Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-62

5117 Az Országgyűlés 62. ülése, 1989. október 20-án, pénteken 5118 Önök előtt, az ezek figyelembevételével kidolgozott, szerintem értelmes, elfogadható és kompromisszumos megoldás. Ezen az alapon most már azt gondolom, tulajdon­képpen mindent lehet, csak azt nem, és erről tegnap a vitában elég sokan beszéltek, talán a legegyértel­műbben Sinkovics Mátyás dr. képviselő fogalmazta meg, hogy az Országgyűlés támogatja a sarkalatos törvényjavaslatokat, de ezt a választási törvényjavas­latot kiemeli azoknak a sorából. Nem mondom azt, hogy az a megállapodás egy felbonthatatlan cso­mag, de azért egy kicsit mégis olyan, mint amit a dominó elvből ismerünk; ha az egyik kockát fel­döntjük, akkor az dönti, vagy döntheti az összes többit, ami előtte van, vagy ami még utána követke­zik, és ami mögötte van. Úgyhogy kérem, amikor Önök majd szavaznak, ve­gyék figyelembe ezeket az összefüggéseket. A vitában egyetlen felszólaló érvelése sem volt ha­tástalan. Minden felszólaló mondanivalójában elgon­dolkoztató, derültséget is, tetszést, meghökkenést, he­lyeslést és tiltakozást kiváltó megjegyzések voltak — mikor és kire milyen hatással. Meg kell mondjam, ma­gam is érzelmileg végigkövetve a vitát, nagyon hullám­zó és sokszor bizony önmagamnak is ellentmondó han­gulatok alá kerültem és azoknak az érveknek a befo­lyása alá, amelyek itt hallhatók voltak. Mégis azt kell mondjam összesenben: ne feledjük el az alapkoncep­ciót. Bartalné dr. Borszéki Erzsébet hívta fel a figyel­münket arra, hogy az alapkoncepció itt is ugyanaz, mint a többi sarkalatos törvénynél. Hogy az átmenetet úgy rövidítsük le, hogy ez közben békés maradjon. Azt mondom, ilyen megközelítésből igaza van Király Fe­renc képviselőnek. Nagyokat derültünk rajta, mert ne­kem is tetszettek az ő szellemesen megfogalmazott ki­szólásai. Igaza van azon tételének, hogy tekintsük ezt is a sarkalatos törvények sorába tartozónak és vita után — javítva rajta — a tisztelt Országgyűlés fogadja el. Szerintem ez volt a lényeg, ami felszólalásából ki­csendült, de persze ő azt hozzátette nyomban, hogy az itt születendő gyermek másé. Ne vegye rossznéven: szerintem nem másé. De én azt mondom, hogy ez a gyermek más lesz, mint aki nemzette. (Derültség, taps.) Király Ferenc dr. orvos. Tehát én azt hiszem, hogy neki nem kell mondani, hogy az életnek ez egy örök törvénye. És tartsuk szerintem szerencsénknek azt, hogy az utódok mindig mások, eltérnek attól, és meg akarják haladni, túl akarnak lépni azon a szinten és azokon a körülményeken, amelyek az elődeik számára megszokottak voltak. Még valamit hadd tegyek ehhez hozzá. Az okos és a jó szülő — én úgy tudom, hogy Király Ferenc dr. az — nem irigy és nem féltékeny, hogyha látja, hogy az, aki belőle sarjadt, más, mint ő maga. Sok fontos, tulajdonképpen a részleteket érintő meg­jegyzés volt a vita során; ezeknek a szerepét, jelentősé­gét én kisebbíteni nem akarom, nem térnék ki ezekre. Ezekről a jogi bizottságnak az írásos előterjesztése majd szólni fog, s ott velünk egyetértésben fel van tün­tetve a belügyminiszternek, illetve a Kormánynak az álláspontja is. Kérem szépen, itt szinte mindenki tudatában volt an­nak, hogy ez a törvényjavaslat egy politikailag, jogilag és matematikailag is összeillesztett egész, és csakúgy lehet bizonyos elemekben hozzányúlni, hogy azért ügyelni kell arra, hogy a lényege nem veszhet el. A vita és az észrevételek alapján úgy tűnik — és ezt itt most el is kell mondjam Önöknek —, hogy lehetsé­gesek bizonyos módosítások az előterjesztéshez ké­pest. Ezeket az írásos anyag tartalmazza, és ami a kulcskérdéssé vált benne — több képviselő beszélt róla, talán Südi Bertalan volt, aki ezt a legjobban el­mondta —, hogy az egész jó, egyetlen eggyel van baj benne, ez pedig a 4. §. A vita — nem vitás — itt a ple­náris ülésen és a bizottsági üléseken is tulajdonképpen ekörül folyt. Most, amikor itt ehhez a 4. §-hoz hozzányúlunk, én három dolgot szeretnék azért röviden kifejteni. Az első: tudomásul kell vennünk, hogy az alapel­vekben a pártelvűség dominál, és az annak megfelelő arányos képviselet. Én úgy vettem észre, hogy itt most már senki nem te­kint a pártokra, és a többpártrendszer létező tenyéré, mint valami idegen világnak e furcsa csodájára. Az Országgyűlés tegnapelőtt ráadásul el is fogadta a pár­tokról szóló törvényt. Ez világossá tette, hogy miként a modern társadalmakban, így nálunk is a politikai pár­tok arra valók, hogy a politika nyelvén ők jelenítsék meg és fogalmazzák meg a társadalom bizonyos réte­geinek, csoportjainak, kisebb vagy nagyobb körének az érdekeit, védelmezzék, kritizálják ezzel kapcsolato­san a meglévő állapotokat, és azok megváltoztatására több politikai párt tegyen kezdeményezéseket. Ha ezt elfogadjuk, illetve ha Önök elfogadják, akkor én azt gondolom, hogy már nem helytálló tovább az a véle­mény, ami tegnap gyakran elhangzott, hogy a lakosság érdekeit képviseljük, és ne a pártok érdekeit. Mert ez persze, ha így fogjuk fel, így szembeállítva a kettőt, ak­kor igaz. Mint ahogy az is igaz, hogy a nép jelölje a képviselőt és ne a pártok jelöljék. De ezt a kettőt, ha el­fogadtuk a többpártrendszert — akkor innentől kezdve tovább ezt a kettőt — nem lehet szembeállítani. És ez­zel komolyan számolni kell. Koltai Imre szólt arról, hogy a pártok —, nem kizá­rólag persze csak a pártok, mert lehetnek független képviselők, vannak társadalmi szervezetek, a Hazafias Népfront például, amelyik igényt tart majd jelöltállítá­si jogra, s a politikában való részvételre, tehát a pártok nemcsak a szavazással, hanem tulajdonképpen a képvi­selői szereplés minden fázisában, már a jelölésnél, a választásnál és a képviselői működésnél is ott lesznek majd a választókés a jelölt között, vagy pedig mögötte. így én azt gondolom, hogy csak az eddigi koordiná­ták között mozogva a jövőben már nem lesz értelme olyan különbségtételnek, hogy — bizottsági üléseken használták e kifejezést — van úri képviselő, meg prole­tár, van fapados, aki izzad majd, és vannak pártveze­tők. Ez utóbbiakból kérem szépen, sok lesz, több, mint ami eddig volt, és iszonyatos versengés lesz közöttük. Tehát hogy állítólag lesznek olyanok, akik majd vala­miféle páholyból nézik, ihaj-csuhaj hangulatban, és a lábukat fogják lógatni, miközben mások a politikai küzdelmet vívják. Én azt mondom: lehet, hogy lógat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom