Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-49
4053 Az Országgyűlés 49. ülése, 1989. május 31-én, szerdán 4054 nak. A társadalmi igazságosság jegyében elismerve az igények jogosságát, elő lehetne írni például a földjáradék kötelező emelését, vagy a bevitt földek kiadását, vagy akár azt is, hogy a megváltási ár mértékét a kisajátítási és kártalanítás szerinti értékbenhatározzák meg. Az előkészítés során ezek a javaslatok el is hangzottak. Az a véleményünk, hogy az ilyen szabályozással csak korlátoznánk a szövetkezeti önkormányzatot, elvennénk azokjogait, akika döntés számláját állják, a költségeket viselik. Innen nem lehet kiszámítani, hogy a kötelező előírások hatását miként élnék meg egyes termelőszövetkezetek, hol találkoznának és hol ellenkeznének a tulajdonossá váló tagság érdekeivel. E kérdésben fellelhető ellentmondások feloldását, amelyhez a legkevésbé sem kapcsolódnak ideológiai görcsök, bizzuka szövetkezeti önkormányzatra, bizzuk azokra az emberekre, akik a helyi sajátosságokat a legjobban ismerik. Őktudjákigazából, hogy a földmegváltás,a földjáradék mekkora legyen, hogy miként alakuljon a földtulajdon, a részarány cseréje. Az önkormányatok ilyen széleskörű és érdemi döntési joggal történő felruházása mellett a törvény az egyén, illetve a közösség érdekeit védő, két irányba ható biztosítékokat tartalmaz. Az egyik, hogy az említett fontos kérdések szabályozásakor a jelenleginél kedvezőtlenebb helyzetbe senki se hozható. Ezt a törekvést szolgálja például a földjáradék kötelező minimumának fenntartása, ami jelenleg aranykoronánként 8 kg búza árának felel meg. A másik ilyen kötelező előírás, hogy ezek az intézkedések csak a jelenlegi tagokra érvényesek, azok, akiknek a tagsági viszonyuk korábban szűnt meg és velük, vagy örököseikkel az akkor hatályos előírások szerint a termelőszövetkezet elszámolt, a törvényjavaslat alapján kártalanításra utólag nem tarthatnak igényt. Tudom, hogy ez a keserű igazság és sebezhető pontja is a törvénymódosításijavaslatnak. Mégis arra kérem a vitába bekapcsolódó képviselőtársaimat, hogy javaslataik megtételekor vegyék figyelembe, hogy atermelőszövetkezetek működőképességének fennmaradása, az aktív korú és nyugdíjas tagság elemi érdeke, a falu jelenének, jövőjének kulcsfontosságú kérdése. A termelőszövetkezet és a falu sorsa az elmúlt évtizedben szorosan összeforrt. Sok helyen a termelőszövetkezet az egyeden igazi gazdasági tényező: munkahely, megélhetési lehetőség az ott élőknek. A termelőszövetkezetek, jelentős anyagi terheket is vállalva akarva-akaratlanul támogatóivá váltaka falunak. Igazán elmondható róluk, hogy valóságos társadalombarát szervezetek. A gazdasági, a politikai, a szervezeti megújulás előtt és alatt álló termelőszövetkezetek életében a most beterjesztett törvény új lehetőséget teremt. Közelebb hozza a megfelelni tudást és megfelelni akarást. Meggyőződésem, hogy a termelőszövetkezeti közösségek a megújuló érdekeltségi rendszerükkel, a tagok tulajdonosi kötődésének erősödésével, az ott dolgozók szorgalmával, tenniakarásával még inkább a falu dinamikusan fejlődő gazdasági és politikai tényezőivé válnak, a vidéki települések kulturális arculatát is formáló agrár értelmiséggel környezetük szellemi, anyagi bázisai maradnak. Tisztelt Képviselőtársaim! Rátérek a földről, az erdőről szóló törvény módosítására irányuló javaslataimra. Két esztendeje alkottunk új földtörvényt, ám csak most jutottunk el a felismerésig, hogy a meglévő tilalomfák és korlátozásokhelyett apiac törvényszerűségeit kell a szabályozás alapjánaktekinteni. Ennek tudatában hisszük, hogy társadalmunk javát szolgálja az elkészült törvényjavaslat. Engedjék meg, hogy ebben az évszázas perben, a földbirtoklás dolgában mondandómat rövid történelmi áttekintéssel kezdjem. A második világháború előtti utolsó népszámlálás adatai szerint akkor az ország területének közel a fele 100 kataszteri holdon felüli birtokosok tulajdonában volt, kereken 12 ezer közép- és nagybirtokos, majdnem annyi földdel rendelkezett, mint az 1 millió 622 ezer parasztcsalád. Ilyen birtokviszonyok mellett sokak sorsa csak az eladósodás és az árverezés lehetett. A második világháborút megelőző évtized átlagában évi 17 ezer paraszt birtokát árverezték el. 246 ezer tönkrement parasztcsalád és agrárproletár vándorolt el a faluról. A második világháború után jött el a nemzedékek óhajának, az évszázad óta várt földreformnak az ideje. A demokráciára való törekvés jutott kifejezésre a földosztás gyakorlatában, amikor a törvény végrehajtását magukra az érdekeltekre bízták Ekkor került a parasztság kezébe az ország mezőgazdaságilag művelhető területének 35 százaléka, összesen 5,6 millió kataszteri hold. Az 1948-ban induló termelőszövetkezeti mozgalom kísérőjelenségeként a földek tulajdonát, használatát érintő tagosítások, földrendezések is szaporodtak. Az akkori gazdaságpolitika hatására 1953-ra a földek egyrésze közös használatba került, másrészük gazdátlanná vált. Mindez a gazdasági eredmények és nyomában a parasztság életkörülményeinek romlásával járt együtt. A földtől való menekülés újabb hulláma indult el. A mezőgazdaság átszervezésének 1958-ban indult új szakasza lényegében 1961-re befejeződött. Az átszervezés két-három évében alakultak ki a mezőgazdasági szövetkezetek nagyüzemi földterületei. A termelőszövetkezeti tagok földjeiknek továbbra is tulajdonosai maradtak, ám egyéni földhasználatukat a közösségi földhasználat váltotta fel. A termelőszövetkezeti tagok elhalálozása után földjeik mind nagyobb részén lettek tulajdonosok a szövetkezeteken kívül álló örökösök. Ilyen előzmények után 1967-ben került sor az első földtörvény módosítására. Ezután a szövetkezet használatában lévő, de nem szövetkezeti tagok által örökölt földek megváltás útján fokozatosan a szövetkezetek tulajdonába kerültek. Ez a törvény a termelőszövetkezeti tulajdon mellett létrehozta a személyi földtulajdont is. Mai szemmel nézve is elmondhatom, hogy ezek az 1967. évi intézkedések több tekintetben előremutatóak voltak. Újabb földtörvény megalkotására 1987-ben került sor. Ennek egyik szerény, de mégis jelentős érdeme, hogy az állami és a szövetkezeti földtulajdon egyenjogúságát a gyakorlatban is megvalósította. Tisztelt Országgyűlés! A reform-folyamatok az alig két éve elfogadott földtörvény újabb jelentős módosítását sürgetik: ugyanis a felesleges kötöttségek különböző földek megszerezhetőségét és művelését, azok gazdaságos hasznosítását akadályozzák. Az erdőkre vonatkozó előírásokmég kötöttebbek. Erdőtulajdon szerzését az állami szervek részére is csak
