Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-64

5344 Az Országgyűlés 64. ülése, 1989. október 31-én, kedden 5345 ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Megkérdem, hogy valósan jól látom-e a dolgot. Szót kér még dr. Raffay Ernő, Bognár Rezső, Bodonyi Csaba, dr. Nemes Tamás és Kulcsár Sándor képviselőtársunk. Kérem, aki nem kért szót, szíveskedjenek megnyomni azt a gombot, ami törli a felszólalás igényét. Négy képviselőtársunktartja felszólalási igényét. Most az kérdem meg a tisztelt képviselőtársaktól, egyetértenek-e velem abban, hogy 5 percben maximáljam a felszólalásokat. (Teremhang: igen.) Akkor most szót adok dr. Raffay Ernő képviselőtársunknak, Csongrád megye l-es számú választókerületéből. DR. RAFFAY ERNŐ: Tisztelt Ház! Abból kiindulva, hogy az Országgyűlésnek, a nemzetnek nemcsak a gazdasági állapotával kell számot vetnie. Egy káros folyamatra szeretném az Önök figyelmét nagy tisztelettel ráirányítani. Tudniuk kell, hogy az elmúlt 40 év során több magyar műemlék pusztult el, mint a II. világháború harcai során mindösszesen. Márpedig a nemzeti tudat fenntartásához nagyon fontosak a tárgyi emlékek, különben tág tere nyílik a történelem úgynevezett megcsinálásának, amit ma Közép- és Kelet-Európában előszeretettel művelnek. A vízlépcső által érintett, körülbelül 150 kilométer hosszú Duna-szakasz az újkőkortól, a neolittól napjainkig folyamatosan lakott. Ez 6—7 ezer évet jelent. A legjelentősebb települések a dunai átkelőhelyeknél alakultak ki. Ez a terület már az őskorban a nyugati és a keleti ősrégészeti kultúrák érintkezési pontja volt. Nos, a római birodalom Pannónia tartományának megerősített határvonala, limese lett a Duna^vonal, ahol körülbelül 20 kilométerenként castrumok, épített erődítmények voltak és sokkal sűrűbben őrtornyok. Például a római kori őrtornyoknak a több mint 90 százalékát a BNV elsöpörné a föld színéről. A legjobban védelmezett Duna-szakasz Visegrád és Esztergom között volt a római korban. Ez valamennyire kutatott terület, de például a Győrtől nyugatra eső terület, amely alig kutatott, örökre elveszne a régészeti tudományok előtt. Ennyit a római korról. Régészetileg is, érzelmileg is és a nemzeti tudat szempontjából jóval fontosabb számunkra a középkor. Az érintett terület legjelentősebb települései Esztergom, Visegrád, Győr. A török háborúk előtt ez a vidék az ország legsűrűbben lakott kultúrvidéke volt és most itt egy 110 oldalas jelentésből egy mondatot fel fogok olvasni. Ezt a jelentést 7 múzeum, illetve kulturális intézet állította össze. A mondat pedig így hangzik, idézem: ,, A rendkívüli kulturális örökség, a gazdag történeti tájkép és természeti adottságok folytán ez a vidék, a magyar nemzeti kultúra bölcsője és tanúhelye. Éppen ezért kiemelkedő gondoskodást, védettséget kell, hogy élvezzen." Eddig az idézet. Tisztelt Ház! Villanyáramot bármikor bárhonnan vehetünk, ha van rá pénzünk. De őseink által megszentelt nemzeti emlékhelyet más nemzetektől soha nem vehetünk kölcsön. Kétségtelen, hogy ezeken a területeken az elmúlt években voltak régészeti feltárások, de ez korántsem elég. Az is kétségtelen, hogy több helyen védőgátakat vettek tervbe, hogy megőrizzék egyes emlékeket. De ez nagyon megdrágítja a beruházást, esztétikai hatása csapnivaló, és az eddigi tapasztalatokból az derül ki, hogy ezeket a beruházásokat szokták elhagyni. Itt most, ebből a jelentésből következne három példa. Ezeket tisztelettel elhagyom, azzal, hogy akit érdekel, kérem, nézzenek utána, mert módfelett tanulságos. Száztíz oldalon sorolják a különböző példákat, hogy a bős—nagymarosi vízlépcső miket söpörne el a föld színéről. Csak egy mondatban egy példát hadd mondjak: az esztergomi középkori városfal a mai, tehát a trianoni Magyarországon megmaradt egyetlen hasonló nagyságrendű falrendszer. Ezt például nem nagyon tudnák megmenteni a BNV építkezése során, ha megvalósulna. Tisztelt Országgyűlés! Azt eddig is tudtuk, hogy a Csallóközben az Árpádkor óta kompakt tömbben élő magyarság etnikai homogenitása felbontásának „kiváló" eszköze a vízlépcső megépítése csehszlovák részről. Hatását tekintve ez vajon mennyiben különbözik a román buldózerpolitikától? — Nem módszerét, hanem a hatását mondom. Ráadásul eddig úgy látszott, hogy a magyar állam segítségével. Azon úgy látszik, már nem csodálkozhatunk, hogy egyes — utolsó mondatomat olvasom, köszönöm, az órát figyeltem — szövetségeseink tudatosan pusztítanak mindent, ami a magyar jelenlétet bizonyítja a Kárpát-medencében. Az viszont megbocsáthatatlan lenne, hogy egy itthoni szűk csoport eddigi rossz politikától és anyagi érdekektől vezéreltetve saját népe pótolhatatlan értékeit semmisítené meg. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Most felszólal Bodonyi Csaba, BorsodAbaúj-Zemplén megye 3. számú választókerületében megválasztott képviselő. BODONYI CSABA: Tisztelt Országgyűlés! A végén kezdem. A Kormány beszámolóját elfogadom, Nagymaros leállításával most is, mint eddig is, egyetértek. Csak üdvözölni tudom a Kormány bátorságát és az ökológiai szemlélet győzelmét ebben a dologban. A határozattervezettel is egyetértek, viszont a 3-as pontjával kapcsolatban konkrét szövegmódosítással élnék. Úgy érzem, hogy a 3-as pontban egy ökológiai csapdát rejtettünk el, amikor így fogalmazunk, hogy ,,a Minisztertanács a Duna országhatártól Nagymarosig terjedő szakaszára kiterjedően" — most kihagyok egy részt — ,,új, komplex regionális fejlesztési koncepciót és rendezési tervet dolgoz ki". Úgy gondolom, hogy egy folyóból egy szakaszt kiragadni ilyen módon nem lehet. Ez nem ökológiai szemléletű. Ezt a hibát már egyszer elkövettük. Azt javaslom, hogy a Duna országhatárok közötti szakaszára egységes új Duna-koncepciót dolgozzon ki a Kormány, a koncepciós rendezési terv szintjén. Természetesen más kérdés az, hogy a Duna felső szakaszán beígért infrastrukturális fejlesztések elmaradása — amely már beruházási kérdés — az itt megfogalmazottak szerint megvalósuljon. Ezért kérem a képviselőtársaimat, hogy a szöveg elfogadásakor legyenek ökológiai szemléletűek. Még egy pár javaslatom van, ha már szót kaptam. A Kormány — úgy tűnik — ökológiai szemléletű, már a