Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-63
5233 Az Országgyűlés 63. ülése, 1989. október 30-án, hétfőn 5234 Márton János javaslatával általában egyetértek. Én voltam az, aki Váncsa miniszter úrral annak idején és Hütter akkori előadó képviselőtársammal vitában voltam. Akkor láttam, hogy milyen feszült kérdés ez a parasztságban, amikor a leveleknek az özöne jött hozzám, de egyetlen egy tsz elnök, vagy állami gazdasági vezető nem írt levelet. De a parasztok tömegei írtak az embernek levelet. Tehát igenis sürgős az a rövid halasztás januárig, azoknak az elveknek megfelelően, amelyeket Márton felhozott. A munkálathoz szeretnék hozzátenni néhány gondolatot. Beteg voltam, amikor májusban a földtörvényt módosították. Nem mondhattam el azt, hogy itt egy közgazdasági gondolkodási hiba van. Ugyanis a szabadpiaci forgalomnak az elvét sematikusan ki akarják terjeszteni a termőföldre, illetve a mezőgazdasági ingatlanokra is, amit a világon minden ország véd, még Amerika is véd. Amikor itt voltak a nyáron parlamenti képviselők Kanadából, akkor kiderült, hogy külföldiek csak korlátozottan vehetnek még erdőket is, pedig ott vannak szűzföldek tömegével. Hogy Európában egy sor államban nem lehet külföldinek földet venni, védik a termőföldet, nem lehet könnyen azt művelés alól kivont ingatlanná változtatni. Tehát nagyon erős ellenőrzés van, és igen magasak a földárak Ausztriában is, Svájcban is, és mindenütt. Tudok olyan esetekről, hogy egész megyének a termőföldjét satarinak akarják megvenni, holdanként 70 ezer forintért, ami Amerikában 20 négyszögöl földet jelent. Hát vegyük észre, hogy itt a nemzeti területnek a tönkretételéről is szó lehet azért, mert most meg vagyunk szorulva. Ne legyünk tehát olyan balgák, hogy termőföldet, meg ingatlanokat is olyan árunak tekintsünk, mint a közönséges árukat, vagy mint a tőke más elemeit. Egyszerűen arról van szó, hogy földet nem lehet gyárban gyártani, ezt, ha elpusztul, vagy felhasználják más célra, nem tudjuk pótolni, ami az ország, a fogyasztók élelmiszer-ellátásának a garanciáját jelenti. Azt mondom én is, hogy éljen piacgazdaság, de a mezőgazdasági termőföldek és általában az ingatlan-spekulációt minden ország mintájára nekünk is megfelelően szabályozni kell, és az nincs szabályozva. Második megjegyzésem: A földnek a bérlete éppúgy piacot jelent, miközben van a földnek normális forgalmazása az egyéni gazdák között. Mint ahogyan a bérlakások piaca is lakáspiac, és a lakbérek alakulása egy piacgazdaságban befolyásolja a lakáshasználatot. Ennél még keményebb piacon lenni úgy, hogy földbérlő vagyok. Tehát nem feltétlenül kell mindent magántulajdonba adni, elég a bérleti lehetőség és elég a versenyt megteremteni. Kérem, éppen azért tartottam ezeket szükségesnek elmondani, mert úgy érzem, hogy mechanikusan azonosítjuk a tőkék, az áruk szabad forgalmának a gondolatát olyan területek szabad forgalmával is, amely területeken a legfejlettebb ipari országokban is rendkívül erős korlátozások vannak. Ezért javasoltam az alkotmánymódosítási törvény indoklásában is azt, hogy vegyük föl; az ország termőföldjei, vizei, felszín alatti vízkészletei, erdősségei stb. területén a tulajdonviszonyok nemzeti jellegének uralkodó szerepét meg kell tartani. Ezt a kis országot gyarmati alapon ne vásárolhassák meg külföldi pénzemberek. Éppen ezért kell szabályozni ezt, nemzeti érdekből is. (Taps.) ELNÖK: Képviselőtársaim megkérdezem, kíván-e netán még valaki hozzászólni. A témához. Solymosi József Tolna megye 4-es sz. választókerületének képviselője kér szót. SOLYMOSI JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Én eredetileg a mezőgazdasági bizottság véleményét szerettem volna elmondani, a törvénymódosító javaslattal kapcsolatban, amelynek az lett volna a lényege, hogy a mezőgazdasági bizottság eredeti állapotában nem támogatta volna a törvénymódosítás beterjesztését. Ugyanakkor időközben egy kompromisszumos megoldás született. Ezzel viszont a mezőgazdasági bizottság is egyetért — tehát támogatja a tisztelt Országgyűlésnek ennek az elfogadását. Amiért mégis szót kértem, ennek az a lényege, hogy úgy látom a vitás kérdések változatlanul megvannak. És ennél sokkal több van, mint amelyek itt elhangzottak, éppen ezért nekem lenne egy olyan tiszteletteljes javaslatom, illetve kérésem az Országgyűléshez, hogy rövid időn belül kezdje meg a munkáját ebben az országban egy úgynevezett nemzeti agrár-kerekasztal tárgyalás. Ebben a munkában részt vehetne valamennyi olyan társadalmi, politikai, gazdasági szervezet akik akarnak és tenni is tudnak a mezőgazdaság gondjainak a megoldása érdekében. Ennek a kerekasztalnak a munkája talán kezdetét jelenthetné a következő Országgyűlés, különben is elkerülhetetlen, törvényalkotó munka sorozatának. Ez lett volna a tiszteletteljes kérésem az Országgyűlés felé, egyébként a felhívás ezzel kapcsolatban megjelent; az Országgyűlés agrárszektora a Néppárt és az Agrárreformkörök Egyesülete írta alá ezt a felhívást lehet csatlakozni hozzá. Gondolom nagyon hasznosan tudna cselekedni és tevékenykedni egy ilyen társaság. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Csipkó Sándor Bács-Kiskun megye 20-as számú választókörzetének képviselője. CSIPKÓ SÁNDOR: Tisztelt Képviselőtársaim! Erről a földről olyan sok szép dolgot mondtak ma, hogy na. Szerettem volna miniszter úrhoz egy kérdést feltenni: megválaszolta a földeladás mennyiségét. Képviselőtársnőmtől azt szeretném megkérdezni — tudniillik úgy mondta, hogy több szövetkezet mérlegjavító célként kíván földet eladni — ez tárgyat képez? Megkérdezem, hány szövetkezet és hol? Megjegyzésem: a köztársasági elnökválasztással kapcsolatban a múltkor elhangzott az, hogy mégis csak a Parlamentnek kellene választani a köztársasági elnököt, mert a nép még nem nőtt fel arra. Most pedig az hangzik el, pedig ezt kértük és ezért kínlódtunk hosszú ideig, hogy alapvető kérdésekben a szövetkezet tagsága döntsön. Most akkor a szövetkezet tagsága sem alkalmas arra, hogy eldöntse, hogy mit csináljon a földdel? Egyébként hadd mondjam el, és be is fejezem ezzel, hogy abban a szakszövetkezetben, ahol én elnök vagyok, ahol a föld kell mert Bács megyében 450 hektár
