Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-60

4955 Az Országgyűlés 60. ülése, 1989. október 18-án, szerdán 4956 nék ugyanis olyan államot mondani a nemzetközileg semlegesnek elfogadottakon túl, amelynek a területén valamiért, valamilyen szerződés alapján, hosszabb vagy rövidebb időre, ne állomásoznának idegen csapa­tok. Ez a tény önmagában még nem csorbítja ezeknek az államoknak a szuverenitását. A képviselő úr javasla­tát visszavonta, és a jogi bizottság ezzel a visszavonás­sal természetesen egyetértett. Tegnap került beterjesztésre dr. Südi Bertalannak az a javaslata, amely szerint továbbra is meg kell adni a le­hetőséget arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez az Országgyűlésben interpellációt intézhessenek. Az indokaira nyilvánvalóan emlékeznek; a jogi bizottság ezt a javaslatot tegnap nem támogatta, de Südi képvise­lő úr nem vonta vissza, ezért kénytelen vagyok röviden foglalkozni ezzel a problémával, annak ellenére, hogy tegnap Horváth Jenő képviselő úr — az én véleményem szerint is helytállóan — rámutatott ennek a beterjesz­tett javaslatnak a problémáira. Én csak azokra az ér­vekre szeretnék kitérni, amelyekkel Südi képviselő úr ezt a javaslatát indokolta. Az első ilyen érv az volt, hogy a javaslat hivatkozik ugyan az államhatalmi ágak megosztásának és egyensúlyának az alkotmányban vé­gigviendő elvére, ám azért kívánja megszüntetni a Legfelsőbb Bíróság elnökének interpellálhatóságát, hogy a törvényhozás közvetetten sem avatkozhat be a bírói gyakorlatba. Südi képviselő úr érvelése szerint azonban ez a szándék következetlenül érvényesül a ja­vaslatban, hiszen a végrehajtó hatalmat el kell választa­ni a törvényhozói hatalomtól, a Kormány mégis felelős az Országgyűlésnek, és az Országgyűlés interpellálhat a végrehajtó hatalom képviselőivel a Kormány tagjai­val szemben. Ez az érv azonban nem helytálló, hiszen nem veszi figyelembe azt a körülményt, miszerint a Kormány a Parlamentnek való felelőssége alkotmányo­san lerögzített és szabályozott elv, míg ellenben ugyan­csak alkotmányosan van lerögzítve és szabályozva, hogy a bíró, a bíróság független és csak a törvénynek van alárendelve. A törvényt természetesen a Parlament hozza, tehát a Parlament jogköre ebben az összefüg­gésben eleve biztosított a bírósággal szemben, hiszen a törvények, amelyeket majd a bírónak alkalmaznia kell, az Országgyűlésben születnek. Ám az, hogy hogyan alkalmazza, abba éppen a bírói függetlenség folytán senkinek sem lehet beleszólása. Második érve az volt, hogy a törvényjavaslat e pont­jának elfogadásával a Parlament ezzel lemondana ar­ról, hogy egy rendkívül fontos államhatalmi ágat és testületeit ellenőrizze. Tisztelt Országgyűlés! Erről az Országgyűlésnek le kell mondania, annál is inkább, mert ilyen jogköre elvileg sem lehet. Miért? A beterjesztett törvényjavaslat ugyanis azt is megállapítja, hogy bírák nem lehetnek politikai párt tagjai, ezzel is biztosítani akarván a bírói munka depoíiti­zálását. Ez valamennyiünk tetszésével találkozik és a mai valóságban máris végbemenő folyamat. Hogyan képzel­hető akkor el, hogy a politikai pártok jelöltjeként megvá­lasztott képviselőkből álló Országgyűlés kontrollálja a depolitizált bírói testületet? Ad absurdum pártpolitikai szempontok juthatnának kifejezésre ebben, mint ahogy korábban így is történt, s éppen ez