Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-49

4057 Az Országgyűlés 49. ülése, 1989. május 31-én, szerdán 4058 relné a jogalkotást — vélekednek —, amely a továbbgondolkodás, a továbbformálás lehetőségét korlátozná. A tulajdoni reform végrehajtásánál is nyilván minden módosítási lehetőséget alaposan mérlegelni kell, meg kell vizsgálni, hogy egyes települések miként juthatnának és szükséges-e hogy jussanak közösségi földtulajdonhoz. Át kell tekinteni az állami földtulajdon további sorsát, figyelemmel kell lenni a vállalatok tulajdonosi helyzetének megteremtésére, annak erősítésére és a társadalmi szervek kezelésében lévő ingatlanok jövőbeni sorsára. A törvénytervezet benyújtását követő társadalmi viták, továbbá néhány képviselői módosító javaslat alapján a földtörvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat 14. §-ában, illetve az erdőkről szóló törvény 5. §-ában foglaltaktól elállók. Ezzel együtt kérem a tisztelt képviselőtársakat, hogy az említett javaslat, vagyis a külterületi állami ingatlanok, földek, erdők tulajdonjogának átadása, vagy a kezelői jog változatlan fenntartásának kérdésében nyilvánítsanak véleményt. Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék még Önök elé tárni a vitában felmerült néhány, kisebbségnek tűnő véleményt. Többen felvetették, hogy ne lehessen végrehajtás alá vonni a termelőszövetkezeti földeket. E vélemények mögött nem nehéz felfedezni a harmincas évek világválságának legtöbbünk által csak hallomásból ismert nyomasztó emlékét, az elszegényedett kisparaszt kisemmizését, földjének lefoglalását banki kölcsönök kiegyenlítésére. Sokan esztendők óta követelik, hogy tekintsük végre a földet értékkel rendelkező termelőeszköznek. Ha ezt tesszük, akkor a föld hitelfedezetül is szolgálhat. És ha a hitelt nem egyenlítik ki, akkor a hitelező jogosult a meglévő javakból kielégülést kapni. A mezőgazdasági termelők legjelentősebb termelőeszközénekértékét, a földet becsülnénk le, ha az egyébként létező jelzálogrendszert továbbra is távoltartanánk a földtől, a szövetkezetektől. Egy másik kérdés: a földforgalom torzulásai ellen védekező egyes javaslatok arra irányulnak, hogy a jövőben a termőföldet csak mezőgazdasággal élethivatásszerűen foglalkozó magánszemély vásárolhasson. Ez a javaslat, amely az egykori földhözkötöttség ellentétpárjaként is felfogható, személyhez fűződő jogokat sértene. Megakadályozná azokat az eredetileg nem mezőgazdasági foglalkozású állampolgárokat pályamódosításukban, akik kedvtelésből, vagy bármilyen más okból a mezőgazdaságban keresik boldogulásukat. Voltak, akik kifogásolták a termőföldek termőképességének fenntartási kötelezettségét. Azzal érveltek, hogy ez termelési haszon nélküli felesleges ráfordításokat róna a gazdaságokra. Ez a mai művelési kötelezettség helyett javasolt, voltaképpen talajvédelmi kötelezettség igazából csupán az ésszerű mértékű kulturállapot fenntartását jelenti. A mai termelő vagy a következő nemzedék számára teszi lehetővé, hogy apiaci viszonyok megváltozása, vagy bármilyen más ok miatt az adott földterületen a mezőgazdasági termelést változatlan és nem lepusztult ökológiai feltételek közepette folytathassák. Többen javasolták, hogy a termőföld termelésből való kivonásáért fizetendő földvédelmi járulékot akkor se kelljen befizetni, ha a földtulajdonos, például a mezőgazdasági üzem a saját földjén gazdálkodási, építési, épületek létesítése célját szolgáló, vagy vízügyi szervezet mezőgazdaságot is szolgáló vízrendezési céllal vesz igénybe földterületet. A hatályos és véleményem szerint fenntartandó szabályok szerint a jóminőségű termőföld kivonásáért többet, a gyengébb termőképességű földért kevesebbet kell fizetni. Ez a szabályozás a beruházókat ágazati hovatartozástól függetlenül, a gyengébb minőségű, a mezőgazdasági termelésre kevésbé alkalmas földek igénybevételére ösztönzi. Ez a rendszer évek óta viszonylag jól működik. A földvédelmi járulék, mint a földvédelmi alap egyetlen forrása, teljes egészében a földek újrahasznosításának finanszírozására szolgál. Tehát oda kerül vissza, ahonnan vétetett. Az újrahasznosítás pedig nemcsak gazdasági, hanem környezetvédelmi és tájesztétikai jelentőségű is. Olyan javaslatot is kaptunk, hogy a korábban, többnyirekívülállóktól megváltott szövetkezeti földeket utólag kapják vissza az örökösök. Véleményünk szerint ez a javaslat a gyakorlati életben megvalósíthatatlan. Zavaros állapotokat szülne, ellátási nehézségig menő, mindannyiunkat sújtó gazdasági károkat okozhatna. A javaslat mögött az igazságtétel szándéka húzódik meg, ám gyakorlattá válása újabb igazságtalanságokat szülne. Tudnunk kell, hogy az egykori bevitt földek eredeti állapotukban ma már nincsenek meg. A szövetkezetek többsége meliorációval, rekultivációval, sokféle beruházással gazdagította a közös földeket. A termelőszövetkezeti tagok szembeállítása az örökösökkel, kívülállókkal a magyar mezőgazdaság megújulása, a reform ellen hatna. A földek ilyen törvényi előíráson alapuló tulaj donátrendezése nagy kárt okozna azoknak is, akik számára igazságot szándékoznánk tenni. A számla egészét, mint mindennek árát, ami az országban történik, a magyar nép fizetné meg. Keressük hát demokratikus alapon, de a legnagyobb bölcsességre törekedve a jövő útjait. Móricz Zsigmond 1919-ben A földtörvény kiskátéja című könyvében a polgári szociáldemokrata kormány által papíron szentesített, aztán papíron is maradt, földreformtervezete kapcsán a következőket írta :,, A szövetkezeti gazdálkodás a jövő gazdálkodási rendszere. Az uradalmak előnyben vannak a kisgazdálkodással szemben, mert jobban igénybe vehetik a gépeket, egy darabba szántják a földeket szántógépekkel, egy darabba kapálhatják lókapával és egyben arathatják aratógépekkel. Ugyanezeket az előnyöket megnyerheti a szövetkezeti gazdálkodás is." Eddig az idézet. Móricz bölcs gondolatainak papírra vetése óta eltelt 70 esztendő alatt a nagyüzemi gépesítés révén szerzett gazdasági előnyök a legtöbb termelési területen csak tovább erősödtekés máig hatóan megmaradt ez az igazság. A mezőgazdasági és a jogi bizottság együttes ülésén a sokat emlegetett vadászati jog körül is sok javaslat és ellenjavaslat hangzott el. Végülis azt az álláspontot fogadták el, és ezt támogatom magam is, hogy a vadászat jogi szabályozását átfogóan és ne csak a most lehetséges egyetlen paragrafus erejéig még ebben az évben — ha a parlament is úgy látja jónak — hozzuk az Országgyűlés elé. Ahhoz, hogy ennek eleget tehessünk, kérem a tisztelt Ház hozzájárulását.