Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-64

5342 Az Országgyűlés 64. ülése, 1989. október 31-én, kedden 5343 tet. Választóim ma már tartósan nagymarosi erőműhívek és nem adtak felhatalmazást arra, hogy megszavazzam ennek az elhagyását. Kénytelen vagyok az álláspontom kialakításakor a szakértői anyagokra támaszkodni még ez mellett. Ezek az anyagok nagyon sok mindent nem tisztáztak. Egyetértek Udvari Lászlóval, hogy a szakértők megállapításainak az egymásmellettisége jellemző az anyagokra. Rendkívül kellemetlen helyzetben vagyok, de éppen ezért engedjék meg, hogy elmondjam a gondolataimat. Tulajdonképpen egy dolog az, amit a választóim nevében is el tudok fogadni az érvelésben és őszintén, amit Németh Miklós miniszterelnök úgy fejtegetett, hogy ha ökológiai veszélyek vannak, akkor azt valamilyen módon ki kell zárni. Tehát nem vállalhatjuk fel a bizonytalanságot. Én merem vállalni a választóim nevében is, hogy a Dunakanyar lakói nem akarják azt, hogy tönkremenjen a Dunának a vize és hogyha ezt a kérdést keményen alítjuk fel, jogosan, alaposan, akkor ők ezt tudomásul veszik, hogy ez a döntő kérdés a mi elhatározásainkban. Ezt vallottam eddig is, ezt nincs miért megváltoztatnom. Ugyanakkor el kell mondani, hogy lakosságunk hangulata természetesen nem jó ebben a kérdésben. Nem jó azért, mert az 50-es évek eleje óta folyik ennek a vízlépcsőrendszernek a tervezése és ők mindig úgy vetik fel, hogy soha nem volt idő semminek a megvizsgálására, most meg azért kell gyorsan dönteni, mert már nincs idő a vizsgálatokra. Valljuk be, a maguk részéről egyértelműen igazuk van, azon kívül lehet itt osztozni, hogy miben, ki volt a felelős a korábbiakban. Ez a lakosság több évtizedig bizonytalanságban élt, a fejlődése tudatosan vissza lett fogva a területnek, elviselte a szanálást, az építés eddigi legnehezebb szakaszának a hatásait a jövője érdekében, és most ebben meginog, mert ezt nem látja világosan. Azon kívül itt az is fölvetődött már több oldalról, hogy politikai kérdésről van-e szó vagy nem? A lakosság tapasztalatai alapján még másfajta politikai aspektusai is voltak ennek a kérdésnek. Ők átélték a nagymarosi tüntetéseket is, és ennek a hatása nagyon nehezen múlik az emberekből. A következő kérdés tehát, hogy mit lehet dönteni ilyen helyzetben, és most már még az én helyzetemet, és az én döntésemet is, szeretném elmondani. Az első: én alapjában véve a Kormány által utólag előterjesztett határozati javaslatot tudom elfogadni. Az első pontjával nincs semmi gondom, a tájékoztatást tudomásul venni én is javaslom. A második pont felhatalmazza a Kormányt a szerződés módosításának kezdeményezésére. El tudom fogadni, mert az szakmai kérdéseket nem dönt el, sőt tulajdonképpen a javaslat tartalmát sem szabja meg tételesen. Ezáltal a Kormánynak a lehetőséget adjuk arra, hogy a további tárgyalásai kapcsán esetleg kompromisszumokat tehessen, olyan dolgokat vállaljon, ami az adott helyzetben a legokosabb, hiszen a Parlament nem ülhet mindig ott a hátamögött, és nem egyeztethetik állandóan, hogy mivel értett egyet, mivel nem. Azért is szeretném ezt hangsúlyozni, mert nyilván mind a két Kormányt fel kell szólítanunk rugalmas, kompromisszumra kész magatartásra. Tehát a csehszlovák Kormánytól is igényeljük azt, és együtt keressék meg a legkisebb rosszat, ahogy Berdár Béla itt elmondta. A 3. pont a lakosság életével kapcsolatos beruházások dolga. Remélem, hogy a Nagymarosig szóló kifejezés csak jelképes, mert van amiben ez Verőcéig szól, van amiben esetleg Vácig, de azt gondolom, hogy értjük egymást. Tehát itt erről a vidékről és az erűműhöz kapcsolódó kérdésről van szó. Nem ez a lényeg. Az a lényeg, hogy itt sajnos ugyancsak nem pozitívak a tapasztalataink, — mert amikor felfüggesztették a beruházást, ezeket nem is lett volna szabad felfüggeszteni. Azóta eltelt öt és fél hónap, s ott áll mind, rettenetes kinézéssel és nagyon megdrágítja a beruházásokat. Az öt és fél hónapban annyit vitatkoztunk állandóan ebben a kérdésben, hogy talán már unják is a képviselőtársaim a hangomat. Most jutottunk el oda, hogy ez belekerül a határozati javaslatba. Úgyhogy ez a nagyon lényeges kérdés és nagyon ragaszkodnánk hozzá. De szeretném képviselőtársaimat meggyőzni arról, hogy itt nem valami különleges igényekről van szó, mert én nagyon értem azoknak a gondját, akiknek a saját választóik felé például ebben az ügyben esetleg el kell, hogy számoljanak. Hát a Dunapart lakói, ha nem lesz erőmű, akkor a Dunapartjukat szeretnék visszakapni. Ez gondolom természetes mindenkinek. Ez a Tisza mellett is így van, meg a Balaton mellett is. A tönkretett dolgokat helyre kell állítani. Letkés és Ipolydamásd környékén szabályoztuk az Ipolyt. Ha nem végeznénk el az útkorrekciókat és vízátereszeket, akkor az árvíz ugyanúgy el fogja önteni ezeket a településeket, mint eddig. Nyilván el kell végezni. Közműfejlesztési társulások létrejöttek: húsz éve nincs ivóvíz a községben, meg szennyvíz elvezetés se, tehát a lakosság ugyanúgy részt vállal, mint az országban bárhol máshol. Ezekhez kérjük a segítséget, hogy azon ne akadjon el, hogy a vízügyi alapból ne kapnák a szokásos segítséget. Van egy csomó község, Nagymaros, Verőcemaros, Szob, Zebegény, ahol a kiváltó utak megépítéséért évekig harcolt a lakosság, a községek. Most megépítettük a kiváltó utakat, de már nem kellenek, most már nem szállítunk rajtuk. Közben tönkre tettük jónéhány utcát minden községben. Gondolom valaki kell, hogy gazdája legyen, valaki kell, hogy segítsen. Zebegényben ott van az átmenető út, a hidat bevasalták, eszi a rozsda. Nem tudom kinek jó, ha sokáig eszi. Tehát itt olyan kérdésekről van szó, amiben kérném az ország lakosságának a megértését és a képviselőtársaim megértését, mert nem különleges előnyökhöz akarunk jutni, egy kis részét a szokásos módon ledolgozni annak, ami hátrányt az eddigi visszatartás okozott. A Kormány felé viszont az volna a kérésünk, hogy ha bevesszük a határozatba és hogyha most deklarálja a Kormány, hogy felelősséget vállal ezekben a kérdésekben, akkor senki ne taktikázzon a Kormány nevében. A Kormány felősségére ezt nem is teheti meg. Tegyenek azonnali intézkedéseket, vállaljon a Kormány egészében az elmondott dolgokért felelősséget, és utána pedig minden egyes minisztérium, minden egyes főhatóság igyekezzen azt végrehajtani a helyi szervekkel együtt. Köszönöm a türelmüket és kérem a további segítséget a szavazásnál is. (Taps.)