Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-49
4055 Az Országgyűlés 49. ülése, 1989. május 31-én, szerdán 4056 abban az esetben teszik lehetővé, ha az erdő feladataik ellátásához nélkülözhetetlenül szükséges. Továbbmenve: az erdők létesítése magánszemélyek számára gyakorlatilag kizárt. Ezért most arra teszünk javaslatot a tisztelt Országgyűlésnek, hogy az állami és szövetkezeti tulajdonban lévő földek, ingatlanok elidegenítése, akár magánszemély részére is, teljsen szabad legyen. Egyben javasoljuk a magánszemélyek telek-, lakás-, üdülő- és termőföld-tulajdonának szerzésénél meglévő jelenlegi korlátok teljes megszüntetését. Az állami és a szövetkezeti földtulajdon feletti szabad rendelkezés kapcsán többen felvetették azt a gyakorlati ízű kérdést, hogy a pazarló elidegenítés megakadályozásának melyek a biztosítékai. Röviden válaszolva: az érdekeltség. Nem lehet vitás például hogy a szántóföldi növénytermesztés legtöbb ágában a nagy táblákban folyó termelés, a nagyüzemi erdőgazdálkodás műszaki, technikai előnyei a gazdaságosságban is kifejezésre jutnak. Ezért a szektor- és szervezetsemleges versenyben is a mainál jobb érdekeltség mellett, az adott ágazatokban folyó termesztés nagyüzemi jellegének fennmaradása várható. Az árukapcsolatokat és az árrendszert karbantartó valódi piacgazdaság keretei között a földtulajdon pazarló elidegenítése fel sem vetődhet. Ennek eddig sema földeladásokra vonatkozó korlátozások szabtak elsősorban gátat, sokkal inkább a közös vagyonért érzett felelősség volt a nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas földterületek valódi összetartója. A jövőben méginkább ez lesz a biztosítéka annak, hogy nagyüzemeink nem élik fel saját termelőalapjaikat. A biztosítékok csak erősítik a tulajdonosi kötődést, a földeladás közgyűlési hatáskörbe való utalását, vagy a közgyűlés által vezetőségre való ráruházását. A jövőben a magánszemélyek is szerezhessenek korlátozás nélkül ingatlan-tulajdont. Ejavaslatunkkal a mezőgazdasági kis- és magántermelés lehetőségeit, biztonságát szándékozunk erősíteni. Ezzel helyenként a gazdasági szerkezetváltás következtében átmenetileg felszabaduló munkaerő bekapcsolható a mezőgazdasági kistermelésbe. A spekulatív jellegű ingatlanvásárlásokat a személyijövedelemadó-rendszerrel, tehát közgazdasági eszközzel korlátozzuk. Az erdők vonatkozásában is hasonló módon oldjuk a jelenlegi ingatlan-tulajdonszerzési kötöttségeket. Az erdők tulajdonjogát, vagy haszonbérletét a gazdálkodó szervezetek, a társadalmi szervezetekés a magánszemélyek a jövőben korlátozás nélkül megszerezhetik. Az erdők jelenlegi tulajdonviszonyainak érdemi mértékű változásaira rövid távon nem lehet számítani. Erdőinknek 70 százaléka, vagyis 1 millió 260 ezer hektár állami tulajdonban van, a termelőszövetkezetek közös gazdaságába az erdőterület közel 30 százaléka, 536 ezer hektár tartozik, erdőbirtokossági társulatok és magánszemélyek tulajdonában alig valamivel több mint 11 ezer hektár terület erdő van, ez az összes terület fél százaléka. Az alacsony tőkehozadék, a lassú forgási sebesség miatt ma még a magánszemélyek, magánvállalkozások az erdőgazdálkodást versenyképes tőkebefektetési területként nem tekintik. Pedig az erdőgazdálkodási befektetések megtérülése az ország fahiányos helyzete folytán hosszú időn át biztonságos. Atovábbi erdőtelepítésekre atöbb százezer hektárt kitevő, mezőgazdasági művelésre gazdaságosan nem, de erdőtelepítésre alkalmas területek a mezőgazdasági nagyüzemeknek, magánvállalkozóknak jó lehetőséget kínálnak. Hangsúlyozom: erre irányul az erdőtörvény módosítási javaslata, nem pedig a meglévő erdőterületek felosztására. Az erdőgazdálkodásban meg kell tartani a hosszútávú nemzeti érdekeinket garantáló tervszerűséget. Több emberöltőnyi termelési ciklus — szektorra való tekintet nélkül—csaktervszerű feltételek között lehet eredményes. Kivételt csak a szórványosan elhelyezkedő, 1500 négyzetmétert meg nem haladó erdők esetében tehetünk. A tervszerű erdőgazdálkodás a jövőben is szektorra való tekintet nélkül követelmény marad. Ezt a mai erdőtörvény az erdőtervezés, az erdőfenntartási alap és az állami erdőfelügyelőség intézményein keresztül biztosítja. Az ingatlanforgalom felszabadítása sem a termőföldek, sem az erdők esetében nem vonatkozik az úgynevezett különleges rendeltetésű földekre. Ezek továbbra is kizárólag állami tulajdonban lehetnek. Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági szövetkezetek tagjainak közös használatában lévő föld tulajdonát érintő javaslatokról a termelőszövetkezeti törvény kapcsán részben már szóltam. A közös használatban lévő földek tulajdoni v iszonyainak korszerűsítésére irányuló javaslatainknál az egyén szemszögéből nézve abból indultunk ki, hogy ezek tulajdonosait, elsősorban a szövetkezetek tagjait nem lehet a többi magánszemélyhez képest hátrányos helyzetbe hozni. Lehetővé kell tenni számukra is, hogy a szövetkezet helyett más gazdálkodási formára térhessenek át. A kilépéssel, a kizárással kívülállóvá vált volt tag földjét, illetőleg a tag elhalálozása esetén a kívülálló által örökölt földet a benyújtott törvénytervezet szerint a mezőgazdasági termelőszövetkezet megválthatja, vagy a mezőgazdasági bizottság által előterjesztett módosítási javaslatnak megfelelően az örökös tulajdonában hagyhatja. A szövetkezeti tulajdonba kerülő földért fizethető megváltási ár azonban ma már tarthatatlanul alacsony. Ennek rendezése a termelőszövetkezetek belső ügye. Ezért javasoljuk, hogy a megváltási árat a földet használó szövetkezet önkormányzata belátása és lehetősége szerint akár a hasonló ingatlanok forgalmi értékéig felemelhesse. A kodifikációs munkában felmerült, hogy a földtörvényben, erdőtörvényben tegyünk kezdeményező kísérletet a tulajdoni v iszonyok rendezésére, a kezelői jogot, ami hátrányos, és tartalmában már úgyis lényegében azonosult a tulajdonjoggal, iktassuk ki a jogszabályokból, alakítsuk át tulajdonjoggá. Az e tervezetben szereplő javaslatunkat a viták során igen sokat ellenezték, így a felvetésünk a tárcaközi egyeztetések alkalmával a külterületi földekre szűkült azzal, hogy csak a külterületen lévő ingatlan tulajdonjoga szálljon a jelenlegi kezelőre. Ez a változat áll atisztelt Országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslatunkban. Az eddigi képviselői és társadalmi vitákból sokak ellenzése hallik ki. Az ellenvélemények lényegében azt fogalmazzák meg, hogy a javaslat nagyobb körültekintést, tágabb összefüggést, feltáró és további vizsgálatot igénylő tulajdoni reformnak vágna elébe, olyan kényszerpályára te-