Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-64

5278 Az Országgyűlés 64. ülése, 1989. október 31-én, kedden 5279 olyan nemzeti Kormánynak tekinti, amelynek fogal­mába az 500 meg a 300 lélekszám alatti felvak lakossá­ga is beletartozik, és méginkább ha magát olyan nem­zeti Kormánynak tekinti, amely azt akarja, hogy ott is érdemes legyen élni, sőt szerényebben fogalmazva le­hessen élni. Meggyőződésem, hogy ezeken a helyeken hosszú évtizedekig a közlekedés, de hozzáteszem a ke­reskedelem, a közintézmények működtetése is csak megkülönböztetett kedvezményekkel lehet életképes és ezt nem tudják a jövendő önkormányzatok sem ön­maguk felvállalni. Ezért szorgalmazom ismét az adó­kedvezményt, annak bevezetését, amíg más hatásos eszköz ennek megoldására nincs. Bátorkodom ismét felvetni a helyi járatú autóbuszve­zetők forgalmi juttatását, ami differenciált. Teszem ezt azért, mert most már nem vagyok egyedül azzal a véle­ményemmel, hogy nem lehet értelmes magyarázatot találni a különbségekre, hiszen több képviselőtársamat is megkeresték hasonló gonddal. Mint ahogy arra sem lehet magyarázatot találni, hogy egy esetleges egysége­sítés terhét a mostani vállalatok már csak bérgazdálko­dásuk rovására adóterhekkel tehetik meg, holott ezt megelőzően mások kedvező feltételek között léphették meg. Nem is beszélve arról az elkerülhetetlen túlóra­kényszerről, amelyet pedig olyan drasztikusan csapolt meg a személyi jövedelemadó. Gondolom sokan tud­ják azt, hogy Baranyától Zalaegerszegen át Győrig tar­tós elégedetlenség és feszültség forrása a tömegközle­kedésben dolgozók körében az általam felvetett interpellációs probléma. Ezekkel összefüggő érdemi döntések következmény nélkül már nem halogathatok. Ezért kérem ismét az államtitkár úr válaszát, milyen megoldást garantálnak ezekre a problémákra. ELNÖK: Az interpellációra dr. Udvari László ál­lamtitkár válaszol. DR. UDVARI LÁSZLÓ: Tisztelt Karvalits Ferenc Képviselő Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyű­lés! Az interpellációban személyes vonatkozású meg­nyilatkozások is voltak Derzsi miniszter úr ígéretét il­letően. Kérem elnök urat, hogy a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer napirendje után legyen lehetőségem a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztériu­mot illetőleg és a következő két interpellációra a vá­laszt megadni. Kérem megértésüket. ELNÖK: Egyetértek és rögtön megragadom az al­kalmat, hogy 20 perc szünetet rendeljek el. (Taps.) (Szünet: 10.28—10.55 óra — Elnök: Jakab Róbertné) ELNÖK: Képviselőtársaim! Elnézésüket kérem. Nem kezdtem, mert vártam Glatz Ferenc miniszter urat az interpellációk folytatása miatt. Nem várunk to­vább, haladni szeretnénk. Reméljük, hogy majd meg­érkezik. Megkérdezem: Dr. Börcsök Dezső képviselőtársunk jelen van-e? (Igen.) Dr. Börcsök Dezső képviselőtár­sunk interpellálni kíván a külügyminiszterhez és a ke­reskedelmi miniszterhez a külképviseleti és kereske­delmi kirendeltségen dolgozók információszerzésével kapcsolatban. Dr. Börcsök Dezső képviselőtársamat illeti a szó, Budapest 38-as választókörzetének képvi­selője. DR. BÖRCSÖK DEZSŐ: Tisztelt Alelnökasszony! Hölgyeim és Uraim! A külképviseletek és a kereskedelmi kirendeltségek dolgozóinak egyik legfontosabb feladata, hogy a foga­dó ország hivatalos szerveit és lakosságát hazánkról, az itt élő emberekről, kultúránkról, gazdasági életünkről kellően informálják. Ennek több célja van. Egyrészt a hazánk iránti szimpátia megszerzésén túl gazdasági, kereskedelmi kapcsolatainknak a fellendítése is. A má­sik fontos cél: a fogadó ország ugyanilyen paraméterei­ről, különösen a gazdasági életéről, várható nemzetkö­zi kapcsolataink bővítése érdekében a kereskedelmi szerződések kötéséről, azok feltételeiről az ország ve­zetőit, az ittlévő intézményeket és lakosságot tájé­koztatni. Az elmúlt évtizedekben a külképviseletekben dolgo­zók, azok vezetői ezeknek a kritériumoknak több ok miatt nem tudtak megfelelni. Egyrészt felkészültsé­gük, másodszor előéletük, tehát foglalkozásuk nem minden esetben tette őket erre alkalmassá. Nagyon örültem annak, hogy az utolsó évben kinevezett nagy­követeket már az Országgyűlés külügyi bizottsága meghallgatta, és az ott kialakult vélemény figyelembe­vételével kerültek új állomáshelyükre. Éppen ezért az interpellációm első részére tulajdonképpen ma már nem kérek választ. Viszont a másik részre annál inkább. A magyar gazdaság liberalizálását követően tőkeerős cégek megbízható, korrekt képviselőivel egyidejűleg sajnos megjelentek, ahogy ez a nemzetközi életben is lenni szokott, a nepperek, a kellő anyagi, erkölcsi hát­térrel nem rendelkező úgynevezett üzletemberek. És sajnos a mi ártatlan vezetőink és kellő informáltsággal nem rendelkező gazdasági vezetőink ezeket az embere­ket magas szinten is fogadták. Emiatt sokszor bohózat­tá fajuló helyzetek merültek fel, és a szerződések meg­kötése után döbbentünk csak rá arra, hogy a bennünket felkereső fél mögött se gazdasági, se morális potenciál kellően nincs. Szeretném ezért megkérdezni a kereske­delmi miniszter urat, mit tesznek annak érdekében, hogy a magyar gazdasági élet vezetőit és a magyar hi­vatalos szervek vezetőit kellő információval lássák el a hozzánk érkező üzletfelek kinti hátteréről. Köszönöm szépen. ELNÖK: Az interpellációra dr. Beck Tamás keres­kedelmi miniszter válaszol. DR. BECK TAMÁS kereskedelmi miniszter: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Dr. Börcsök Dezső képviselő úr azt a rendkívül fon­tos kérdést veti fel, hogy vajon kellőképpen tájéko­zottak-e a külképviseleteinken dolgozó munkatársaink, beleértve anagykövetségeket és a kereskedelmi kiren­deltségeket, illetve, hogy a külföldi cégekre és magán­személyekre vonatkozó információik — ha ilyenek vannak — miként jutnak el hazai illetékeseinkhez, és azt itthoz hogyan hasznosítjuk?

Next

/
Oldalképek
Tartalom