Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-49

4109 Az Országgyűlés 49. ülése, 1989. május 31-én, szerdán 4110 nem eléggé megalapozottan térítés nélkül a tulajdonukba is került. Ezek az ingatlanok egy része jól, másik része jelenleg sincs megfelelően kihasználva, karbantartásuk, állagmegóvásuk jelenleg sincs biztosítva. Ha végigmennekatelepüléseken, általában ezekazok az épületek, amelyek a különböző települések arculatát eléggé hátrányosan befolyásolják. A különböző településeken működő szövetkezetek összevonása azt eredményezte a mindennapi gyakorlatban, hogy azokban a községekben, ahol telephelyek maradtak, elsorvadtak, esetenként tudatosan elsorvasztották, vagy most, hivatkozva gazdaságtalan működésükre, önkormányzatukra, eladhassák, értékesíthessék azokat. így váük gyakorlattá, hogy községekben, 8—10 ezer lakosú településeken a lakossági javító-szolgáltató tevékenységet a 20 kilométer távolságú városokban lévő központok megszüntetik a már tulajdonukba került épületeket, ingatlanokat elidegenítik. Történik ez akkor, amikor az életszínvonal egyre csökken, a lakosság javító szolgáltatási igénye pedig egyre növekszik. A lakosság felháborodását több száz aláírás-gyűjtéssel a helyi tanácselnökhöz, országgyűlési képviselőkhöz benyújtott petíciókkal követelika szolgáltatások biztosítását. A tanácsok ilyen esetekben is teljes egészében tehetetlenek. Sem anyagi, sem jogi lehetőségük nincsen arra, hogy kötelezzék ezeket a szerveket a szolgáltatás folytatására. Indítványom a (2) bekezdéssel arra irányul, hogy ilyen esetben a helyi tanács tulajdonába kerüljön vissza az ingatlan, de gondoskodnia is kelljen az önkormányzati tevékenységénbelül a lakossági javító-szolgáltató tevékenység biztosításáról. Kérem képviselőtársaimat, mérlegeljék indítványomat, ne várjuk meg azt, hogy minél többen ilyen petíciót kapjunk választópolgárainktól, mint amilyeneket én már előzőleg megkaptam és rendelkezésemre bocsátottak. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Séra János képviselőtársunk felszólalása következik. DR. SÉRA JÁNOS: Tisztelt Elnökúr! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A földről szóló 1987. évi I. törvény 5. §-a nagyon helyesen határozza meg, hogy a föld nemzeti kincs, egyben azt is, hogy a rendeltetésének megfelelő használata és hasznosítása az egész társadalom érdeke. A szocialista piacgazdaság modellje és gyakorlata elképzelhetetlen radikális tulajdonreform nélkül, így válik érthetővé, hogy a földtörvényen alig száradt meg a nyomdafesték, és máris számos paragrafusa elavulttá vált. A tulajdonviszony új értelmezésének koncepciójában helyesnek és a valós társadalmi igények kielégítésére indokoltnak tartom a törvény 23. §-ának módosítását, amely kimondja, hogy magánszemély korlátlan mértékben szerezhet ingatlantulajdont, rendeltetését tekintve termőföldet is. Meggyőződésem viszont, hogy a nagyvonalú, korlátlan mértékű lehetőség belhoni vonatkozásban a szűkös anyagi lehetőségek miatt csak korlátozott eredményt hoz a hasznosításban. Vallom, hogy az évről-évre szándékosan nyíló agrárolló szűkítése sokkal nagyobb eredményt adna a termőföld használatában mind a tulajdonosnak, mind az államnak. Kedves Képviselőtársaim! Ismerve a kincstár tőkeéhségét , s tudva, hogy évtizedekig hordozzukhátunkra kötött adósságunk terhét, mégis értelmetlenül állok a törvénymódosítás olyan értelmezése mellett, hogy a termőföld megvásárlásához korlátlan lehetőséget biztosítunk külföldiek számára. Tudom, most sokan gondolatban felteszik felém a jogos kérdést : vajon miért kívánok más jogi elbánást a termőfölddel kapcsolatban, holott a külföldiekugyanakkor más ingatlant, — lakóházat, gyárat, üdülőt és vállalatokat — is megvesznek. Egyszerű, logikus választ adhatok erre: az utóbbiak kedvező népgazdasági helyzetben bármikor újrateremthetők. De a termőföld jogi külföldi elidegenítés után nemzetkincsként már soha többé nemjöhet számításba. Ezért úgy érzem naiv az a kérdés, hogy a termőföld nemzeti kincs marad multinacionális tulajdonosok birtokában is. A külföldiektulajdonszerzésére atörvény 38. §-a így rendelkezik: Külföldi jogi személy vagy magánszemély a pénzügyminiszter előzetes engedélyével szerezheti meg az ingatlan tulajdonjogát, vagyis a módosítás értelmében jogosult a termőföld korlátlan mértékben való vásárlására. Akárhogyan és akárhányszor is átgondolom e törvény ezen rendelkezését, mindig lelkiismereti aggályaim tornyosulnak vele kapcsolatban. Azért érthetetlen ez számomra, mert a termőföld volt ezer éven át a nemzet fenntartója, a létezés alapja, a közjó előteremtésének bázisa, és ki hiszi el e házban, hogy a szűkösség kergette kényszerben elegendő biztosíték ennek megőrzésére a Pénzügy minisztérium előzetes engedélyezése. Vagy a mai eltorzult árérték-viszonyban ki a megmondója, hogy Magyarországon mi a termőföld valós értéke. Talán elfogyott az emlékezetünk is? Az elsárgult történelemkönyvekben elhomályosodott a figyelmeztetés, hogy egyes államok nemzetiségi kisebbségeik termőföld-vásárlásainak támogatásával egyengették expanziós törekvéseik útjait. Vagy a múlt keservét vetítsük a jövőbe : Milyen érzéssel váltanánk balatoni fürdőjegyet külföldi tőkés tulajdonostól. Netán erdeink megvásárlásával, állat- és környezetvédő egyesületektől nem zavarva, bármilyen korszerű vadaskerteket kialakíthatnának, ahol a honfitársi vadászaikat fogadnák, természetes, otthonosabb körülmények között, de ugyanakkor a vadgazdálkodásból eredő, eddig biztosnak látszó konvertibilis valutapiacunk egy részét exportálnánk, külföldiek kezelésére juttatnánk. Aggályaimat nem folytatom tovább. De kérem képviselőtársaimat, a termőföldet ne engedjük külföldieknek eladni. Ez a nemzet legmélyebb érzéseit sérti, történelmi létbiztonságunknak legszentebb alapjait kérdőjelezi meg. Ezért javaslom, hogy a törvény 38. §-át a következőképpen módosítsuk. Külföldijogi személy vagy magánszemély csaktermőföld kivételével és a Pénzügyminisztérium előzetes engedélye alapján szerezheti meg az ingatlan tulajdonjogát adás—vétel, csere vagy ajándékozás útján. Meg kívánom jegyezni: törvénymódosításomat a mezőgazdasági, valamint a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság együttes ülése megtárgyalta, de szótöbbséggel elutasította. Bízom az Önök hazaszeretetében és kérem, hogy törvénymódosításomat támogassák. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)