Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-61

5051 Az Országgyűlés 61. ülése, 1989. október 19-én, csütörtökön 5052 Most nem arról szeretnék szólni, hogy ez a törvény­tervezet olyan választókerületeket hoz létre, amelyek sem a jelölés időpontjában, majd a választások meg­történte után sem térben, sem időben nem átfogható, 80—100 kilométeres átmérőjű terület egy-egy egyéni választókörzet. Ez választókörzetemben, Zalaszent­grót jövendő körzetében 29 önkormányzatot, mintegy 65 települést jelent. Ezt a jogalkotók és a kerekasztal résztvevőinek lelkiismeretére bízom. Sokkal inkább arról szeretnék szólni, hogy a válasz­tóim körében végzett, az idő rövidsége miatt igaz meg­lehetősen szűkkörű közvéleménykutatás után arra a kö­vetkeztetésre kell jutnom, hogy ma a lakosság egészen elenyésző hányada ért egyet a listás választások mosta­ni bevezetésével. Tudomásul kellene venni, hogy az emberek többsé­ge ma végre szabadon, a környezetükben élő, magukat hitelesnek megtartott személyiségekre, nem pedig eredményt még semmiben fel nem mutató, az ország helyzetét egészen kisstílű pártérdekeknek alárendelő, saját vezetőinek a központi üstán a Parlamentben he­lyet biztosítani szándékozó, a hatalomért marakodó pártokra akar szavazni, (laps.) Két dologról kell még itt szólnom. Jogtechnikai szempontból, ha jogász lennék, valószínűleg nagy él­ményt jelentene a törvényjavaslat olvasása. De meg­győződésem, hogy az állampolgárok részére az alkal­mazott jogtechnika követhetetlen. A meg nem értés veszélye olyan nagy — ami remélhetőleg csak passzív ellenőrzésre ösztönzi a választókat —, hogy egy 30—40 százalékos távolmaradás a választásokról való­di legitimációs kérdéseket vet fel egy eljövendő Or­szággyűléssel szemben. A másik gondom, hogy egy, a lakosság által el nem ismert központi listán megválasztott képviselő eseté­ben joggal merül fel egy rendkívül kínos kérdés; kit képvisel a képviselő? A pártját? Ezért már hívtak vi­ssza e házból képviselőt; szerencsére ez a lehetőség már nem adott a jövőben. Tisztelt Ház! A javaslat több helyen kidolgozatlan­naktűnik. Ezért tartom sajnálatos ténynek, hogy a ter­vezett sok várost, elsősorban kis városokat megfoszt az önálló képviselőválasztás lehetőségétől. Ez tovább éle­zi az egyre növekvő főváros-vidék ellentétet. Radikali­zálhatja a vitathatatlanul erős partikuláris erőket. Könnyen vezethet a jelöltekés programjuk lokálpatrio­tizmusból fakadó elutasításához. Ha ezt a kidolgozott választási rendszert szavaznánk meg — hitem és reményeim szerint nem —, a képvise­lői mandátumokat tekintve Budapest és Pest megye az egész Dunántúllal ér fel. Mindezek alapján ki kellene mondani, hogy minden magyar városnak legyen elidegeníthetetlen joga képvi­selőt állítani az ország Parlamentjébe. (Kis taps.) En­nek a jogos igénynek az elutasítása esetén egyértelmű­en és durván vidékellenes választási törvényt szavaz­nánk meg. Ezt támasztja alá a tervezet 11. §-a, amely szabályozza az információhordozók használatának egyenjogúságát a választási kampány idején. A részle­tes szabályozás egyoldalúságára mutat, hogy a sajtóra nem tér ki, holott vidéken a sajtó lesz a választási pro­paganda fő eszköze. Mint orvos képviselőnek, talán öröm, hogy legalább itt az egészségügyi intézmény kiemelt jelentőségű — ha már a költségvetésben nem az —, ha a választási kampánnyal kapcsolatban a tiltó részt olvasom. Vala­mint azt, hogy az egészségügyi intézmény betegellátó részén mit ért a jogalkotó? Talán arra gondol, hogy el­esett állapotú emberek ne adjanak aláírásokat? De hát ellenkező előjellel: elesettek a kocsmában szabadon ír­hatják alá az ajánlószelvényt. (Derültség.) És a tömeg­közlekedési eszközön való tilalom: megszúrják magu­kat a golyóstollal? Nem értem! Ezt én — mint betart­hatatlant — javaslom törölni a törvényből. A tervezet 41. §-ának (1) bekezdése rögzíti: a válasz­tási szervek működése nyilvános. Kár, hogy a jogalko­tó a törvényben nem definiálta a nyilvánosság fogal­mát, így nem lehet mást gondolni, mint azt, hogy a nyilvánosság általános fogalmával állunk szemben. Ez jogtechnikai szempontból képtelenség, mivel a jogal­kalmazás során nem biztosítható. Az Országos Válasz­tási Bizottság ülésére vajon beengednek-e akárcsak párszáz érdeklődőt is? Nyilvánvaló, hogy a jogalkotó abban bízik, nem lesz túl nagy az érdeklődés. Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalva: szívem szerint a következő módosítást szeretném előterjeszte­ni a törvényjavaslattal kapcsolatban, csatlakozva azok­hoz a képviselőtársaimhoz, akik ezt már írásban is megtették, részben egy kicsit módosítva a javaslatot. Miután gyakorlatilag az egész ország lakossága el­utasítja a üstás választások mindenféle formáját, az át­meneti időszakban maradjon meg a kizárólagos egyéni választókörzetre épülő választási rendszer, csökkentve 350-re a képviselői mandátumok számát. Az elkövet­kező négy évben a versengő pártoknak elég lehetősé­gük lesz, hogy a nemzet katasztrofális állapotából va­lós utat találjanak a felemelkedés irányába, és az akkor már valós alapot ad arra, hogy egy politikailag sokkal kiforrottabb, szabadon gondolkodó ország már a leg­jobb programot szavazza meg egy listán. De addig a magyar Parlament tagjait a nép jelölje ki, és ne a pár­tok! így valósulhat meg a valódi népképviselet. A pártok képviselői álljanak a választók elé, méret­tessék meg magukat — ez nem zárja ki a pártképviselet arányos elosztását. így nagyobb valószínűséggel szű­rődnének ki zavaros idők itt-ott felbukkanó zavaros fejű prédikátorai. Ettől talán az Ellenzéki Kerekasztal­ban megszületett egyeztető munka eredményeként lét­rejött egyezség, a mai magyar politikai közélet szent te­hene, nem szenvedne halálos sebeket. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm Papp Elemér hozzászólását. Tisztelt Országgyűlés! Munkánkat az ebédszünet után 14.30-kor folytatjuk. (13.08) (Szünet: 13.00—14.40 — Elnök: Szűrös Mátyás) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő­társaim! Elnézést a kis késésért, de muszáj volt szót váltani a Minisztertanács elnökével és illetékes minisz­terével. Most folytatjuk a vitát. Szólásra következik Filló Pál képviselőtársunk, Budapest, 18. választókerü­let. Átadom a szót.

Next

/
Oldalképek
Tartalom