Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-64

5334 Az Országgyűlés 64. ülése, 1989. október 31-én, kedden 5335 sen szólt. Az ökológiai kérdésekkel kapcsolatos vizs­gálatok újabb és újabb bizonytalansági forrásokat tár­tak fel. Szaporodott a megválaszolatlan kérdések szá­ma: algásodás, szennyvízkérdés, földrengésbiztonság és a többi. Mindezek alapján mondta ki a Kormány az ökológiai szükséghelyzet kialakulásának lehetőségét. Erről ugyancsak szólt mind a két beszámoló. Külön szeretnék kitérni a szennyvíztisztítás kérdésé­re, amelyet a Parlament által felállított ad hoc bizottság két alkalommal is vizsgált. A legutóbbi ülésen megál­lapította a bizottság, hogy csehszlovák oldalról a ren­delkezésre álló adatok hiányosak, és nem adnak terjes áttekintést a kérdésről. Hiányzik a programból az egyik legnagyobb szennyvíz-szállító folyó, a Morava. így a Parlament által is előfeltételként szabott teljes körű szennyvíztisztítási program időbeli végrehajtásá­nak nincs meg a reális alapja. S nem jött létre a két ál­lam között a kérdésben megállapodás, egyezmény. Mindezen tények ismeretében a Parlament település­fejlesztési és környezetvédelmi bizottsága és a Parla­ment előtt említett ad hoc bizottsága együttes ülést tar­tott október 27-én, melyen részt vettek az építési és közlekedési, továbbá a terv- és költségvetési bizottsá­gok képviselői is. Az együttes bizottsági ülésen szakér­tői vélemények meghallgatása után a vita az alábbi kér­désekre koncentrálódott. Mi a Kormány és a Kormány egyes tagjainak felelős­sége a jelenlegi helyzet kialakulásában? Milyen dön­tést hozhat a Parlament, mire vállalkozhat és mire nem? Mire vállalkozik a Kormány és mire kell vállal­koznia? Mennyiben politikai és mennyiben műszaki­gazdasági kérdésről van szó? A helyenként éles és heves vita eredményeként az alábbiakban foglalható össze a kialakult többségi ál­láspont. Mire vállalkozhat a Parlament? Nem vállalkozhat arra, hogy a tudományos vitákban döntőbíró legyen. Nem vállalkozhat arra, hogy a szakmai részletkérdé­sekben állást foglaljon. Nem vállalkozhat arra, hogy az ökológiai szükséghelyzet feloldásának módszereit és eszközeit meghatározza, hogy időbeli programot ál­lítson fel a tennivalókra. És arra sem vállalkozhat, hogy parlamenti határozattal oldjon fel olyan kötele­zettségeket, melyek feloldásában a nemzetközi jog já­tékszabályai az irányadók. Vállalkozhat viszont a Parlament és vállalkoznia is kell arra, hogy megítélje: megtett-e a Kormány min­dent az elmúlt félévben annak érdekében, hogy a víz­lépcsővel kapcsolatos különféle tudományos álláspon­tok és nézetek felszínre kerüljenek és szabadon ütköz­zenek; hogy a tudomány kiemelkedő, nemzetközileg is elismert képviselői az adott szakterületeken kifejthes­sék nézeteiket; hogy pártatlan nemzetközi szakértő csoportok is véleményt formálhassanak az építkezésről és annak hatásairól; hogy a különféle vélemények a nyilvánosság előtt megmérettessenek; hogy a külföldi partnerekkel folytatott tárgyalásokon a nemzeti érde­keket határozottan és világosan képviselje; hogy az érintett térség természeti erőforrásai és értékei a legki­sebb kárt szenvedjék el; és végül: hogy az egyes meg­oldási javaslatok keresésében és megvalósításában az ökológiai szempontok elsődlegességet élvezzenek. Ezekre a kérdésekre én igennel válaszolok. Igennel válaszolok még akkor is, ha a Kormány intézkedései esetenként tétovák, bizonytalanok voltak, ha kitérők­kel, vargabetűkkel jutott el egy-egy intézkedés a végál­lomásig, hiszen az egyes szakbizottságokban több tucat szakértő dolgozott, köztük — ahogy hallottuk — az al­ternatív szervezetek képviselői is. A végleges döntés­ben a Kormány a Tudományos Akadémia álláspontjára támaszkodott. Több nemzetközi szakértő csoport is vizsgálta a kérdést, és ezek közül a legjelentősebb, a Természetvédelmi Világalap szakértőinek véleménye, amely a dokumentumok között megtalálható. És végül a Kormány korábbi álláspontjának felül­vizsgálatát a Parlament által prioritásként kezelt ökoló­giai szempontok váltották ki, vagyis a Kormány a Par­lament korábbi állásfoglalásai alapján, a kritikai észrevételeket elfogadva dolgozott az elmúlt félévben és ezt a munkát a Parlamentnek értékelnie kell és a Kormányt támogatni abban, hogy a megkezdett mun­ka, a megválaszolatlan kérdések lezárása hasonló szel­lemben folytatódjon a jövőben is. Tisztelt Ház! A fentiek alapján azt javaslom, hogy a Parlament vegye tudomásul a Kormány tájékoztatóját, adjon felhatalmazást az 1977-es szerződés módosításá­nak kezdeményezésére, s részletkérdésekben ne foglal­jon állást, de korábbi álláspontját részben megerősítve, megismételve mondja ki, hogy a további munkánál a Kormány az alábbiakat vegye figyelembe: az ökológiai szempontok elsődlegességét, a nemzeti érdekeket, a tudomány már rendelkezésére álló és újabb eredmé­nyeit és a térségben élő, érintett lakosság jogos érde­keit. Ezek a szempontok a Kormány által összeállított 343-as határozati javaslatban gyakorlatilag megfogal­mazódnak. Ezeknek a kiegészítését csak a három rövid mondattal javaslom, tehát az ökológiai szempontokkal, a nemzeti érdekekkel és a tudomány szerepének a hangsúlyozásával. A fentiek alapján nem tudok egyetérteni azokkal a képviselői kezdeményezésekkel, közöttük Nagy Sán­dor képviselőtársamnak az állásfoglalásával — misze­rint a Parlament határolja el magát a kérdéstől, és kizá­rólag a Kormány foglalkozzon vele. Ebben az esetben ugyanis a Parlament korábbi állásfoglalásával kerül el­lentétbe, hiszen legutóbb, amikor ezzel a kérdéssel foglalkoztunk, köteleztük a Kormányt arra, hogy szá­moljon be; végül a Parlament felhatalmazást kell hogy adjon a Kormánynak, — egyébként alkotmányos elő­írásokkal kerül ellentétbe. A fentiek alapján ismételten kérem a tisztelt Házat, hogy vegye tudomásul a Kormány jelentését, és adja meg a szükséges felhatalmazásokat. Köszönöm türel­müket. (Taps.) ELNÖK: A vitában felszólal Zsigmond Attila képvi­selőtársunk, Budapest 5. számú választókerületéből. ZSIGMOND ATTILA: Tisztelt Országgyűlés! Egyetértünk a miniszterelnök úr és a Kormány azon erőfeszítéseivel, amelyek a nagymarosi gát építésének végleges elhagyására és az ökológiai kockázatok mini­malizálására irányulnak, sőt támogatjuk azokat. Mon­dom ezt a nagymarosi gátat ellenző képviselők cso-

Next

/
Oldalképek
Tartalom