Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-64
5280 Az Országgyűlés 64. ülése, 1989. október 31-én, kedden 5281 A kérdés valóban időszerű. Felvetése nem megalapozatlan. A külképviseleti hálózat egyik alapvető feladata — köztudottan — a helyszíni tájékozódás. írásbeli információt, vagy a sajtót itthon is el lehet olvasni. De az írott tájékoztatás csak személyes beszélgetések segítségével válik élővé, érthetővé és egészül ki sok fontos részlettel. Ehhez a munkához rátermett emberekre van szükség, kiválasztásuk mindkét megkérdezett tárca esetében egyre magasabb követelményszinten történik. Ma már nyilvános pályázatokat hirdetünk minden betöltendő helyre, a feltételek között az idegen nyelvtudás, a szakmai képzettség és a gyakorlati élet ismerete áll az első helyen. Természetesen bőven akad javítanivaló mind a kirendeltségi hálózat, mind a személyi feltételeket illetően. E kérdésekkel bőven foglalkoztunk ez év nyarán a kereskedelmi tanácsosi értekezleten, a Külügyminisztériumban pedig a követi értekezleteken. A küldöttek számára, és ez talán meglepően hangzik, nem az okozza a nagyobb gondot, hogy miként szerezzék be az információt, bár ez se mindig könnyű feladat, hanem az, hogy mire van szükség itthon. Azt tapasztaljuk, hogy minél pontosabb kérdéseket teszünk fel a külképviseleti hálózatnak, annál jobb válaszokat kapunk tőlük. A mai magyar gazdasági élet sokszínűségével és rohamos átalakulásával nehéz lépést tartani több száz, vagy több ezer kilométer távolságban. A képviselői interpellációban van tehát egy rejtett kérdés is. \fcjon megkérdezik-e egyáltalán a hazai vállalatok, vagy állami vezetők a külképviseleteket, mielőtt szóba állnak egy külföldi partnerrel? Manapság sokan ajánlkoznak külföldön élő magyarok és nem magyarok egyaránt, és ki érzelmi indítékból, ki üzleti alapon, sokszor megalapozatlanul is érdeklödnek a hazai szükségletek, újszerű befektetési lehetőségek, együttműködés és más kapcsolatok iránt. Egy külföldi partner leinformálásának megvannak a megfelelő módszerei. Cégektől bankinformációt lehet kérni, üzleti körökben utána érdeklődni, ebben kereskedelmi kirendeltségeink járatosak, és ismert, hogy külföldön nagy számba működnek úgynevezett bonitásvizsgáló irodák és bonitásvizsgáló cégek, akik szintén bevonhatók hazai információbázisunk bővítésébe. Politikusok személyéről, súlyáról, hátteréről a nagykövetségek tudnak tájékoztatást nyújtani, és szívesen állnak a hazai érdeklődők rendelkezésére. Annak azonban hatósági előírásokkal nem lehet elejét venni, hogy méltatlan partnerek magasszintű fogadtatásban részesüljenek itthon. Ilyen volt, van és sajnos elég gyakran fordul elő, ebben a képviselőnek tökéletesen igaza van. Ha már szónál vagyok azt is megjegyzem, hogy ebben a témában a reciprocitás nem biztosított. Tehát addig, amíg itthon magasszintű kormányzati képviselők sokszor méltatlan cégek reprezentánsait fogadják, addig mi nem tudjuk biztosítani, hogy a magyar vállalatok vezetőit külföldön megfelelő kormányzati szinten fogadják, ha ez egyáltalán valamilyen nagyobb ügyben szükségessé válik. Kinek-kinek magának kell tehát megfontolni azt, hogy milyen ügyben, és kit fogad? A magánéletben alaposan meggondoljuk, hogy kinek adunk kölcsön pénzt. Az üzleti életben gyakran a pénz elfogadása is kockázatos. Egy rossz vállalkozás bukása nagy veszteségeket okozhat. Ez azonban kellő előrelátással és információval elkerülhető. Meg kell azt is jegyeznem, hogy hazánk nemzetközi kapcsolatainak nagyfokú társadalmasítása következtében ma már állami szervek közvetítése nélkül is zajlik a különböző intézmények, vállalatok, szervezetek külföldi kapcsolatainak kiépítése. Ez helyes irányzat, de számolni kell azzal is, hogy külképviseleteink emiatt bizonyos eseményekből, információkból kimaradnak. A jövő feladata, hogy ezt hogyan fogjuk biztosítani, és az hogy ez ne történhessen meg. A külképviseletek információs szolgálata mindenki számára nyitva áll, legyen az állami nagyvállalat, szövetkezet, magánvállalat, párt, mozgalom, vagy egyesület. A címek és telefonszámok ismertek, ezt egyébként a Magyar Gazdasági Kamara számos, évenként kiadott kiadványában megújítja. Az Országgyűlés nyilvánossága előtt arra kérem mindazokat, akik külföldi cégekkel, vagy személyekkel tárgyalnak, próbálják előre megismerni a partnert, és ebben támaszkodjanak a külképviseleti hálózatra. A képviselő úr interpellációját megköszönöm, mivel alkalmat adott számomra, hogy egy fontos kérdésben az Országgyűléshez szólhassak. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Megkérdezem dr. Börcsök Dezső képviselőtársamat, a miniszteri választ elfogadja-e? DR. BÖRCSÖK DEZSŐ: Azzal köszönöm meg a miniszter úr nagyon alapos, körültekintő, s rendkívül korrekt válaszát, hogy remélem, hogy az itt felsorolt és elmondott törekvéseink az elkövetkező gyakorlatban megvalósulnak. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a miniszteri választ? Kérem szavazzunk. (Megtörténik) Kimondom a határozatot. A miniszteri válasszal az interpelláló képviselő egyetértett, az Országgyűlés azt elfogadta. Szigethy Dezső képviselőtársunk jelen van? (Igen.) Interpellálni kíván a pénzügyminiszterhez a lakossági valutacsekk megszüntetése tárgyában. Szigethy Dezső képviselőtársamat, Győr-Sopron megye 14-es választókörzetének képviselőjét illeti a szó. Kérem azokat a képviselőket, akik a hármas szektorban és annak felső részén ülnek, várják meg a kézi mikrofont. SZIGETHY DEZSŐ: Tisztelt Miniszter Úr! Képv iselőtársaim ! Igen, interpellálni kívánok a lakossági valutacsekk mielőbbi eltörlésééit. Remélem, nemcsak Önök, hanem az országban nagyon sokan osztják azt a véleményemet, hogy az ország katasztrofális valutahelyzetét nem a lakossági valutavásárlások okozták. Mégcsak nem is a világútlevél, amelyről azt mondtuk, hogy az emberi, állampolgári jog. Ennek a feltételeit valakinek biztosítania kellett. Miért büntetjük azokat, akik még nem váltották ki a 3 évre esedékes valutakeretüket azokkal szemben, akiknek már lehetőségük volt ezt kiváltani, illetve felhasználni?
