Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-64

5282 Az Országgyűlés 64. ülése, 1989. október 31-én, kedden 5283 Tiltakoznom kell egy másik, manapság nagyon elterjedt hamis vád ellen is, mégpedig az ellen, hogy az ország idegenforgalmi valutaegyenlegét a lakossági vásárlások billentették negatív irányba. Milyen indokkal ragadjuk ki csupán az idegenforgalmat a népgazdaság egészéből, és állítjuk szembe a lakossági valutavásárlásokkal? Egyébként is a valutaváltás monopóliuma mögött az államnak, a költségvetésnek egy igen nagy hasznot hozó adok-veszek kereskedelmi tevékenysége húzódik meg. Igaz, ez csak a belső egyensúlyt javítja, de miért kötelező nekünk egyszer a külföldi kereskedőket, másszor, most, külföldi bankokat gazdaggá tenni? Nem szólhatok arról, mert nem ismerem, milyen nagy költséget okoz a költségvetésnek a lakossági valutacsekk, a nyomdaköltségek, a postaköltségek. Ugy tudom, kötelezően tiltva van az átirányítás egyik helyről a másikra. A naponta visszaküldésnek a költségeit nem ismerem. Nincs felmérés arról, hogy a lakosság viselkedésében ez a valutacsekk milyen magatartásformákat, reakciókat váltott ki. Az biztos, hogy a lakosság már felvette a védekező magatartást. Én magam is a rádióban több olyan módozatot hallottam, amivel ez a valutacsekk kijátszható. Az időközben bevezetett könnyítés, ha egyáltalán annak lehet nevezni, nem oldja meg ezt a kérdést. Kérdezem tisztelt miniszter urat, mit kíván tenni a lakossági valutacsekk mielőbbi eltörléséért, egy jobb, igazságosabb lakossági valutaellátási rendszer bevezetésére? ELNÖK: Az interpellációra illetékességből a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese, dr. Tarafás Imre válaszol. DR. TARAFÁS IMRE, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Ezzel a nagyon szerteágazó kérdéseket felvető interpellációval kapcsolatban szeretnék élni azzal a lehetőséggel, amit az Országgyűlés ügyrendjének 57. §-a ad, hogy 30 napon belül írásban válaszoljak. Köszönöm. ELNÖK: Fehérné Eke Katalin és Simon Péter képviselőtársaink jelen vannak-e? Igen. Kérem, várják meg a kézi mikrofont. Fehérné Eke Katalin és Simon Péter képviselőtársaink interpellálni kívánnak a miniszterelnökhöz a 7/1989. IV. 24./KEM rendelet végrehajtása tárgyában. FEHÉRNÉ EKE KATALIN: Tisztelt Ház! A mai országos hangulatban nem hálás dolog a vállalatok érdekében szót emelni. De a sokszor említett átmenet veszélyeit mégis nagyvállalatok példáján lehet jól bemutatni, hangsúlyozva, hogy a taglalt ügy számtalan változatban alakulhat ki, illetve ismétlődhet meg, így példaerejű, és túlmutat a közvetlenül érintett vállalatok keretein. Tisztelt Képviselőtársaim! Interpellációnk a kőolajipar és a vegyipar bonyolult kapcsolatát érinti. A hetvenes évek iparfejlesztési politikája a kőolajipar és a vegyipar között bonyolult műszaki, gazdasági rendszert alakított ki. A rendszer alapja a Szovjetunióból érkező kőolaj, míg a működés technikai feltételeit, az országot behálózó csővezetékrendszert, gazdasági feltételeit pedig egymással valamilyen formában összefüggő árak és a vállalatok egymás közötti szállításait mennyiségileg szabályozó kontingensrendszer jelentették. Az utóbbi működésében 1989-ben igen komoly zavar támadt. A petrolkémiai vertikumot működtető vállalatok alapanyag-igényét a tervtárgyalások során jóváhagyták, amit a Minisztertanács felhatalmazása alapján a 7/1989. IV. hó 24. számú kereskedelmi miniszteri rendeletben jogszabályba foglaltak. A jogszabály rendelkezett arról, hogy az ország rendelkezésére álló erőforrásokból a petrolkémiai vertikum számára 950—980 kilótonna vegyipari benzint kell biztosítani. Az 1989-es év folyamán a jogszabályban rögzített mennyiség nem realizálódott. Azért, hogy motorbenzinből, amelyet a lakosság naponta használ fel, hiány ne legyen, a vegyipari benzin rovására teremtettek pótlást. Amíg a kőolajipar a források hiányára hivatkozva nem tud eleget tenni a részére népgazdasági terv által előírt szállítási kötelezettségnek, ezalatt exportál. Az alapanyag nélkül maradt vegyipar mi mást is tehetne, míg a jogszabályban rögzített jogainak próbál érvényt szerezni, párhuzamosan importból vásárol. Az import azonban nem egyenértékű helyettesítő, mivel a szállító csővezetékek hiánya miatt a nagy szállítási költségű vasúti tartálykocsis szállítás realizálódik. A mennyiség és szállítási viszonyok így tehát teljes egészében kizárják a normális piac működését. Mivel a vegyipari benzin hiányzó mennyisége döntően konvertibilis exportárualapok alapanyagául szolgál, a népgazdaság emiatt nyereséges exportárbevételtől esik el. Vitathatatlan, hogy a gazdasági kibontakozás elengedhetetlen része a gazdasági liberalizáció. Liberalizálni azonban csak ott szabad, ahol ennek valamennyi feltétele adott. A feltételek hiányában végrehajtott liberalizálás káoszhoz, következmények továbbgyűrűzéséhez, végső soron — és ez is közhely ma már — a lakosság további megterheléséhez vezet. Interpellációnk tehát arra vonatkozik, hogy mit tett és mit tervez tenni a Kormány annak érdekében, hogy a vonatkozó jogszabály rendelkezései teljesüljenek. ELNÖK: Megerősítést kérek Fehérné Eke Katalin képviselőtársamtól: Az interpelláció szövegét teljes mértékben egyeztette-e Simon Péter képviselőtársával, hogy ez ne okozzon bonyodalmat a válasz elfogadásánál. FEHÉRNÉ EKE KATALIN: Igen, egyeztettünk. ELNÖK: Köszönöm szépen. Az interpellációra Beck Tamás kereskedelmi miniszter válaszol. BECK TAMÁS kereskedelmi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőasszony! Kedves Simon Péter Képviselő Úr! Az 1989. évi népgazdasági tervben 6480 kilótonna, rubelelszámolású nyersolaj- és 310 kilótonna rubelelszámolású motorbenzin-import került elfogadásra.