Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-49

4071 Az Országgyűlés 49. ülése, 1989. május 31-én, szerdán 4072 annyit szóljon bele életébe, hogy az adót beszedje, és nem pedig elszedje. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló törvény módosítása további lehetőséget biztosít arra, hogy nem telepszik rá a családok személyi tulajdonára, alapszabályban lesz rendezve, hogy ez milyen mértékben történjen. Én itt közbevetném, hogy én arra gondolok, hogy tudunk segíteni a törvénymódosítás kapcsán a nyugdíjasokon, és az özvegyeken, akiknek elég alacsony nyugdíjuk van, a háztájit pedig szükség esetén megemelhetjük. Lehetőséget ad a termelőszövetkezeteknek, hogy nagyobb háztájit adjanak tagjaiknak. Önállóságunk tehát növekszik. A gyeplőt kézbekaptuk akkor, amikor a bajok megszaporodtak. Arra kérem miniszterünket, hogy ne felejtse el a napokban tett kijelentését, hogy a lovaknak néha zab is kell. Én hozzáteszem, hajtókra pedig csak akkor lesz szükség ha lovak is lesznek. (Taps.) Folytatva a termelőszövetkezetekről szóló törvénymódosításhoz fűzött véleményemet kiemelem, hogy én a közgyűlés szerepét nagyon fontosnak tartom, az önállóság növekedése miatt, és ezt mindig kihangsúlyoztam. Szeretném hozzátenni, hogy nagyon sokan vonják kétségbe ma a közgyűlés demokratikus szerepét. Szeretném hozzátenni, itt sincs nagyobb demokrácia, mint amilyet mi ma tudunk produkálni bárhol. Ami a vagyonrészt illeti az már több indulatot kavart, és ez nem véletlen. Az első aggály az, hogy egyáltalán növeli-e a tulajdonosi érzését annakbevezetése. Majd az élet ezt el fogja dönteni. További gondnak látszik, hogy a termelőszövetkezetek között igen nagy a különbség, ami a tiszta vagyont illeti . így a kínálkozó lehetőség alkalmazása nem lesz könnyű. Szerencsére ebben is a tagság dönthet, hogy alkalmazza-e ezt a lehetőséget. Lesz idő gondolkodni és korrigálni egy- másfél év alatt, míg egy új szövetkezeti törvény elkészül. Hogy milyen lesz az új szövetkezeti törvény nem tudom, azt tudom, hogy nekünk addig is dolgozni kell, és a jelenlegi törvénymódosítás nem akadályoz meg bennünket. Sőt úgy érzem, hogy segít. Törésneknem szabad bekövetkezni, mert az esetleges élelmiszerhiányt amúgyis túlérzékeny társadalmunk, képtelen elviselni. Tisztelt Országgyűlés! A nagy v itat és indulatokat az a téma kavarta, ami úgy emlékszem az első időszakban amikor a törvénymódosításokkikerültek, alig került szóba. A földtörvény módosításáról van szó. Míg az előző témánál a szövetkezés kérdései javulhatnak, önkormányzat szerep nő, addig a földtulajdon körüli vita egyre hevesebb. A viták során kemény indulatok feszülnek. Szerencsés voltam, mert három agrárszektor ülésén kívül több fórumon is résztvettem; a földtulajdon megítélését illetően óriási a véleménykülönbség. Egyik helyen még a több háztájitól és részes műveléstől is rettegnek, a másikhelyen követelik vissza a tanyát és a földet, és itt jön a kérdések kérdése. Milyen törvény legyen? Olyan ami engedi a sokszínűséget és szabadságot biztosít a választásnál az embereknek. Az atény, hogy odázni javasoltákatörvénymódosítást többen, az pontosan a következményektől való félelem miatt van, meg sokaknál attól, hogy a gyakorlatot soha nem látták. Ereztem én ezt azzal a személlyel szemben is aki egyetértett velem, de éreztem azon is aki vitatkozott. Kinek a tulajdona tehát a föld? Ilyen megjegyzésekhangzottak el, hogy azt a földet vegyem meg pénzéit, ami az enyém volt? Vagy, amelyért annyi megváltást kaptam amennyit kaptam. A szövetkezet tiszta vagyonából valamilyen rendező elv alapján, tulajdonossá tudjuk majdtenni a termelőszövetkezetitagjainkat, de a földtulajdon kérdése nem egyszerű dolog. Valószínű ez válthatta ki abból a csongrádi gazdálkodóból az elégedetlenség azt a most hallott közmondást, amelyre azt mondta, hogy a kecske is megdöglött és a káposzta is elfogyott ebben az elmúlt időszakban. Ebben a vitában, amely biztos vagyok, hogy nem csitulni fog, nekünk nagy szerepünk van és mindenkinek aki tehet a megoldásért valamit. Azt tudjuk, hogy a mostani helyzetben úgy juthat valaki földhöz, vagy azt is tudjuk, hogy a törvénymódosításból követően hogyan juthat földhöz. A továbblépés vitákat igényel. Módosításra szükség van, az új törvény megalkotásáig fogadjuk el a kormány jelenlegi előterjesztését, hiszen abba sok új javaslat került bele. Meggyőződéssel vallom, hogy nem akadályozza a kistermelést sem. Valamit azonban hozzá kell tennem. Hiábahozunk mi jó törvényt, ha az adott helyen a különböző szektorok fojtogatják egymást. Pedig nem ezt kellene. Segíteni a kistermelést és életteret adni mindenkinek abban a tulajdonformában amit magának választott. Miért mondtam el ezt? Azért, mert tapasztaltam hasonlót és gondolom, ha a tanyához valamennyi föld is tartozhat, az csak hasznára lehet a társadalomnak. Nem tudok egyetérteni azzal a módosítási javaslattal, hogy 1959-et, vagy egyáltalán bármilyen időt is válasszunk annakeldöntésére, hogy a földtulajdon kérdését rendezzük. És valóban ez a törvénymódosítás, amit kihangsúlyoznák ha valaki félreértette volna, nem a termelőszövetkezetek felosztását célozza, csak a tulajdon rendezését célozza. Nekem az a véleményem és kaptam is erre vonatkozóan levelet, hogy vannak akik nem ilyen időpontot, vannak akik azt mondják, hogy 40 évre menjünk viszsza. Tehát ez is bizonyítja, hogy nem szabad ilyen kategorikus dátumot kijelenteni. Én járható útnak azt tartom, hogy a mostani módosítás alapján végezzük a munkánkat. Az új törvény elkészültéig rendezzük a vitákat, de nem itt fönt, hanem az ország különböző részein. Szeretném, ha mindenki érzékelné, hogy menynyire nem egységes ahelyzet. Szeretném, ha ott érzékelné mindenki ahol kell, hogy milyen a gyakorlat, mit akarnak az emberek és ezt itt többen félvetették. Miért szaggassuk fel még a sebeket? Ha egyszer mi elfogadjuk azt, hogy a vidéken élő embernek elsősorban a településhez tartozó földből kell megélni, akkor fogadjuk el azt is, hogy ez a ma élő emberekre vonatkozzon elsősorban. Azokra pedig, akik valóban nem tehetnek arról, hogy mi történt a tsz szervezés időszakában ne sértegessük. Tegyük meg, ha kellemetlen is és valljuk be a parasztságnak, hogy nem teljesítette az akkori kormány az ígéretét, mert az agitáláskor, az aláíráskor azt mondtuk, hogy a föld azé marad aki behozta. Ez nem így történt. 1968-ban elferdült. Az elénk tett módosító javaslatnak