az, amitől mindany­nyian szeretnénk megszabadulni. Harmadik érvét már csak nagyon röviden említe­ném; hivatkozott arra, hogy ha az 50-es években a Par­lamentnek lett volna interpellációs joga, akkor inter­pellálhatott volna a koncepciós perek kapcsán, és nem történtek volna meg a valamennyiünk által ismert bű­nös anomáliák. Azt hiszem, hogy ez történelmietlen kérdésfeltevés; ahogyan a bíróság sajnos eszközévé vált a szóbanforgó politikának, ugyanúgy azzá vált az Or­szággyűlés is. Nem látok semmi különbséget, amely arra mutatna, hogy a Parlament ne ilyen eszköz lett volna. Alig hiszem, hogy ha interpellációs joga lett volna a Parlamentnek, akkor bárki is felállt volna és ténylegesen interpellált volna. (Taps.) Nos, mindezek alapján én arra kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy szíveskedjék ezt az indítványt elutasítani. Bevallom őszintén, amikor nem kapta meg a szükséges szavazat­többséget januárban a Legfelsőbb Bíróság elnök inter­pellálhatóságát megszüntető indítványom, mint emlé­kezetes, mindössze 9 szavazat hiányzott, akkor is nagyon helytelennek tartottam ezt a döntést. Kérem, bocsássanak meg nekem ezért, de azt hiszem, hogy utólag jó néhány képviselő, legalábbis, akikkel beszél­ni volt módom, ugyancsak erre a következtetésre ju­tott. Tekintsünk most el akkori állásfoglalásunktól, ami valószínűleg csak azért jött létre, mert akkor nem prezentáltam elég világosan a problémát ahhoz, hogy megnyugtató döntés születhessen. Engedjék meg, hogy szóljak Sebők János képviselő úr javaslatairól. E javaslatok közül többet a képviselő úr visszavont, úgy azonban, hogy a 292-es számú ja­vaslat szövegében a 3. a 4. és a 7. pontot fenntartotta. A jogi bizottság azonban mindegyik fenntartott javaslatot elutasította. Visszavonta a 6. pontban szereplő javasla­tát is, mert — mint kiderült — korábban már a jogi bi­zottság elfogadott egy olyan módosító javaslatot, amely ezt a problémát megoldotta. Nos, én szeretném indokolni — elnézést kérek, hogy egy kicsit talán hos­szadalmasabban —, hogy az általa fenntartott, de a jogi bizottság által elutasított javaslatokat miért nem javas­lom elfogadni. A 3. pontban foglalt módosítás szerint a Honvédelmi Tanács rendkívüli állapot idején sem dönthet a fegyve­res erők alkalmazásáról. Az alkotmánytervezet két esetben is lehetőséget ad a rendkívüli állapot bevezeté­sére akkor, amikor a fegyveres erők még nem kerültek közvetlen harcérintkezésbe a potenciális ellenséggel. Ilyen eset következik be, ha a Varsói Szerződésben fog­lalt szövetségi kötelezettség alapján nyilvánítja az Or­szággyűlés hadi állapotban lévőnek az országot, vagy a háborús veszély miatt rendelik el a rendkívüli állapo­tot. A rendkívüli állapot bevezetésének következmé­nye, hogy a Honvédelmi Tanács létrejön, s megkezdi működését. Mind a hadiállapot, mind a rendkívüli ál­lapot kinyilvánításához egyébként az Országgyűlésben minősített többség szükséges. Nos, a Honvédelmi Tanács hatáskörében már a fegy­veres erők alkalmazása előtt rendkívüli intézkedéseket tehet. Elrendelheti például a gazdaság mozgósítását, a fegyveres erők mozgósítását, az egyes alkotmányos jo­gok gyakorlásának felfüggesztését, stb. E rendkívüli intézkedések közül a fegyveres erők alkalmazásáról való döntés kiemelése és országgyűlési hatáskörbe uta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom