Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-61

5067 Az Országgyűlés 61. ülése, 1989. október 19-én, csütörtökön 5068 Az eddigi számos hozzászólás is ezt tükrözi. Engem is választókerületem, Érd város lakóinak nevében, az ottani pártok, a Hazafias Népfront, a Magyar Demokrata Fórum Érd és Vidéke Szervezete erősített meg, hogy ezen törvényjavaslat 4. §-ának (2) bekezdésében foglaltak módosítását indítványozzam. Módosító javaslatom lényege, hogy az egyéni választókerületeket az országban úgy kell kialakítani, hogy egynél több vidéki város ne kerülhessen egy, illetve ugyanazon választókerülethez. Budapesten pedig úgy kell kialakítani az egyéni választókerületeket, hogy az ne terjedhessen át másik, illetve szomszédos kerületi tanács területére. Mivel 166 városa van az országnak — Budapesttel együtt —, az így megnövekedett egyéni választókerületek mandátumait a 70 központi lista mandátuma fedezze. Az így megmaradt mandátumok, központi listás mandátumok, 50 százalékán pedig a hazai egyházak és nemzetiségek osztozzanak. Javaslatom alapján a megyei és fővárosi választókerületekben, illetve területi listán a tervezetben javasoltak alapján 152 képviselői mandátum maradjon meg. Ezt egyébként írásban is beadtam az Országgyűlésnek. Módosító javaslatom egyrészt alapvetően nem sérti a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokon elfogadott megállapodás alapelveit, másrészt tett egy lépést a feltétlenül megvalósítandó önkormányzatok felé. És ami a leglényegesebb: kiküszöböli azokat a visszás helyzeteket, egészségtelen rivalizálásokat, amelyeket az okozhat, hogy ha a nagyjából azonos létszámú, önálló karakterű városok — ha a törvény nem módosulna — egy választókerületbe kerülnének. Tudom, erre sokan azt is mondhatnák, hogy növekedik ezzel a falu és a város közti ellentét. Ez nem így van, ez mondvacsinált! Olyan, mint az osztályharc valamikor. Az se volt, csak mondtuk. Volt osztályharc — abszolút osztályharc — tetszenek tudni — amikor a pártbizottság macskája kergette a templom egerét. így mondták — úgy_e _ vidéken, az osztályharc abszolút. Most ez megfordult: a templom egere kergeti a pártbizottság macskáját, — ezt mondják a vidéki emberek. (Derültség.) Tehát az osztályharc ilyen volt. Az utóbbi években az osztályok nem harcoltak egymás ellen, hanem inkább — sajnos — sajnálták egymást. Remélem, ez nem sokáig fog tartani. Kedves Képviselőtársaim! Ha nemcsak hangoztatjuk, hanem el is fogadjuk azt, hogy a politika és a hatalom forrása nem lehet más, mint a nép akarata, akkor oda kell figyelnünk arra, hogy mit is akar a nép a választásokkal kapcsolatban — érzi-e, hogy be van avatva; kell, hogy érdekelje és izgalommal várja a választás napját, és remélhető, hogy el is fog menni szavazni. Ennek az esélyeit növeli az is ha — javaslatom szerint — növeljük az egyéni választókerületek számát. 1966 óta hagyománya van nálunk az egyéni választókerületeknek, 1985 óta pedig már arca is van a képviselőknek a választók előtt. Ezt az arcot igénylik a választók. Igénylik, mert ha akarnak, személyes kapcsolatba is léphetnek képviselőikkel. Szembesülnek egymással. Különböző helyi fórumokon közösen politizálhatnak, és így pártok, vagy pártprogramok a választók előtt megmérettetnek, és megszemélyesednek a képviselőn keresztül. Ez — gondolom — valamennyi pártnak igénye kell, hogy legyen. Befejezésül kérem a tisztelt Ház támogatását javaslatom elfogadásához, illetve a törvénymódosításhoz. Még csak annyit szeretnék elmondani, amit úgy érzem, nem hagyhatok szó nélkül, mert a törvény felnőttnek nézi a választópolgárokat. Ugyanis nincs szesztilalom előírva sem 9 óra előtt, sem 9 óra után, és ez lényeges! Köszönöm szépen. (Derültség és taps.) ELNÖK: Köszönöm. Most következik Mayer Bertalan képviselő, Vas megye 5. választókerületéből. MAYER BERTALAN: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor tegnap este mai hozzászólásomra készültem, azon gondolkodtam, hogy ebben a zavaros, kapkodó világban mit kellene és főleg hogyan kellene mondani. Az idő rövid, az elmondandó sok, a kapkodás pedig eltakarhatja a lényeget. Valami új és meglepő fordulat helyett én Bárányi Ferenccel azonosultam: ,,Add Uram, hogy ne csak magyarul, hanem magyarán is tudjak szólni, — hogy egyenes legyen a szó, mint a kasza suhanása!" Tartom magamat a fohászomhoz és most az elején kijelentem, hogy e törvény tárgyalása kapcsán sem az ellenzéki, sem a nemzeti kerekasztal állásfoglalásaival, egyezségével és ajánlásaival nem kívánok szembe helyezkedni. Nem kívánok, mert amint Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter úr 1989 október 11-én a Magyar Nemzetben nyilatkozta: „Egyértelművé kell tenni, hogy a Parlamentnek a Kormány tesz javaslatot, — hogy a Kormány milyen előzmények után él ezzel a jogával, hogy volt háromszögletű asztal és milyen tárgyalások voltak a törvényjavaslatok benyújtása előtt, ez jogilag érdektelen." Messzemenően egyetértve miniszterünkkel, nem érdekes az előzmény, ebből adódóan csak a Kormány által beterjesztett javaslattal van gondom, annak is csak a 4. szakasza (2) pontjával (derültség), szóval csak a Kormány által beterjesztett javaslattal lesz gondom, annak is a negyedik szakasza (2) bekezdésében beterjesztett arányokkal. Gondjaimat az alábbiakban foglaltam össze: Nem meglepő, amikor azt állítom, hogy az ország népe felfokozott várakozással tekintett az új választások elé, amelyről hangos szóval terjesztették, hogy valódi és demokratikus lesz, hiszen állítólag a legutolsó nem volt az. Szóval elhitettük népünkkel, hogy hosszú idő után újra ő a mindenható, minden manipuláció nélkül választhatja meg képviselőjét, azt, akit nem az egypárt ajánl. Hanem majd maga választhatja több rátermett képviselőjelölt közül. És ő elhitte ezt! Elhitte, mert tiszta lélekkel szeretne újra hinni és bízni az emberi tisztességben és szavazatát adni a jövőre és voksát adni arra, aki iránt bizalma van! (Taps.) Erre azt hallja, hogy „lista" lesz. (Derültség.) Milyen lista? — kérdezte aggódva, és abból azt gondolom, hogy ez az aggodalma nem alaptalan. Azután meg, hogy lesz egyéni kerület is, meg lesz megyei lista is, meg lesz pártlista is. Hogy eleve eligazodik-e rajta, s hogy ő így ezáltal megint be lészen csapva, ez már nem érdekes, hiszen ez már politika és az már a pártok dolga.