Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-49

4107 Az Országgyűlés 49. ülése, 1989. május 31-én, szerdán 4108 Tallóssy képviselőtársam az imént úgy mondta: nyugodtan kíván távozni ebből a teremből. Nem olyan egyszerű ám ez a földtéma, tisztelt képviselőtársaim. A múlt héten küldöttgyűlésünk volt, ahol erről volt szó. Ott már jelentkezett is egy szövetkezeti tag, aki földet kívánt venni és földet visszakérni. És egy ma már nyugdíjban lévő szövetkezeti gazda, akinek szintén bent van a földje a szövetkezetben, felállt és azt mondta: emberek, gondoljuk meg, mert nem mindenkinek van, vagy volt földje! Azokkal az emberekkel mi lesz? Paraszti bölcsesség ez is. Nem árt hallgatni erre is! Az imént arról szóltam, hogy a politikai pártoknak különböző elképzeléseik vannak a föld birtokszerkezetét illetően. De különböző agrártéziseik is vannak. Nagyon jó volna, és kérem a kormányt, hogy ezeket a különböző politikai pártok által elkészített agrártéziseket figyelembe véve alakítson ki a kormány is agrárkoncepciót, mert mi, gazdaságok, ezzel tudunk valamire menni. Mit vár az ország a magyar mezőgazdaságtól és milyen eszközrendszert tesz mellé? Úgy gondolom, hogy ez szükséges. A parasztság ma nyugtalan, bizalmatlan. Ezt a nyugtalanságot meg kell szüntetni, ezt a bizalmatlanságot le kell állítani, mert hatalmas erők vannak a csöndesség mögött. A paraszt általában bízik a jövőben. A természettel küszködik és az tárgya is. És mégis bízik! Szabad legyen elmondanom egy történetet ennek illusztrálására. (Tiltakozó moraj a teremben.) Két percet kérek. ELNÖK: Tizennégy perce beszél, képviselőtársam! CSIPKÓ SÁNDOR: Köszönöm, befejeztem. (Gyér taps.) ELNÖK: Bánffy György képviselőtársunk felszólalása következik, Budapest, 4-es választókerület. BÁNFFY GYÖRGY: Tisztelt Képviselőtársaim! A most folyó hármas törvénymódosítási tárgyalás előkészítése során több olyan javaslat merült föl, amely többek között a hosszú távú erdő- és vadgazdálkodás szétaprózódásához vezetett volna. Ezért megnyugvással hallottuk miniszter úr bevezetőjében: alapos előkészítés utánúj törvény megalkotásával rendezzük a felmerült feszültségeket. Mert feszültség sokhelyütt található. Itt csatlakozom dr. Balogh Károly képviselőtársamhoz, aki ezekről szólt. A közvéleményben például különböző történetek keringenek a vadászatról. Tudnunk kell azonban, hogy az etikátlan vadászok száma elenyésző az országban dolgozó és közösségi munkát végző közel 40 ezer vadászhoz mérten, akik nagy hozzáértéssel végzik a hosszú távú vadgazdálkodást és nem az állami pénzből fenntartott protokolláris vadászathoz értenek. Örömmel üdvözöljük tehát az elkészítendő új törvényt és annak létrehozásakor majd próbáljunk meg érzelmi ellenálláskörünkből kilépni és törvényhozói tárgyilagosságra törekedni. Mert gondolnunk kell arra, hogy a polgári törvénykönyv rendelkezése szerint a szabadon élő vad az állam tulajdona. Ennek következtében a vadászat joga is az államé. Ezt a tevékenységet az állami területek kivételével mindenütt a vadásztársaságok végzik. Magyarországon ez, ha nehézségek árán is, de eddig sikerágazat volt. És itt a világ egyik legrangosabb vadgazdálkodása folyik. Nem véletlen, hogy világrekord trófeák egész sorát mondhatjukmagunkénak. Az 1971-ben itt tartott első vadászati világkiállítás is ezt igazolta, hogy a vadgazdálkodásban Magyarország nagyhatalom. Vadállományunk nemzeti kincsünk része, ami például évente 40 millió dollár hasznot hoz, és ebben az ágazatban nem 100, vagy esetleg 200 forintból keletkezik egyetlen dollár, és ennek a 40 millió dollárnak nincs az államot érintő kiadási oldala. A közvéleménytalán nem tudja, hogy a földterület 82 százalékán gazdálkodó vadásztársaságok költségvetése független az állami költségvetéstől. Ez nem terheli az államkasszát. A fennmaradó 18 százaléknyi területen gazdálkodó állami szervezetek költségvetése kapcsolódik az államháztartáshoz, de erről a részről is nagy valutabevétel származik. 1988-ban a vadásztársaságok 144 millió forintot fizettek ki a vadkár megtérítése címén. Vigyáznunk kell tehát , nehogy az évek óta folyó megtervezett és igen szigorú szabályok alapján folytatott hosszú távú gazdálkodás megszűnjön. Ez ugyanis szétaprózódott, szakszerűséget nélkülöző és feltehetően gyors haszonra törő érdekek alapján nem valósítható meg. Ezért kell és lesz majd a gondosan előkészített új vadászati törvény és abban lehet helyet teremteni minden okos, értéket megtartani képes változásnak. Kedves Képviselőtársaim! Máris megindult többek között egy olyan folyamat, melynek során több kifogásolható protokolláris jellegű vadászati lehetőséget megszüntettek és bekapcsolták a valutát is termelő vadászati ágazatokba. Nem illúzió tehát annak a leszögezése, hogy az alaposan átgondolt új vadászati törvény megteremti abiztonságos együttműködés alapjait földtulajdonosok és vadászatra jogosultak között. Ez az új törvény, reméljük, majd megnyugvást hoz mind a vadnak, mind nemzeti vagyonnak megőrzése ügyében, mind a szakemberek körében és a közvélemény azon részében is, amely fontosabbnak tartja a nemzeti értékek okos kezelését, mint a kellően elő nem készített javaslatokkal, annak esetleges elherdálását. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK: Szünet előtt szót kap még Török Sándor, Szolnok megye 13. választókerületbeli képviselőtársunk. Mikrofont kérek számára. TÖRÖK SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Önök részére ma reggel kiosztott földtörvénnyel kapcsolatos indítványom beterjesztésének az volt a célja, hogy most még időben állítsunk meg egy olyan elindult folyamatot, amely úgy érzem, rövid időn belül országos méretűvé válhat. Arról van szó, hogy a szövetkezetesítés során számos termelőszövetkezet, áfész, vas-, feipari, ruházati, fémipari, cipőipari szövetkezet, és sorolhatnám tovább, javító és szolgáltató tevékenységet ellátó szövetkezetek, állami tulajdonban lévő épületet kaptak azért, hogy működésüket beindítsák, amely később úgy gondolom,