Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-64
5268 Az Országgyűlés 64. ülése, 1989. október 31-én, kedden 5269 ugyan nem tudok vitatni, mert nyilvánvalóan minden ilyen értékelés szubjektív, de nem is fogadhatom el. A magam részéről csak azt kérem az igen tisztelt Országgyűléstől, tekintsék át az ezzel kapcsolatosan tett intézkedéseket, tekintsék át az Országgyűlésnek magának a tevékenységét, azokat a határvonalakat, jogszabályokat, amelyeket kormányzati kezdeményezésre már meghozott, és utána döntse el, hogy érdemel-e a Kormány ebből a szempontból bizalmat a jövőbeni tevékenységére, vagy nem. Kérem a válaszom elfogadását. (Taps.) ELNÖK: Kérdem Nagy Józsefné képviselőtársunkat, egyetért-e a miniszteri válasszal? NAGY JÓZSEFNÉ: Igen, elfogadom, és én nem erre a Kormányra gondoltam, hanem ami elmúlt Kormány. Nem a miniszter úrnak szántam ezt. Köszönöm szépen. ELNÖK: Kérdezem az Országgyűlést, hogy elfogadja-e a választ? Szavazzunk! Az Országgyűlés a választ elfogadta. Jelen van-e Fenyvesi Henrik képviselőtársunk? Igen. Képviselőtársunk interpellálni kíván a pénzügyminiszterhez a fizető vendéglátásról szóló minisztertanácsi rendelet és pénzügyminisztériumi rendelet módosítása tárgyában. Fenyvesi Henriké a szó. FENYVESI HENRIK: Tisztelt Békési Úr! Tisztelt Országgyűlés! Interpellációmban a Balaton-parti településeket érintő problémát szeretném a Parlament elé tárni. Köztudomású, hogy a nyári időszakban a Balatonparti községekben a lélekszám négy-ötszöröse, a kiemelt üdülőhelyeken hét-nyolcszorosa az állandó lakosságnak. Ugyanakkor megállapítható, hogy sem a pénzügyi tervezés, sem a hatályos jogszabályok nincsenek tekintettel e körülményre. Az állami támogatás az állandó lakossághoz igazodik, nem veszi alapul, figyelmen kívül hagyja, hogy ugyanannak az infrastruktúrának főszezonban többszörösére növekedett igényeket kell kielégíteni. Ennek következtében áll elő a Balatonnál tapasztalható nyári zsúfoltság, újra és újra jelentkező áru-, szálláshely-, a vendéglátásban esetenként jelentkező igénytelenség. A vendégek százezrei joggal várják el, hogy megfelelő közlekedést biztosító úthálózat, jól felszerelt, jól ellátott üzletek, víz-, szennyvízközmű, gondozott strandok, parkok és színvonalas vendéglátás álljon rendelkezésre. Mindezt azonban abból a költségvetésből biztosítani, ami a jóval kisebb arányú állandó lakosságra méretezett, lehetetlen vállalkozás. A helyi tanácsok nem tudnak, és nem is tudhatnak megfelelni azon elvárásoknak, a bevételi forrásokból csak a tűzoltó munkára, a legégetőbb feladatok megoldására jut. Nehezíti a helyzetet: a Balaton vízminőségének védelme miatt a környéken sem ipari, sem jelentősebb mezőgazdasági termelés nem folyik, amelynek bevételeiből esetleg a községek fejlesztésére is maradna. A jogi szabályozás azonban további hátrányos helyzetet teremt. A fizető vendéglátásról szóló 49/1983. december 1-jei MT számú rendelettel módosított 12/1978. III. 1. MT számú rendelet lehetővé tette a lakások és üdülők fizető vendéglátás keretében történő hasznosítását. Azonban az ebből származó jelentős bevételeknek csak töredéke jut vissza a Balaton-parti tanácsokhoz üdülőhelyi díj formájában. A gyógy- és üdülőhelyi díjak és díjátalányok mértékének megállapításáról szóló 2/1985. január 19. PM számú rendelet kimondja, hogy a díjtételek összegét a helyi tanácsok rendeletben határozzák meg. A jogszabály azonban külön kategóriát állapít meg a szakszervezeti üdültetés esetén a díjtételek tekintetében. Ezt a megkülönböztetést régóta nehezményezi a helyi lakosság, illetve üdölőtulajdonosok, hiszen az általuk fizetett üdülőhelyi díj esetenként négy-ötszöröse a szakszervezeti üdültetés keretében fogadott vendégek után fizetendő díjnak. Kérik, hogy a jogszabály ne tegyen különbséget a magánháznál tartózkodó vendég, illetve a szakszervezeti, vagy vállalati üdülőkbe beutalt vendég után fizetendő üdülőhelyi díjban. Annál is inkább, mivel a vállalati és a szakszervezeti üdülők általában a Balaton legfrekventáltabb, vízparthoz közel eső utcáiban és területein találhatók. Kedvezőtlen az is, hogy a bevételek domináns részét jelentő összeg után az üdültetők a személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján az állandó lakóhelyük szerinti adóhatóságnál fizetik az adót. Hasonlóképpen a Balatonnál szezonális jelleggel üzemeltetett üzletek, vendéglátó ipari, kereskedelmi egységek tulajdonosai nem helyben adóznak jövedelmük után, hiszen zömmel más települések állandó lakosai. Tisztelt Ház! Az utóbbi időszakban egyre több állampolgár vetette fel falugyűlésen, üdülőhelyi fórumon, tanácstagi képviselői fogadóórán, hogy a Balatonnál termelődő jövedelmek egy része szükségszerű hogy visszakerüljön a Balaton fejelsztését szolgáló vérkeringésbe. Mert egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a minőségi turizmust, a több valutát termelő idegenforgalmat enélkül nem lehet lebonyolítani. Nemcsak a helyi lakosok, de a fizető-vendéglátást folytató üdülőtulajdonosok, a balatoni üdülőtulajdonosok és a valutabevétel révén az egész ország érdeke azt kívánja, hogy a Balaton-környék színvonalas idegenforgalmat biztosító térség legyen. Amennyiben azonban a korábbi pénzügyi tervezést, illetőleg jogszabályi gyakorlatot módosítás nélkül őrizzük meg, és nem következik be e téren radikális változás, a jelenlegi anyagi eszközök az elért színvonal megtartására sem lesznek elegendők. Az ellátás és a közlekedés terén tapasztalható negatívumok kilátástalanná válnak és nemhogy minőségi turizmus, de a Balaton idegenforgalmának egyértelmű hanyatlása következik be. Várom miniszter úr kedvező válaszát. ELNÖK: Az interpellációra dr. Békési László pénzügyminiszter válaszol. DR. BÉKÉSI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés, tisztelt Képviselő Űr! Kétségtelen, hogy a gazdaságnak ez a dinamikusan fejlődő és világszerte rendkívül népszerű ágazata, mint az idegenforgalom, a hazánkban leginkább frekventált