Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-64
5336 Az Országgyűlés 64. ülése, 1989. október 31-én, kedden 5337 portja nevében. Támogatjuk, hogy elvtelen, józan érdekeket sértő látszatbarátság helyett reális, jószomszédi kapcsolatokra törekszik a Kormány, érvényesítve nemzeti érdekeinket. Ma már tudjuk, hogy ez a beruházás gazdaságtalan. Nyilvánvalóvá vált, hogy energiatermelési elvek nem indokolják. Közlekedési és hajózási érdekeink nincsenek arányban az erőfeszítéssel. Vagyis az évente másmás előnyt hangsúlyozó érvek elfogytak. Mára csak a beépített milliárdok maradtak — szemben az ökológiai szükségállapot veszélyével; mindazokkal a tudományos, szakértői véleményekkel, amelyek a kockázatról, a felelősségről szólnak. A vízlépcsőrendszer nemzeti érdekeinkkel ellentétes, és úgy gondolom, nemcsak Magyarország nemzeti érdekeivel. A ,,minden áron folytatás" lovagjai gőgösen elvetették az Akadémia szakvéleményét, és mára megdőlt külpolitikai érveléssel — egy évvel ezelőtt — a Parlamentre kívánták hárítani a felépítés felelősségét is. Ugyanakkor felgyorsították az építkezést, — tovább növelve az értelmetlen költségeket — a kész helyzetteremtés nyilvánvaló szándékával. Aligha kell önöket emlékeztetni arra, hogy Németh Miklós miniszterelnök úr Kormánya az Országgyűlés támogatásával leállította a nagymarosi építkezést, valamint a dunakiliti mederáttöltés munkálatait, és vizsgálatokat rendelt el az elkerülhetetlen újraértékeléshez. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem érthetünk egyet azzal a szakszervezeti véleménnyel, amely el akarja hárítani a Parlament felelősségét, mert úgy véli, hogy csak a Kormányra tartozik a döntés. Pedig az, hogy Lázár György Kormánya nem kérte ki az akkori Országgyűlés véleményét, nem ment fel bennünket mai felelősségünk alól! Teljes megütközéssel fogadtuk a Kormánybiztos úr jelentésében azt a mondatot, hogy a Kormány döntése egyhangú volt, kivéve a Vízgazdálkodási Minisztériumot. Egy tárca az egész Kormány ellen? Ilyen nézetkülönbség alighanem idegen Németh Miklós miniszterelnök úr egységes kormányzásra törekvő elképzeléseitől. Szolgálhatja-e ilyen szemléletű Vízgazdálkodási Minisztérium a Kormányzat elhatározásait? (Zaj.) Csoportunk nyomatékkal javasolja a szükséges következtetések levonását, beleértve az intézményi szerkezetre vonatkozókat és a személyieket is. A Vásárhelyi Pál Társaság hozzánk eljuttatott írásos anyagában azt követeli, hogy meg kellene vizsgálni, milyen károkat okoztak az ellenzők és ki a felelős? Egyetértünk! Csak éppen más sorrendet javasolunk. Történetesen azt, hogy előbb vizsgáljuk meg azokat a károkat és azt a felelősséget, amely a „minden áron folytatók" számláján mutatkozik. A nagymarosi gátat ellenző képviselőcsoportunk az általános megállapításain túl elsősorban a határozati javaslattal kapcsolatban tesz észrevételt; teszi ezt azután, hogy több ízben meghallgatta, elolvasta az ellenző és pártoló szakértői véleményeket. Egyetértéssel fogadtuk, hogy az a mondat, miszerint ,,a Minisztertanács vízlépcsőrendszer ökológiai szempontú újraértékelését elvégezte", kimaradt. Ez ugyanis mára lehetetlen, ha a szakértők minimálisan három, maximálisan öt évi vizsgálati időszakot javasolnak. Ám sokkal határozottabb, egyértelműbb fogalmazást igényelünk két kérdésben. Először: a nagymarosi építkezés végleges leállítását, az építkezés teljes elhagyásának szándékát ki kell nyilvánítani! Másodszor: az a véleményünk, hogy a Dunakiliti-Hrusovo-Bős további építését három-öt évre fel kell függeszteni, hogy az érintett tudományok valóban vizsgálatokon alapuló döntési alternatívákat adhassanak, a kockázati tényezők értékelhetők legyenek. Addig azonban semmiféle üzemeltetést nem támogatunk. Sok egyéb mellett jó lenne tudni, hogy a magyar részről vizsgálta-e valaki, Dunakilitiben lehet-e egyáltalán tározót építeni. Műszakilag és szeizmológiailag felül kellene vizsgálni a gátakat, földműveket és így tovább. Gondolnunk kell ugyanakkor mindazokra a településekre, amelyek infrastrukturális fejlesztése évtizedekig tudatosan elmaradt, majd a beruházás áldásaként, mézként került a madzagra. Ezeket a fejlesztéseket, beleértve a szennyvíztisztítást és az árvízvédelmet, függetlenül a vízlépcsőrendszertől, meg kell építeni. Súlyos érvként merült fel üléseinken, hogy hazánkban ma már egy megye nagyságú területen nincs egészséges ivóvíz. A kérdés önkéntelen: nem kellene inkább a települések egészséges ivóvíz-ellátását erőltetni a Vízgazdálkodási Minisztériumnak? Végezetül engedjék meg, hogy a határozati javaslatunkat ismertessem. Azért olvasom fel, hogy bekerüljön a jegyzőkönyvbe. „Határozati javaslat a BNV-munkálatairól. Az Országgyűlés tudomásul veszi a miniszterelnök tájékoztatóját az építkezés munkálatainak részleges felfüggesztése óta végzett vizsgálatokról és nemzetközi tárgyalásokról. Az Országgyűlés megerősíti, hogy a Kormány tevékenységét a jövőben is az ökológiai szemlélet elsődlegessége hassa át, azaz törekedjék a környezeti károsodások megelőzésére és kiküszöbölésére. Ennek érdekében az Országgyűlés szükségesnek tartja a nagymarosi vízlépcső munkálatainak végleges leállítását. Ugyancsak szükségesnek tartja a BősDunakiliti térségben folyó munkálatok felfüggesztését legalább három évre vagy tovább, addig, amíg a térségben várható károsodások, illetve megelőzésük elfogadható megoldásai kellő alapossággal nem tisztázhatók. Az Országgyűlés felhatalmazza a Kormányt, hogy a fentiek értelmében azonnal kezdeményezze a csehszlovák Kormánynál az 1977-es államközi szerződés módosítását. A csehszlovák fél elzárkózó magatartása esetén a magyar Kormány hajtsa végre a nagymarosi munkálatok végleges leállításával és a bős-kiliti munkálatok felfüggesztésével összefüggő valamennyi szükséges intézkedést. Az Országgyűlés a nagymarosi munkálatok felfüggesztését elrendelő első Kormányhatározat óta eltelt időszak tanulságai alapján felhatalmazza a Kormányt, hogy a BNV-vel összefüggő valamennyi további tevékenységet, és az azt irányító szervek működését új alapon szervezze meg. A nagymarosi gátat ellenző képviselők csoportja" Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)
