Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-50

4145 Az Országgyűlés 50. ülése, 1989. június l-jén, csütörtökön 4146 érdeket. A néprészvételt, a társadalmi beleszólás kontroll lehetőségét, illetve az állam nemzetközi hitelességét, szavahihetőségét, a pacta sunt servanda elvének tiszteletben tartását. így született meg a törvényjavaslat 6. szakaszának (2) bekezdése, amely a nemzetközi viszonylatokban a jövőbeni állami vállalások, valamint a már lejárt nemzetközi szerződések tekintetében esetleges meghosszabbításuk előtt biztosítja a népszavazás elrendelésének lehetőségét. Az viszont igaz, még ezen — teszem idézőjelbe ezt a kifejezést—enyhítő szakasz esetében sem lehetne a jelen törvényjavaslat alapján Bős—Nagymaros kérdésében szavazni. Ezért született meg ejavaslat 37. szakaszának (2) bekezdése, aminek nem jogi indoka van. A kormány az ügy politikai jelentősége miatt mindenképpen nyitva akarta hagyni Bős—Nagymaros kérdésében a visszamenőleges népszavazás lehetőségét, és ezért választotta ezt a kompromisszumos megoldást. Ugyanakkor a törvényjavaslat eme szakaszához fűzött indoklásban azt is világossá tettük, hogy célnak egy hosszú távú működő demokratikus jogintézmény megalapozását és nem egy ,,lex Nagymaros" megalkotását tekintjük. A tisztelt Ház feladata, hogy ezt a zárórendelkezést a törvényjavaslat általános értékelésétől mintegy függetlenül minősítse, szükség van-e erre az átmeneti jogi megoldásra vagy nem. A népszavazás eredményének jogkövetkezményét illetően a törvényjavaslat történetileg kialakult mindkét változatát, tehát a kötelező erejű és a vélemény nyilvánító konzultatív formáját is szabályozza, természetesen az előbbit tekintve elsődlegesen alkalmazandónak. A véleménynyilvánító népszavazás szabályozásának az a célja, hogy az Országgyűlés, illetőleg az önkormányzati képviselő testületek ilyen döntések, intézkedések meghozatala előtt felmérje a társadalom akaratát. Ami a szabályozási szintet illeti, a törvényjavaslat országos és helyi népszavazást és népi kezdeményezést szabályoz . Kétségtelen, hogy a nemzetközi gyakorlatban általában az országos népszavazás a törvényi szabályozás tárgya. A lengyel szabályozás például kiterjed a helyi népszavazásra. Mi abból indultunk ki, hogy ez az intézmény egységes elvi alapon kell, hogy működjön valamennyi népképviseleti szerv esetében, ezért egy törvényben indokolt szabályozásuk. A törvényjavaslat társadalmi egyeztetése során elsősorban a megyei tanácsoktól érkezett észrevételek kritika tárgyává tették, hogy mind a helyi népszavazásnál, mind a népi kezdeményezésnél a mérlegelhető és a kötelezően elrendelhető, illetve napirendként kötelezően tárgyalandó jogi változatokat irreálisan alacsony százalékos arányban szabtuk meg, ami elsősorban az aprófalvas településeken jelent problémát és jelentős, 5-től 10 százalékig, vagy éppen 10-től 15 százalékig terjedő népesség előírását javasolják a kezdeményezéshez. A kezdeményezések, illetve a kötelező elrendelések számszerűségének meghatározásánál arányértékként az összlakosság, illetőleg a település lakossága egy százalékát vettük alapul. Ezen természetesen vitázhatunk, ha ez nem is lenne igazán elvi vita. Álláspontunkat az arányok meghatározása tekintetében a kisebbségi elven alapuló demokratikus nézőpont határozta meg. A törvényjavaslat nagy súlyt helyez a népszavazás és a népi kezdeményezési eljárás garanciális szabályainak kidolgozására. Részletesen szabályozza az úgynevezett hitelesítési eljárást, olyan szövegváltozatot megfogalmazva, amely összhangot kíván teremteni a személyiségijogokkal. A szavazási eljárás és az eredmény megállapításának során tapasztalt törvénysértések esetében a törvényjavaslat alkotmánybírósági kontrollt biztosít. Atörvényjavaslat kapcsán—az idő rövidsége miatt — parlamenthez történőbenyújtásávalpárhuzamosan csak szűkkörű társadalmi, szakmai vita alakulhatott ki, amelynek során az egyetemek jogi karai, a népfront országos, megyei és városi szervezetei, továbbá a megyei tanácsok nyilvánítottak véleményt. Az egyeztetés tapasztalatairól készült összefoglaló megjegyzést tájékoztatásul megküldtük a megyei képviselőcsoportok vezetőinek, valamint az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának. Tisztelt Országgyűlés! Atörvényjavaslat annak az alkotmányozási folyamatnak része, ami tulajdonképpen már az egyesülési és gyülekezési jogról alkotott törvényekkel megkezdődött, majd az új alkotmány szabályozási elveinek megtárgyalásával folytatódott, és amelynek néhány, már nyilvánosságra hozott törvényváltozata júniusban kerül a parlament elé. E folyamat célja a politikai rendszer alkotmányos alapjainak megreformálása és a jogállamiság alapjainak megteremtése. A törvényjavaslat a szokásos szocialista megoldásokat meghaladva megfelelően illeszkedik a nemzetközi jogi életben ismert megoldásokhoz. Mindezekretekintettel kérem a tisztelt Házat a törvényjavaslat elfogadására. (Taps.) ELNÖK: Szóra következik Filló Pál, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság előadója. FILLÓ PÁL, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság előadója: Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Hazánkban alkotmányos alapelv, hogy a nép a hatalom birtokosa, hatalmát képviselői útján gyakorolja. Bár jelenleg hatályos alkotmányun k is rögzíti a népszavazás intézményét, a bős—nagymarosi beruházáshoz kapcsolódóvita során fény derült arra, hogy ennek lebonyolítását illetően sok a bizonytalanság. Az ország lakosságának egy nem elhanyagolható része és az országgyűlés is úgy foglalt állást, hogy sürgetőnek és fontosnak tartja e kérdések törvényi szintű szabályozását. Tisztelt Képviselőtársaim! Á politikai intézményrendszer demokratizálásának, a jogállamiságnak egyik fontos garanciája lehet a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló törvényjavaslat elfogadása. Bizottságunk úgy ítéli meg: elengedhetetlen, hogy a népfelség elvéből kiindulva a lakosság közvetlenül is gyakorolhassa hatalmát, legyen részese, működhessen közre a központi és a helyi szinten hozott döntéseknek, illesse meg javaslattételi joga. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság május 30-i ülésén tárgyalta meg a törvényjavaslatot, amelyhez négy képviselőtársunk nyújtott be módosítást. A javaslatok túlnyomó többsége a szövegezés pontosítására irányult, kisebb részben érintett érdemi kérdéseket. A továbbiakban ezekkel a javaslatokkal kívánok foglalkozni.