Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-64
5284 Az Országgyűlés 64. ülése, 1989. október 31-én, kedden 5285 Rubelrelációból ennél nagyobb mennyiségű nyersolaj beszerzésére nem lehetett szerződést kötni, és a terv készítésekor ennél nagyobb mennyiségre nem számíthattunk. 1989 márciusában egy barter-megállapodást kötöttünk az itt járt szovjet belkereskedelmi miniszterrel, TYEREH miniszterrel, amelyben füstölthúsért, sonkáért és egyéb húskészítményekért benzint és más cikkeket kötöttünk le. Ezzel a barter-mennyiséggel növekedett még az előző mennyiség. Az úgynevezett alapbenzint a hazai olajfinomítókban az importált, rubeleredetű 6480 kilótonna nyersolajból és a körülbelül 2000 kilótonna hazai termelésű nyersolajból állítják elő az úgynevezett ,,technológiai arányban", amely a kőolajmennyiség mintegy 20 százaléka. Ebből az alapbenzin-mennyiségből elégíti ki a petrolkémiai ipar, a vegyipar benzin- és a hazai motorbenzingyártás nyersanyag-szükségletét. Az 1989. évi megnövekedett lakossági motorbenzinszükséglet miatt a nyersolaj mennyisége nem elegendő mindkét fontos cél igényeinek kielégítésére, ezért az ipari miniszter előterjesztése alapján, aki az energiagazdálkodás felelőse, olyan döntés született, hogy a motorbenzin-ellátás, tehát a lakossági benzinfogyasztás kap elsőbbséget. Ezt a Kormány jóváhagyta. A külkereskedelem a teljes hiányzó vegyipari benzinmenynyiséget tőkés importból tudta és tudja pótolni. A tőkés viszonylatú szállítói ajánlatoknak a Tiszai Vegyi Kombinát azonban csak kis részét vette igénybe, mintegy 80 kilotonnát. A számára vitathatatlanul magas, tonnánként 11, illetőleg 13 ezer forintnak megfelelő, és a vállalati gazdálkodást rontó ára miatt. Összehasonlításul megjegyzem, hogy a vegyipari benzin belföldi termelői ára ugyanakkor 7540 forint tonnánként. Tehát a 7540 forintos belföldi árral szembenáll a 11—13 ezer forintos tőkés importár. Az interpelláció elsősorban az 1989. évi termékforgalomról szóló, 7/1989. számú rendeletben a Tiszai Vegyi Kombinátnak belföldi beszerzési kontingensként előírt olcsó mennyiségű benzin maradéktalan biztosítását szolgálja. Az előzőekben elmondottak alapján az illetékes kereskedelmi vállalatok végrehajtották a Kormány motorbenzin és ipari benzin közötti átcsoportosításra vonatkozó döntését. Dollárelszámolású ipari benzin importját a külkereskedelmi szervezetek, elsősorban a Mineralimpex, kellő mennyiségben felajánlották és most is lehetséges ennek az importja korlátlan mennyiségben, — természetesen magasabb áron —, de a Tiszai Vegyi Kombinát vállalati szemszögből nézve jogosan, a magasabb ár és a magasabb önköltség miatt, azt csak az említett részarányban fogadta el. Más lehetőségünk ipari benzin biztosítására nem volt, és sajnos ma sincs. Köszönöm. ELNÖK: Megkérdezem Fehérné Eke Katalin képviselőtársamat, elfogadja-e a miniszteri választ? FEHÉRNÉ EKE KATALIN: Tisztelt Miniszter Úr! Jelen válaszát az erre az évre vonatkozóan tudomásul vesszük. Interpellációs jogunkat a jövőre nézve fönntartjuk, amennyiben a 90-es évek intézkedései nem az általunk hangsúlyozott szempontok alapján történnek. Röviden annyit, hogy a 90-es évek tervezési munkáinál szeretnénk, hogyha a liberalizálás nemcsak a vegyipari benzinvertikumra, hanem az egész kőolajipari vertikumra terjedne ki, és egy objektív és elfogulatlan népgazdasági vegyipari benzinmérlegen alapulna. Köszönöm szépen. ELNÖK: Engedje meg képviselőtársam, hogy értelmezzem válaszát. Tehát ez idő szerint elfogadja a miniszteri választ? FEHÉRNÉ EKE KATALIN: Tudomásul vettük a választ. ELNÖK: Igen. Köszönöm. Miniszter úr szót kért. BECK TAMÁS kereskedelmi miniszter: Azon leszünk, hogy az ipari benzin január l-jétől liberalizált legyen, és megvizsgáljuk az egyéb kőolajipari termékek liberalizálási listára való felvételének lehetőségét is. ELNÖK: Rendben van, Fehérné Eke Katalin képviselőtársam és Simon Péter? Elfogadták a választ? (Elfogadták) Kérdezem az Országgyűlést, hogy a miniszteri választ elfogadja-e? Kérem, szavazzunk. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot. A miniszteri válasszal az interpelláló képviselők egyetértenek. Az Országgyűlés elfogadta. Bánnfy György képviselőtársunk jelen van? Interpellál a művelődési miniszterhez a Magyarországon működő nemzetiségi iskolákban folyó anyanyelvi oktatás ügyében. Bánffy György képviselőtársamat illeti a szó, Budapest 4. számú választókörzetének képviselőjét. BÁNFFY GYÖRGY: Igen tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyarországon működő nemzetiségi iskolákban folyó anyanyelvi oktatás ügyében több oldalról is, többek között a nemzetiségi szövetségek jelenlévő tisztelt képviselői útján is, már többször hallottunk. A nemzetiségi iskolákban, így a szlovák nyelvű iskolákban is, az anyanyelvi oktatás csupán óraszámban működik. Évekkel ezelőtt ugyanis megszüntették az anyanyelven történő oktatás lehetőségét. Mindössze 5 tannyelvű iskola maradt, és ez az arány más nemzetiségek iskoláinál is hasonló. Ez az intézkedés — úgyhiszem, ezzel egyetérthetünk valamennyien — nem egyeztethető össze a nemzetiségeket megillető jogokkal. Tisztelettel kérdezem miniszter urat: mit szándékozik tenni a minisztérium ezeknek a kérdéseknek megnyugtató elintézésére? ELNÖK: Az interpellációra dr. Glatz Ferenc művelődési miniszter válaszol. DR. GLATZ FERENC művelődési miniszter: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőúr! Az Ön által jelzett helyzet valós. Ha a képviselő hölgyek és urak életközeiben tapasztalhatnák a nemzetiségi oktatás mindennapjait, akkor még szomorúbb képet alkotnának róla, mint amit ez a rövid interpelláció is jelez.
