Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-60

4953 Az Országgyűlés 60. ülése, 1989. október 18-án, szerdán 4954 (9.02. — Elnök: Dr. Fodor István) ELNÖK: Jó reggelt kívánok. Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Mi­előtt rátérnénk munkánk érdemi részére, szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat, nyilván sokan hallot­ták a rádió reggeli hírközléseit, amelyek szerint San Francisco városát erős földrengés rázta meg. Egyelőre nem tudni pontosan, hogy mennyi a halottak száma, je­lentős veszteségekről adnak számot a híradások, és ter­mészetesen jelentős anyagi károkról. Úgy gondolom, az Országgyűlés jegyzőkönyvében rögzíthetjük, hogy legalábbis gondolatban együttérzé­sünket fejezzük ki a halottak hozzátartozóival és a kár­vallottakkal. (Taps.) Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmánymódosításról szóló törvényjavaslat tárgyalásával folytatjuk munkán­kat. Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy tegnap az ülés befejezését követően a jogi, igazgatási és igazság­ügyi bizottság megtárgyalta a vita során elhangzott újabb módosító javaslatokat. Ezekről a javaslatokról a bizottság állásfoglalását a 293. számú jelentés tartal­mazza, amelyet ma reggel képviselőtársaim kézhez kaptak. A bizottság a jelentéséhez szóbeli kiegészítést nem kíván tenni. Tehát következik az előterjesztő miniszter válasza. Dr. Kulcsár Kálmán igazságügyi minisztert il­leti a szó. DR. KULCSÁR KÁLMÁN igazságügyi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! A tegnapi, nagyon érdekes, részletekbe menő, és valljuk be, bizonyos politikai kü­lönbségeket is jelző vita tanulságai, a jogi bizottság tegnap esti ülésén tovább folytatott vitával együtt to­vább segítették ennek a törvényjavaslatnak a finomodá­sát. Végül is a benyújtott javaslatok — itt most elsősor­ban az elfogadott javaslatokra gondolok —, a lefolytatott vita, a jogi bizottság tegnapi állásfoglalása azt eredményezte, hogy az alkotmánymódosítás be­nyújtott javaslatát nem kell olyan módon megváltoztat­ni, amely érintené a háromszögletű asztal körül lefolyt politikai egyeztetések érdemi eredményeit, politikailag tehát nem jelentősek azok a változások, amelyeket a szövegen átvezetünk. Szövegfinomítás, a technikai megoldásoknak talán kedvezőbb változatai azok, ame­lyek a jogi bizottság és a Kormány által is elfogadva a benyújtott törvényjavaslatban módosításokként megje­lennek, illetőleg, amelyek keresztülvezetését a Kor­mány javasolja. Természetesen van néhány olyan javaslat is, amely­nek elfogadását sem a jogi bizottság, sem a Kormány nem javasolja. Két esetet említettem — ha emlékeznek még — a teg­napi bevezetőmben, amelyben a jogi bizottság és a Kormány álláspontja között a különbség továbbra is megmaradt. Röviden szólnék erről a két esetről. Az első eset a 282. számú jogi bizottsági jelentés 16. pontja, amely kizárni javasolja a minisztereket és a po­litikai államtitkárokat az országgyűlési képviselőség vállalásából. Itt a jogi bizottság ennek a javaslatnak a fenntartását fogadta el, egyébként Kereszti Csaba és Lékai Gusztáv képviselő urak javaslata volt ez. A Kor­mány változatlanul kötelezőnek tartja magára nézve azt a megállapodást, amelynek eredményeképpen ez a szöveg idekerült. Hozzátennék azonban még egy mon­datot, talán további indokul azok után, amiket tegnap elmondottam. Most olyan alkotmányt kísértünk meg kialakítani, még akkor is, ha jelenleg csak alkotmány­módosításról van szó — és erre majd még visszatérek —, amely az európai alkotmányozás alapelvein túlme­nően a magyar közjogi hagyományokat is megőrizné. A magyar közjogi hagyományok pedig egyértelműen ezt a megoldást vetítik elénk, és azt hiszem, hogy leg­alábbis az elkövetkezendő néhány esztendőben, amíg a politikai viszonyok megfelelően le nem tisztulnak, és amíg egy másfajta politikai kultúra vonalai erőteljeseb­ben ki nem bontakoznak, ennek a közjogi hagyomány­nak a megőrzésére vállalkozhatunk. Javaslom tehát továbbra is, hogy az Országgyűlés a beterjesztett törvényjavaslat szövegét fogadja el a jogi bizottság által elfogadott módosítás ellenében is. A második ilyen kérdés ugyancsak a 282. számú je­lentést érinti, éspedig a 65/a pontját, amely a munká­hoz való jog különböző aspektusait fogalmazza meg. Ismét felhívnám a figyelmet a tegnap elmondottakra, nevezetesen arra, hogy a jogi bizottság által eredetileg elfogadott szöveg olyan kifejezéseket tartalmaz, ame­lyek jogilag kevéssé értelmezhetők, és az alkotmány élete során az alkotmánybíróság számára szinte meg­oldhatatlan döntési problémákat jelentenének. Éppen ezért tegnap a jogi bizottság egyetértésével a szöveget megváltoztattuk kimaradt két félmondat, ezek a jogi bi­zottság most kiosztott jelentésében megtalálhatók; én csak utalnék arra, hogy a munkához való joggal össze­függésben elhagyni javasoljuk az igazságos és kedvező munkafeltételekhez való jogot, miután ez definiálhatat­lan és jogilag aligha értelmezhető, attól tartok azon­ban, hogy gyakorlatilag sem. S a második ilyen elha­gyásra javasolt szövegrész — ugyanennek a szakasz­nak, a 70/C szakasz (3) bekezdéséből, amelyben az igazságos és a teljesítményének, a végzett munkának megfelelő ellenszolgáltatás biztosításáról van szó —, a következő félmondat „továbbá elegendő ahhoz, hogy magának és családjának szabad és méltó életet biztosít­son". Ezek a fogalmak, a szabad élet, a méltó élet, jo­gilag ismét definiálhatatlanok és azt hiszem, hogy az ebből fakadó vita igen súlyos konfliktusokat támaszta­na anélkül, hogy valaha is megnyugtatóan megoldha­tók lennének. Ennyit szeretnék mondani a jogi bizottság jelentésé­vel kapcsolatosan. Egyébként a jogi bizottságnak mind a három előttünk fekvő jelentését a Kormány elfo­gadja. Néhány szót a szóban megtett javaslatokról. Elsősor­ban Raffky képviselő úr javaslatára utalnék, amely sze­rint meg kellene tiltani, hogy Magyarországon idegen csapatok állomásozhassanak, vagy tanácsadók, — po­litikai tanácsadók — működhessenek. A jogi bizottság ülésén a képviselő úrral együtt arra a következtetésre jutottunk, hogy ez olyan alapokból kiinduló javaslat lenne — már tudniillik az, hogy ne tartózkodhassanak idegen csapatok szerződés alapján sem az ország terü­letén — amely a mai nemzetközi gyakorlatban szinte egyedülálló helyzetet teremtene. Nagyon nehezen tud-

Next

/
Oldalképek
Tartalom