Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-49

4067 Az Országgyűlés 49. ülése, 1989. május 31-én, szerdán 4068 meny burok feltörésének számít. A vagyonjegy intézményesítésével a tulajdon közelebb kerül a tagokhoz. Felmerül bennem a kérdés, hogy a mai viszonyok között, amikor a jövedelemtermelő képesség olyan alacsony szintű, hogy a gazdaságok az egyszeri újratermeléshez szükséges anyagi fedezetet sem tudják biztosítani, vajon a lehetséges osztalék erősíti-e a tulajdonosi érzést? Ahhoz, hogy a gazdaságban hatékonyabb termelés lehessen, jelentősen csökkenteni kell az ágazati jogszabályok kényszerét. Saját önkormányzati hatáskörben dönthessen, miként tudja a szövetkezet szolgálni atagi érdekeket. A tagi érdekektehát nemcsak tulajdonban testesül meg. Legfőbb érdek, hogy tisztességes, becsületes munkához tisztességes jövedelem társuljon. A vagyonrész nagyobb jelentőségét abban látom, ha a tag belső vállalkozást folytatva, azt tevékenysége anyagi hátteréül használhatja fel. Ezért bővíteni és ösztönözni kell a belső vállalkozói kollektívák szerveződését és a keletkezett tőke termelésbe való visszaforgatását. A vállakózások sokszínűsége, egymással való versengése a termelés felélénkülését eredményezheti. A piaci igényekhezjobban és gyorsabban alkalmazkodhat — feltéve, ha a kormány megteremti apiaci működés feltételeit. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a kisgazdaságok, családi vállalkozások nem életképesek nagyüzemi háttér nélkül. Csak szilárd alapokon nyugvó nagyüzem képesjói működő vállalkozói rendszert integrálni. A nagyüzem fontos szerepet kap a termelés feltételeinek biztosításában, az értékesítés megszervezésében. Tisztelt Országgyűlés! Énajövőtermelőszövetkezeteit egy olyan nyitott tevékenységű gazdálkodó szervezetnektudom elképzelni, amely számtalan gazdasági és érzelmi szállal kötődik az adott településhez, a faluközösséghez. Számítani kell a szövetkezeti tagság és a falu lakossága közötti határvonal elmosódására is. Fel kell vállalnia kistermelői tevékenység koordinálását, különböző lakossági szolgáltatások elvégzését, aktív közreműködést a falu fejlesztésében és a kereskedelem helyi feladataiban való részvállalást. Fontos feladatnak tartom a fiatal nemzedék nevelésének, képzésének irányítását. Kísérje figyelemmel a tagokgyermekeinekszakmai fejlődését, orientálja pályaválasztásukat a szövetkezet igényei szerint, hogy olyan képzettségű fiatal szakemberek kerüljenek ki az iskola padjaiból, akikre a szövetkezet fejlődése szempontjából szükség lesz. Sokan vannak közöttük, akik a farmergazdaságban látják a jövő útját. Ez azonban nem lehetséges. Súlyos hiba lenne figyelmen kívülhagyni a ma realitásait. A magángazdálkodás gyors és széles körű elterjedéséhez nincsenek meg sem az eszközök, sem a személyi feltételek. Vigyázni kell, hogy az átalakulás során a termelésben radikális visszaesés ne következzékbe. Atulajdonviszonyok reformját csak felelősen szabad előre vinni, a mindenkor létrejött helyzet értékelésével. A tulajdonosi szemlélet kialakulásához idő kell és olyan környezet, amely ezt a folyamatot következetesen támogatja, és biztosítja hozzá a feltételeket. Bízom abban, hogy az előkészítés alatt lévő új szövetkezeti törvény, a társasági törvényhez hasonlóan, csak a törvényben szabályozza a mezőgazdasági tevékenységet. Köszönöm figyelmüket. (Taps) ELNÖK: Dr. Németh Kálmán képviselőtársunk felszólalása következik Győr-Sopron megye 12-es választókörzetéből. Dr. NÉMETH KÁLMÁN: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! A mezőgazdasági szövetkezetekről szóló 1967. évi ül. törvény születésének idején nagy változásokat hozott a termelőszövetkezeti működésben, gazdálkodásban. Az 1250 szövetkezet közel egymilliós tagsága és munkavállalója, a szövetkezeti működéssel érintett települések lakói érdekeltnek tekintik magukat a szövetkezés jövőjét illetően napjainkban is. Ezért fontosnak tartom a törvényi szintű szabályozás továbbfejlesztését, napjaink gyorsan változó feltételeinek megfelelően. Jelenleg ugyanais a társadalomban bizonytalanság és zavar tapasztalható abban, hogy a mai mezőgazdasági szövetkezetek alkalmas formái lehetnek-e a jövő gazdaságának, társadalmunknak? A tsz törvény I. §-a ma is érvényes célként fogalmazza meg a tagok anyagi, kulturális igényeinek magasabb szintű kielégítését. Ezzel szemben a gyakorlat sok tekintetben más jelenségeket mutat. A hosszabb távra szóló elveket, atörvényi szabályokat a gazdaságirányítási mechanizmus, a pénzügyi és bürokratikus állami szabályozás részben vagy egészben érvénytelenítette. Mindezt szemlélteti, hogy 1988-ra az évtized legrosszabb pénzügyi helyzete alakult ki a termelőszövetkezetekben, amelynek messzemenő következményei vannak 1989 gazdálkodásában is. A kamatköltség növekedése már elviselhetetlen, drasztikusan csökkennek a beruházások, a likviditási helyzet romlása beláthatatlan egyensúlyi problémákat jelez. 500 termelőszövetkezet sorsa megpecsételődöttnek látszik akkor, amikor az elmúlt év mezőgazdasági termelését a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kiemelkedően jónak ítélte — igaz nem a jövedelem oldaláról. Tovább él a mezőgazdaságban az áldiszparitás. A létrejött, a népgazdaság egészénél alacsonyabb jövedelmeket a költségvetési beavatkozás tovább csökkentette, amelynek alapján 5—7 százalék marad a szövetkezeteknél. A jövedelmezőség csökkenése elsősorban az alaptevékenységet sújtotta. Az üzemek felélik az amortizációt is és nem tudják a szintentartástbiztosítani. Szándékuk ellenére rákényszerülnek a vagyon felélésére. Az ipari árak növekedése 1970—75 között 38 százalékkal, 75—80 között 73 százalékkal, 1980—85 között 77 százalékkal haladta meg a mezőgazdasági árak növekedésének mértékét. Dy en körülmény ek között a korábban igen hatékony ágazat stagnálása, súlyos visszaesése következik be. Ez elfogadhatatlan, hiszen az élelmiszergazdaság 15 millió ember élelmiszerét termeli meg hazai nyersanyagbázison, hazai munkaerővel. Jelenleg ilyen eltorzult állapotnál tart a mezőgazdaság. A szövetkezeti közösségek saját boldogulásukat nem más rétegek, nem a fogyasztók ellenében kívánják megoldani. Szó szerint létérdekük olyan bérpolitikai koncepció, amely az élelmiszerek iránti fizetőképes keresletet biztosít. Tisztelt Országgyűlés! Mint már említettem, a mezőgazdasági termelés hozamoldalán az élelmiszerellátás minden korábbit túlha-