Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-67

5553 Az Országgyűlés 67. ülése, 1989. november 23-án, csütörtökön 5554 sara, lépjen fel a pazarlás ellen, vállaljon kiegyenlítő szerepet a kimagaslóan magas és az átlagos jövedelmek között, stb. Összességében segítse elő a hőn óhajtott gazdasági fellendülést. Az erről szóló jogszabály koncepciója pedig legyen világos, szerkezete könnyen áttekinthető, szövege közérthető. Ne szoruljon folytonos értelmezésre, csökkentse az adózók és az adóhivatalok adminisztratív terheit, biztosítsa a pártatlan jogorvoslat lehetőségét. Tisztelt Képviselőtársaim! A ma hatályos személyi jövedelemadó-törvény szarvas hibája, hogy visszafogja a teljesítményt. Igazságtalanul adóztat olyan jövedelmeket is, ahol az adóalanyok többletmunkavégzésre munkaköri előírás szerint kötelesek. (Ilyen a kórházban dolgozó orvosok, ápoló személyzet ügyeleti díja, ilyen a pedagógusok túlóra díja és azt hiszem, még ebbe a körbe kell sorolnom a bányászoknak a különféle pluszteljesítményeit is.) Minden kétséget kizáróan sok a bürokratikus eleme, a szövege nehezen érthető, stb. Tisztelt Képviselőtársaim! Mégis a következőt kell mondjam. Ezt a jelenleg hatályos adótörvényt az adózók megszokták. Zavaros fogalmait egy keserves értelmezési folyamat során úgy ahogy tisztázták. Az adóújságban száz esetet meghaladó értelmezést tették közzé. A dolog valahogy működik. Hogy még mindig nincs minden rendben, engedjék meg, hogy egy apró példával illusztráljam. 1989. tavaszán merült fel a vita, hogy a kisszövetkezeteknek a jövedelmükből milyen módon kell adózniuk, nem szeretnék a részletekbe belemenni, csak utalok rá. A kérdés úgy fogalmazódott meg, hogy a kisszövetkezet társas vállalkozás-e vagy sem. 1989. május 24-én Sugár Dezsőné, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Fővárosi Igazgatóságnak vezetője leírta: a kisszövetkezet társas vállalkozás! 1989. június 6-án a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese, Kékesi László dr. teljesen egyértelművé tette, hogy a kisszövetkezet társas vállalkozás. Ennek megfelelően osztalék után 20 százalék forrásadót kell fizetni. Valakinek, — aki próbálta értelmezni a törvényt — egy képtelen ötlete támadt. A Pénzügyminisztériumhoz fordult és kérte; magyarázzák meg, hogy ez a szerencsétlen kisszövetkezet most társas vállalkozás vagy sem. A fizetendő adó ebből a szempontból nem közömbös. 1989. október 10-én Székács Anna főosztályvezető aláírásával teljesen egyértelművé tették, hogy szó sincs társas vállalkozásról és szó sincs 20 százalékos adólevonásról. Hogy a kép teljes legyen: Az Adó- és Ellenőrzési Értesítő című lap — melyet nem ismerek — az október végén megjelent számában rögzítette: a kisszövetkezeti jövedelmet 20 százalékos forrásadó terheli. És hogy a kép teljes legyen Önök előtt, természetesen az igen tisztelt adózók nem tudták, hogy most mit csináljanak. Végül a Pénzügyminisztérium az Adó újságban tett egy hivatalos közlést: ,,5. vagy 8. §?" címen. A végét olvasom csak fel: „Tekintettel arra, hogy a jogbizonytalanságban szerepet játszott az érintett hivatalok által esetenként adott téves tájékoztatás is, ezért a téves elszámolás esetleges jogkövetkezményeitől az érintett szövetkezetek jelzése alapján az APEH természetesen eltekint." Szíveskedjenek figyelni a logikát. Azt mondtuk, hogy érthetelen a jogszabály. A Pénzügyminisztérium képviselői megmagyarázták, hogy tévedünk. A szerencsétlen adózó a hivatásos szakértőkhöz fordul. Ők egymásnak ellentmondó állásfoglalást tesznek közzé. Amikor végül tisztázódik, hogy mi a helyes szabály az APEH közli: most eltekint a következmények alkalmazásától. Azt hiszem ez a fajta megoldás elviselhetelen a számunkra. Tisztelt Képviselőtársak! A jelenleg hatályos adó-jogszabály talán egy gondozott francia kert benyomását mégiscsak keltheti. Tudjuk, hogy merre kell menni. Tudjuk, hogy mi a feladatunk. Az összes szerv — amely arra köteles, hogy adót vonjon le — tudja mit kell csinálnia. Ezzel szemben a most elénk terjesztett törvénytervezet semmiféle komoly kritikát nem bír el. Ha az előbbi hasonlat mellett akarok maradni, akkor ez egy áttekinthetelen dzsungel. Fogalmai — enyhén szólva— tisztázatlanok. Szerkezete a folytonos paragrafusokra való hivatkozás miatt még a szakemberek számára is áttekinthetelen. Olyan esetben is adózási kötelezettséget ír elő, amikor az adóalanyoknál jövedelem ténylegesen nem is jelentkezik. Deklarált elveivel szemben nem vállalkozó barát. És hogy is mondjam — Bartha Ferenc bankelnök úr kifinomult, irodalmi ízléssel megformált kifejezésével élve — a személyi jövedelemadó célja a ,,publikustól eltérő". Tisztelt Képviselőtársaim! Hangsúlyozni szeretném, nem az adózás, hanem az ezt rendező jogszabály ellen vagyok. Akik részt vettek az adótörvény vitájában, tapasztalhatták, láthatták: minden részletben késhegyig menő viták folytak. Ezek — és nem akarok ismét bántó lenni — talán a vásári alkudozásnak is mintapéldája lehetett volna. Nem tudom, hogy a Parlament tisztességének mi felel meg. A parlamenti ülés kezdő napján fogunk neki 70 vagy 80 módosító javaslat megtárgyalásának? Erre mi tisztességgel nem vállalkozhatunk! Ha ezt mégis megtesszük, akkor a konzekvenciákat is viselnünk kell. Nemcsak a tréfa kedvéért mondom: tegnap még éjfélkor is a Pénzügyminisztérium tisztségviselőivel adószöveget egyeztettem. Azt hiszem ez mindennek a teteje! Nem hiszem, hogy ebben a kérdésben most tisztességgel állást lehet foglalni. Ezt az adótörvényt — amennyiben én tudom — egyetlen gazdálkodó szervezet, érdekképviseleti szervezet vagy bármilyen más szervezet nem támogatta. A képviselők tömegestől nyújtottak be ellene módosító javaslatokat. Kizárólag és egyes egyedül a Pénzügyminisztérium munkatársai tartják olyannak, hogy elfogadható. Ének a fényében szíveskedjenek vizsgálni a jogi bizottságnak azt az álláspontját, hogy a törvénytervezetet nem tartotta alkalmasnak a tárgyalásra és elfogadásra. Nem tudom, hogy ma tudok-e arra vállalkozni, hogy a pénzügyminiszter úrral egy tisztességes kompromisszumot kössek. Az adótörvény egyik legsúlyosabb problémájában, a szövetkezeti vagyonjegyek — illetve üzletrészek —