Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-61

5053 Az Országgyűlés 61. ülése, 1989. október 19-én, csütörtökön 5054 FILLÓ PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Megmondom őszintén, hogy az összes sarkalatos törvénytervezetek között talán ez volt leginkább az, amelyet úgy ítéltem meg, hogy teljes körű elfogadása nem egyeztethető össze képviselői lelkiismeretemmel. Szeretném Önöknek megindokolni azt, hogy mire alapozom véleményem. Ez a törvény olyan mértékben pártcentrikus, amely elfogadható lenne, akkor ha Magyarországon már hosszú évek sora óta, egy bevált többpárti demokrácia lenne érvényben és akkor ezt a fajta választási módot én teljesen elfogadhatónak is tudnám tartani. Egy alapvető gondom van, az, hogy túlzottnak találom a listán megválasztandó képviselőknek a számát. A viták során nagyon sok érv felmerült arra vonatkozóan, hogy a törvénynek előremutatónak kell lennie, mintegy gerjesztenie kell a jövőbeni többpártrendszer kialakulását. Én ezzel mélységesen egyetértek, de úgy ítélem meg, hogy ez a törvény nem vette eléggé figyelembe a jelenlegi magyarországi viszonyokat. Mire gondolok én? Több képviselőtársam említette már az én felszólalásom előtt is, hogy az emberek többsége nem nagyon tud eligazodni ebben a zűrzavarban, ami a magyarországi politikai viszonyokat manapság jellemzi. Jó néhány választóm, amikor szót váltottunk a törvénytervezetekről, azt mondta nekem, hogy ő inkább el sem megy szavazni, hiszen fogalma nem lesz arról, hogy kire adja le a voksát. Úgyhogy én mindenképpen azt tartom nagyon fontos stratégiai célnak, hogy a következő választásokon minél nagyobb lakossági részvétel legyen elérhető. És pontosan erre irányul módosító javaslatom is, mert úgy ítélem meg, hogy az egyéniségek szerepét erősíteni kell a választási küzdelem során. Nem tartom elfogadhatónak azt az érvet, ami azt mondja, hogy a pártok érdekeit kizárólag a listás választások tükrözhetik. Hadd utaljak Kulcsár Kálmán miniszter úr tegnapi expozéjára, aki úgy fogalmazott Anglia vonatkozásában, hogy a demokrácia egyik szülőhazája. Tudomásom szerint — tisztelt képviselőtársaim — Angliában a mai napig egyéni választókörzetek alapján választják a képviselőket, mégis gyönyörűen működik a többpártrendszer. Jó néhány közvéleménykutatás is foglalkozott a várható eredményekkel. De nem ezeket akarom taglalni, csak egyetlenegy gondra hadd hívjam fel a szíves figyelmüket. A közvéleménykutatások során olyan párt is kapott, nem is elhanyagolható mennyiségű szavazatot, amely tulajdonképpen nem is létezik. Szavazatgyűjtését mindössze egyetlenegy dolog vindikálta, az, hogy nagyon szépen volt megfogalmazva a neve. Hát én nagyon szeretném, hogyha a következő választások nem ilyen, csupán a pártok nevét figyelembe vevő szavazáson dőlnének el. Ezen kívül még nagyon sok problémám van a törvénytervezettel. Hadd utaljak még egy kérdésre. Ugye azt mondjuk, hogy egy egyéni választókörzet 70 ezer választót takarjon. A törvénytervezet szövegében szerepel az, hogy a második választási fordulóban már elégséges a lakosság egynegyedének a részvétele a választásokon. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy amennyiben három jelölt marad a második fordulóra, akkor egy-egy 70 ezer fős választókörzetben 6000 szavazattal képviselői mandátumot lehet szerezni. Hát kérdezem én Önöket tisztelt képviselőtársaim, hogy egy ilyen választás után mennyi ideig lehet a képviselő legitimitását fenntartani, illetve saccolják meg nekem, hogy milyen időn belül kezdik el ezeket a képviselőket majd kikezdeni ilyen-olyan módon. Természetesen a visszahívási probléma most már megoldódott, de ennek ellenére én mindenképpen azt javasolnám, hogy az egyéni választókörzetek arányát ebben az átmeneti időszakban meg kell növelni. Abban teljes mértékben igazat adok a jogi bizottságnak lévén én is tagja, hogy amennyiben hozzányúlunk ehhez a törvénytervezethez bármelyik ponton, akkor kártyavárként dől össze ez a koncepció. Éppen ezért azt javaslom, hogy tekintsük a jelenlegi tárgyalást első olvasatnak, dolgozzák át az előterjesztők a törvényjavaslatot és vegyék az átdolgozásnál figyelembe az én és képviselőtársaim véleményét is. (Taps.) Tisztelt Képviselőtársak! Alelnökasszonyunk nagyon szemléletesen beszélt a nemzetiségi problémáról. En még egy gondot szeretnék felvetni, ami szintén indokolja ennek a törvénytervezetnek az átdolgozását. Gondoljanak bele abba, hogy valamilyen módon eddig minden választási törvénytervezetünk foglalkozott a sorállományú katonafiataloknak a szavazati jogaival. Ebben a törvényben én egy egyetlen szót sem találtam erről, kivéve, amennyiben a képviselőjelöltről van szó, akkor a törvény ezt rendezi, de a sorállományú katonaság részére semmilyen szavazási lehetőséget nem ír elő a törvény. Én ezt is egy nagy problémának tartom, hiszem tudomásom szerint itt tízezres nagyságrendű létszámról van szó, és nem hiszem, hogy ezeket az állampolgárokat is jogaikban korlátoznunk kellene azért, mert ők a haza szolgálatában állnak. Hogy ne csak a laikus képviselői véleményemet mondjam, tisztelt képviselőtársak, engedjék meg, hogy a mai Magyar Nemzetből egy szakember véleményét is ismertessem Önökkel. Schmidt Péter államjogász professzor cikke: ,,Az egyéni kerületre azért van szükség, mert a pártstruktúra a társadalomban nem szilárd. Mert szükség van egyes közéleti súllyal rendelkezőjelöltek által is kifejezett törekvésekre, a szavazónak apáitok mellett ezt az alternatívát is meg kell adni. De azzal, hogy az egyéni választókerületekben és pártokban való gondolkodás kerül előtérbe, elveszítjük az egyéni kerületek előnyeit, lemondunk azokról a társadalmi erőkről, amelyek nem tudnak vagy nem is akarnak pártokban gondolkodni. A pártok hibát követnek el, amikor azt a társadalmat akarják pártok közötti választásra kényszeríteni, amelyik erre nem érett, amelyik társadalom jelentős része ma még csak naturálisabb érdektörekvésekben tud gondolkodni. Ezzel egy olyan Országgyűlés jöhet létre, amely karakterisztikusan pártokra osztódik, ahol a pártok vezető szervei uralhatják el az Országgyűlés működését. Meggyőződésünk szerint a mai politikai struktúra ,,puhább" Országgyűlést igényel, ahol a „független" képviselők „bizonytalansága" oldja a pártpolitika társadalmilag nem indokolt túlzásait. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezekkel a gondolatokkal zártam volna felszólalásomat és amennyiben részletes