Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-67

5551 Az Országgyűlés 67. ülése, 1989. november 23-án, csütörtökön 5552 Volt egy vitánk a szakszervezeti tagdíjakkal. Meg kell mondjam, hogy elég éles volt a vita, ahol kettészakadt a bizottság, de eggyel több szavazat volt amellett, hogy legyen szakszervezeti tagdíj adóköteles, ezért kötelességemnek megfelelően én ezt így referálom, de azért ezt a kérdést a tisztelt Háznak megfontolásra ajánlom. A következő ilyen téma az, hogy az amortizációs rendszerünk nem kielégítő, azt hiszem ezt mindenki elismeri. Arról van szó, hogy amit azok az amortizációs kulcsok, amelyeket alkalmazunk és aminek alapján a tartalékolás történik, a hosszú idő és az alacsony kulcsok miatt nem adnak fedezetet arra, hogy bizonyos idő után az elhasználódott beruházási javakat lecserélhetjük. Ezt a tényt azt hiszem senki nem vitatja. A másik oldalon viszont a pénzügyminiszter jogosan azt mondja, hogy ha nagyobb lépést akarunk ebbe az irányba tenni, akkor az adólapok nagy részét elvonjuk az adó elől és erre most nincs megfelelő tartalék. Anélkül, hogy én most követelnék egy azonnali lépést, elfogadtunk egy olyan javaslatot a pénzügyminiszter részéről, ami azonban nagyon nagy dolog, hogy azoknak a kis vállalatoknak és társaságoknak, ahol 50 százalékon felül van a magántulajdon, azoknál a leírási kulcsokat úgy lehet változtatni, hogy maximum 50 százalékig egy évben le lehessen írni a beruházott vagyonnak az értékét. Ez annyit jelent, hogy ha van nyeresége természetesen a vállalatnak, módja van két év alatt leírni a beruházott vagyont, ami ezeknél a kis vállalatoknál kétségkívül élénkülést és beruházási kedvet fog eredményezni. Olyan témát szeretnék még megemlíteni, ami talán nem teljesen passzol bele az adóügyekbe, de miután én már többször fölvetettem és a bizottság is egyetért ezzel, hadd mondjam el. Úgy látjuk, hogy az ország energiahelyzetétől függetlenül most a paksi új 2X1000MW-OS erőmű megindítására nincs szükség. Tudjuk, hogy a Kormány ilyen irányú döntést hozott. Amennyiben ez így van, nagy örömmel üdvözöljük, és akkor csak egy kérésünk van, ez pedig a következő: tudva azt, hogy az 1990-es évet ez a lépés különösen nem fogja enyhíteni, hisz minimális összeg van erre betervezve. De vannak tudomásom szerint magánjogi szerződések belföldi és külföldi cégekkel, amelyeknek a stornírozása még nem történt meg, legalábbis én erről nem tudok. Azt kérem itt a Kormánytól, hogy tegyünk pontot erre az ügyre. Azokat a megkötött egyezményeket, amelyek a paksi 2x1000 MW-os atomerőművel kapcsolatban fennállnak, javaslom stornírozni, mert nem volna helyes, hogy egy idő után ismét abba a helyzetbe kerüljünk, mint Bős—Nagymarosnál is kerültünk, hogy államközi és magánjogi szerződések még élnek miközben mi már más megoldásokat választottunk. Azt szeretném még elmondani, hogy ez egy komplikált dolog volt a négy új adó. Tudom, hogy a viták amelyek le fognak most folyni, egy csomó pontatlanságot fognak feltárni. Minket az a szándék vezetett, hogy még ezen az ülésszakon ezt az adórendszert rendbe tegyük, hogy ezáltal a vállalataink, a költségvetés meg tudja tenni azokat a kalkulációkat és lépéseket, amelyek ahhoz kellenek, hogy a decemberi Parlament el tudja fogadni az ország számára annyira fontos 1990 évi költségvetést. Köszönöm figyelmüket. (Taps!) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A miniszteri expozé és a bizottsági előadó hozzászólása után megkezdjük a vitát. Először azokat a képviselőtársaimat szólítom hozzászólásra, akik legalábbis a mi előzetes tájékozódásunk szerint a személyi jövedelemadóról szóló törvényjavaslathoz kívánnak szólni. A módosító javaslatokra való tekintettel az általános vita után a Parlament döntésétől függően térünk rá a részletes vitára. Tehát a személyi jövedelemadóról szóló törvényjavaslat általános vitájában elsőként hozzáászól Dr. Tallóssy Frigyes, Budapest 24. választókerület képviselője. DR. TALLÓSSY FRIGYES: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy a személyi jövedelemadó törvényre előterjesztett tövényjavaslat a jövőre nézve modellértékű lehet. Legalábbis abban a tekintetben biztosan, hogy hogyan nem szabad törvényt alkotni. Meg kell mondanom Önöknek, hogy meglehetősen hosszú, közel hat hetes időszak folyamán volt módon és lehetőségem ezt a törvénytervezetet részleteiben látni. Felhívtam, a pénzügyminisztérium munkatársainak figyelmét, hogy ebben a formában egy közönséges állampolgár számára a törvény rendelkezései nem értelmezhetők. Mindenféle olyan kitételei vannak, amelyek a gyakorlati élet szempontjából nehezen kezelhetők, vagy nem is használhatók. Tisztelettel meg kell mondjam Önöknek évek óta folytatott gyakorlat az is, hogy így az év vége tájékán — amikor a költségvetési törvény elfogadása közeledik és erről beszélgetünk — a következők szoktak előjönni: — az előterjesztések az adótörvény módosítására mindig az utolsó pillanatban jönnek, — az előterjesztők állandóan a sürgősségre hivatkoznak és el nem fogadás esetére az Országgyűlés felelősségét hangsúlyozzák. Azonban meg kell valljuk, minden marad a régiben. Sajnos most sem vagyunk jobb helyzetben. A jövőre nézve ezt a dolgot még egy aprósággal kell megtoldanunk. Idáig legalább volt egy illúziónk. Ha egy adótörvény rosszul hatályosuk és a kívánt hatást nem érte el, legalább módunk és lehetőségünk volt, hogy a Kormánytól számonkérjük. Most ettől a lehetőségtől is elestünk. Egy adótörvény hatályosulását legalább egy-másfél év menetében lehet értékelni. A mi mandátumunk pedig legfeljebb fél esztendő. Tisztelettel szeretném a pénzügyminiszter úrnak megmondani: nem vagyok az adózás ellensége! El tudom fogadni — el kell fogadjam —, hogy minden jövedelem után tisztességgel adózni kell. Az adózásról szóló jogszabályokat azonban az előterjesztett formában nem tudom elfogadni. Az adózásnak tudniillik elő kell segítenie a többletteljesítményeket, ösztönöznie kell a termelő jellegű beruházásokat. Meg kell felelnie ama igényeknek, hogy úgynevezett vállalkozóbarát legyen, ne fogja vissza a tulajdon fejlődését, ne orientáljon a szabályok kijátszá-