fakad-e, vagy a végrehajthatatlanságból, ezt a gazdasági és a pénzügyi emberek dolga eldönteni. A gazdasági eredmények elmaradása mellett az adófizetők eleget tettek kötelezettségeiknek, mert tudomásom szerint e területen a végrehajtás könyörtelen volt és az eredmény fokozására törekedett. Bár a kiadások oldalán következtek volna ezek be. Hogy ezeket miért mondtam el mind? Mert az adófizetők népes tábora ezekben az okokban látja hátrányát annak, hogy az adómérték csökkenése nem jöhet létre a kívánt és az elvárt mértékben. Tisztelt Képviselőtársak! A személyi jövedelemadó bevezetését nem fogadta jó szívvel az adófizetők tábora, de jó magam sem. Már a tervezetnél több javaslatot tettünk a pénzügyi kormányzatnak, melyet nem nagy lelkesedéssel fogadott akkor sem, és azóta sem: úgy tűnik, ehhez az adóhoz csak ők értenek, és mások javaslata nem sokat számít. Ennek oka, hogy ők nem élnek az adófizető emberek között, ennélfogva a gyakorlati végrehajtás során felmerülő problémákat nem értik meg. Két példa. Például nem fogadják el, hogy a teljesítménynövekedést az adórendszer visszatartja. Ugyanakkor a főmunkaidőben a többletteljesítmény nem valósul meg. Békési miniszter úr az expozéjában elmondta, hogy kiknek kívánnak kedvezményt adni a túlórapótlékkal kapcsolatban. Kérem, ezt a Kormány vizsgálja felül, mert jelen pillanatban az orvosoknak, pedagógusoknak, bányászoknak, jövőre talán a kombájnos kér, a szolgáltatásban részvevő emberek kérnek ilyen mentességet. Ha kivételeket teszünk, nem tartjuk be az adórendszernek a kívánt feltételeit. A másik: a települések közműfejlesztési hozzájárulásainak kedvezményét két év után tartják elfogadhatónak minden befizető részére. A tanulópénzt sajnos a nyugdíjasokkal és a kiskeresetű emberekkel fizettették meg. Tisztelt Ház! A múlt idézéséből és hibáiból okulva az előttünk lévő személyi jövedelemadó-tervezet nem fog nagydíjat kapni. A bizottsági viták erre engednek következtetni. A törvény illetősége, hogy miért kell adót fizetni, úgy gondolom, érthető. De a sávokban meghatározott mértékek már nehezen fogadhatók el. Ugyanis elfogadhatjuk azt az elvet, hogy Magyarországon 4000 forint a létminimum jelenleg: mire elég ez? Javaslom, hogy a Kormány a létminimumot emelje fel olyan összegre, amely lehetővé teszi az adósáv alsó határának elérését, mely lehetővé tenné, hogy az adókedvezményeket ez a réteg is igénybe tudja venni. A másik, amit teljesen elfogadhatatlannak tartok, a legfelső sáv 5 százalékos csökkentése és áthárítása az alacsonyabb sávokra. Ez ellentmond annak, hogy mindenki jövedelemarányosan fizessen és járuljon hozzá a közteherviseléshez. Ez a csoport, amely ebbe a kategóriába tartozik, nem-e megint a vezetés kiválasztottai, különböző kedvezmények élvezői — az a megállapítás az értéket előállító és bérből, fizetésből élőknek a véleménye. Az indokolás, miszerint az ilyen magas jövedelműek a vállalkozásba fektetik pénzüket, elgondolkoztató. Mert miért kap kedvezményt más vonatkozásban az a személy, aki nem fekteti be a pénzét, ugyanakkor más vonatkozásban az összjövedelemből levonhatja az adósávban a befektetésre fordított összeget? Igaz ugyan, hogy ez nem haladhatja meg a 30 százalékot.