Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-67

5549 Az Országgyűlés 67. ülése, 1989. november 23-án, csütörtökön 5550 teinket kicserélhessük és elősegíthessük gazdasági együttműködésünket. Ha ez Magyarország számára kívánatos, itteni beruházásokra fogjuk bátorítani a koreai üzletembereket, akár közvetlen, akár vegyesvállalati formában, megtalálva a megfelelő magyar partnert. A Magyarországra jövő koreai vállalatok olyan cikkeket tudnának gyártani, melyek nemcsak itt, de a világ más tájain is keresettek. Közös érdekeinket a pénzügyek és szolgáltatások számos területén is ki tudnánk aknázni. Szöulban nemrég a Magyar Nemzeti Balett csodálatos vendégjátékában gyönyörködhettem, mely egy eseménye volt a kulturális, művészeti és sport-cserének. Egymás nyelvét és kultúráját megértendő, most dolgozunk az egyetem-közi együttműködés tervein. A jövőben egyre több koreai fogja felkeresni csodálatos országukat. Lelkiekben kell egymást megtalálnunk és ezáltal felújítani a korai elődeink között létező kapcsolatot. Egyezményeinken még alig száradt meg a tinta, de a huszonegyedik század felé haladva máris a barátság és együttműködés szilárd alapjait teremtettük meg. Elnök Úr, Tisztelt Képviselők! A magyar vezetők és a magyar nép az Európa arculatát megváltoztató reformok élvonalában haladnak. Új fejezet nyílik a történelemben, ahol a világ rendjét többé nem a háborúk, hanem az emberek közötti megértés alakítja. Vezetőinek és polgárainak együttes erőfeszítéseivel a Magyar Köztársaságban békés úton született újjá a szabadság, a demokrácia és a humanizmus. Hazájuk volt az első, mely megbontotta a hidegháborús megosztottság fellát, és íme, példájukat követve, inog a berlini feil is. Reméljük, a változások ezen erős hulláma el fog söpörni minden akadályt és megnyitja az utat a harmónia felé. Ezen közös eszménk megvalósulását most, ebben a pillanatban éljük át. Ezekben a percekben bejelentjük a világnak, hogy véget ért a konfrontáció időszaka és beköszöntött a barátság, a harmónia és a haladás új korszaka. Határozzuk el, hogy a Koreai és a Magyar Köztársaság közötti új kapcsolatokat a harmonikus világ szimbólumává tesszük. Elnök Úr! Az ázsiai—csendes-óceáni térség lehetőségei és erőforrásai óriásiak. Népei energiáinak köszönhetően egyre inkább ez a térség szabja meg a világgazdasági fejlődés ütemét. A Csendes-óceáni medence országai már jelenleg is a világ termelésének több mint ötven százalékát adják. A Koreai Köztársaság stratégiai fekvése miatt központi szerepet tölt be e hatalmas térség békéjében és fejlődésében. Magyarország pedig, azáltal, hogy meg merte haladni a hidegháborús konfrontációt és a Keletet és Nyugatot összekötő híddá vált, új reményt öntött az emberiség szívébe. Országaink ma új fejezetet nyitottak történelmükben. Határozzuk el, hogy nemcsak népeink jólétéhez járulunk hozzá, de a világ fejlődéséhez is. A koreai és a magyar nép szilárdan elkötelezte magát, hogy együttesen munkálkodunk a harmónia, az igazságosság és a jólét korszakának megteremtésén. Isten áldását kérem a Magyar Köztársaságra. Isten óvja Önöket. Köszönöm figyelmüket! ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ezúton is megköszönöm még egyszer Ro Te Vu elnök úr szavait. Meggyőződésem, hogy a Koreai Köztársaság elnökének látogatása és itt a Parlamentben elmondott beszéde jelentős állomás országaink politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak fejlődésében. Koreai barátainknak kívánok élményekben gazdag magyarországi tartózkodást, eredményes tárgyalásokat, és rajtuk keresztül kívánok az egész koreai népnek hazája építésében további sikereket. Tisztelt Országgyűlés! Ismét Fekete Jánost szólítom az előadói emelvényre. FEKETE JÁNOS: Tisztelt Ház! Elnézést kérek, hogy megint előkerültem — néhány téma maradt az elmondottakon kívül (Derültség.). Szeretnék arról beszámolni, hogy bizonyos előrehaladás történt abban, az ismert adófilozófiai vitában, s ennek jelentőségét nem szeretném alábecsülni. E vita tehát azon van, hogy vannak olyanok — többek között én is —, akik azt hiszik, hogy az alacsonyabb adókulcsoknak van egy olyan ösztönző hatásuk a termelésre, amelyek végső fokon egy magosabb termelés, magosabb nemzeti jövedelem mellett az adóbevételek növekedésére is pozitív hatással vannak. Tévedés ne essék! A pénzügyminiszternek ugyanez az álláspontja. A kettőnk közötti különbség ott van: én azt állítom, hogy egy ilyen lépés már rövid idő alatt is bizonyos eredményeket hozhat, amellett hogy elfogadom, hogy zömében azért egy ilyen adólépés nem abban az évben hozza az eredményt, hanem később. A pénzügyminiszter azt mondja, hogyha mi most megcsinálunk egy ilyen nagyobb lépést, annak ebben az évben csak a bevételek csökkentésére lesz hatása — tehát negatív hatása —, nem lehet azt remélni, hogy ebben az évben már valamiféle élénkülés következtében növekedne az adóbevétel. A probléma azonban az, hogyha egyszer nem kezdjük el kipróbálni ezt a másik módszert, akkor mindig annál maradunk, hogy csak a restriktív megoldásokat válogatjuk, választjuk (Taps.) Én a leghatározottabban azt kértem — és örülök, hogy a miniszter ebben egy kezdeti lépést tett, és én elismerem, hangsúlyozom, az ő aggályainak jogosságát —, hogy bizonyos mértékben egy ilyen lépést megtegyünk. Ezt feltétlenül szükségesnek tartom. Ezért azokat az engedményeket, amelyeket az adó csökkentése során most elértünk, azoknak egy részénél körülbelül 5 milliárd forint összegnél a pénzügyminiszter elvállalta, hogy ezt a rizikót, hogy ez az élénkülés bejön-e vagy nem jön be, ezt ő elvállalja, azaz ezért nem kell kompenzációt adni. így tulajdonképpen az első kezdeti lépést egy olyan adópolitika irányába, amely az élénkítés irányába hat, megtettük. Én ezt nagyon nagy gesztusnak és jó lépésnek tartom a Pénzügyminisztérium részéről.