Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-49

4069 Az Országgyűlés 49. ülése, 1989. május 31-én, szerdán 4070 ladó szintet ért el, amely joggal feltételezi a társadalom többi részével azonos paraszti jövedelmeket. Napjainkra e tekintetben több aránytalanság alakult ki, amely a termelőszövetkezeti munkában foglalkoztatottakat sújtja. A jövedelem nagysága jelentősen elmaradt a munkásokétól és alkalmazottakétól, a ledolgozott munkaidő pedig jóval meghaladja a társadalmi átlagot. Ma már többletmunkával is kevesebbet keresnek a mezőgazdaságbanélők. Az aktív időszakjövedelemkülönbségének hatása egyértelmű a szövetkezeti parasztság nyugdíjára is, hiszen közel 700 forinttal, az újonnan megállapított nyugdíjak pedig 1150 forinttal maradnak el a munkások és alkalmazottak nyugdíjától. Győr-Sopron megyében az elmúlt évben az egy fóré jutó ipari átlagjövedelem meghaladta a legmagasabban fizető termelőszövetkezetét. Nem az ipari dolgozók jövedelme magas, hanem a termelőszövetkezeti aránytalanul alacsony. Elég régi társadalmi felfogás, hogy felun olcsóbb az élet, mint városon. Napjainkban azonban világossá vált, hogy az olcsóság nagyon sok áldozatvállalássaljár. A munkahelyre nagy többségében gyalog, kerékpárraljutnak el a dolgozók. Többe kerül a villany, a vezetékes ivóvá, az út, a járda. Mindezek csak nagyösszegű egyéni, családi hozzájárulással valósíthatók meg. Az ellátás minősége a kistelepüléseken lényegesen rosszabb, mint a városokban. Ez idézi elő a felvakból az elvándorlást a városba, amely a lakásproblémáktovábbi feszültségét növeli. Választókörzetem több községében olyan helyzetbe jutottak a szociális támogatásra szorult idős emberek, hogy az idősek napközi otthonába történő eljutásuk utazási költsége két-háromszorosába került a kedvezményes étkeztetésnek. Ezen enyhít a 70 éven felülieknek meghirdetett utazási kedvezmény. A mezőgazdasági szövetkezetek a településfejlesztés érdekében sokat tettek az elmúlt években, de lehetőségeik egyre szűkülnek. Mindez a felvak helyzetében, annak szinten tartásában visszaesést jelent, ha a községek bevételei — adók, támogatások — helyi felhasználási aránya nem fog növekedni a jövőben. Romlik falvaink lakosságának közérzete, pedig tudatában van annak, hogy munkája a belső élelmiszerellátás kiegyensúlyozottságához, az élelmiszertermelés 960 millió dolláros export-aktívumához is hozzájárult. A jövedelemadó nyitásával szemben a parasztság már az összes munkaidő- és erőtartalékát kimerítette. Az eddigi szabályozás a pénzügyi politikával a dolgozók keresetének szigorú korlátozását valósította meg, gátolta a személyi érdekeltség kialakulását, a szövetkezeti belső mozgás létrehozását. Többek között ezért is vált mind formálisabbá a termelőszövetkezeti tagság tulajdonosi kötődése. A termelőszövetkezeti törvény módosításának 39/A §-a, amely szerint a tsz belső szabályzatában meghatározott mértékben tagjai részére vagyonából szövetkezeti vagyonrészt juttathat, egyetértésre talált a szövetkezeti közösségekben. Ez növelheti a tagi kötődést, amely napjainkra a külső körülmények hatására erősenmegkopott. A szövetkezetek jelentős részében komoly gondot jelent a kevés megmaradó jövedelem felosztása. Miből fizessen osztalékot? Erre a kérdésre a pénzügyi szabályozó szervektől, a kormánytól várja a választ a termelőszövetkezeti tagság. Szükséges, hogy a tsz törvényhez kapcsolódjanak közgazdasági, településpolitikai, szociálpolitikai intézkedések, amelyek meghatározói lehetnek a törvény szelleme érvényesülésének a szövetkezetben, a íalun. A szövetkezeti törvény módosítását ebben az összefüggésben és felfogásban látom előremutató elmozdulásnak, ezért javaslomazúj, egységes szövetkezeti törvény megalkotása előtt ennek elfogadását. Hogy a gyakorlatban mennyibentud majd a szövetkezeti tagság élni az új lehetőséggel, — gondolom — ez minden szövetkezetben viták során, de feltétlenül demokratikus úton dől el, mert a demokrácia egy találó megfogalmazás szerint, vitatkozás útján való kormányzás amely egyrészről értelmi meggyőzést, másrészről pedig belátást tételez fel". Kérem a kormányt, hogy ne csak a meggyőzésre, hanem a belátásra is fordítson figyelmet a szövetkezetek, a felu érdekében. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Varga János képviselőtársunk felszólalása következik Nógrád megye 3-as számú választókörzetének képviselője. Varga János közbeszólása: elnézést kérek, de Varga János Tolna megyéből vagyok, (derültség.) ELNÖK: akkor Tolna megye, (derültség.) VARGA JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Abban bízhatom, hogy mindnyájan fölélénkültünk most, ezután a helyzet után. Ahogy az idő haladt, úgy bizonyosodott be, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló törvény módosítása és méginkább a földtörvény módosítása, igen nagy horderejű kérdéseket takar. Hol van már az eredeti szövegezés, mert igen sokat változott, de attól is messze van mindkét módosítás, hogy egyetértsünk bennük. Én.magam két törvénymódosítás kapcsán győződtem meg végérvényesen arról, amit eddig is éreztem mindig, hogy törvényt alkotni csak igazi vitában lehet és ehhez rengeteg időre van szükség. Nem volt vita — vetette föl dr. Südi Bertalan képviselőtársam. Nekem az a véleményem, hogy ha valahol nem volt vita, ez a képviselőn múlott. Én a társadalom jelenlegi állapotát nem tartom ideálisnak ahhoz, hogy hosszútávra szóló törvényt, vagy törvényeket alkossunk. Gondolom nem egyedül vagyok ezzel a felismeréssel. A gyors változásokhamar megkérdőjelezik atörvények időtállóságát. Éppen ezért tartozom azok táborába, akik azt vallják: lépjünk egyet, változtassunk, módosítsunk törvényeket, lépjünk akkorát amekkorát azokis lépni tudnak velünk, akik számára alkotjukatörvényeket. Ugy módosítsuk a termelőszövetkezeti törvényt, hagyjuk el a szövetkezetekről az évtizedek alatt ráaggatott maskarákat, amelyek miatt már szinte nem is szövetkezet a szövetkezet. Legyen tehát lehetőség arra, hogy belépjen valaki a termelőszövetkezetbe, ne kerüljön önmaga és családja e miatt hátrányos helyzetbe, de arra is legyen lehetősége, hogy kilépjen különösebb veszteség és sérelem nélkül. Legyen arra is lehetőség, hogy a szövetkezeten belül kisebb vállalkozási egységek működjenek. A termelőszövetkezet szabadon rendelkezzen sorsával. Az állam