Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-58
4849 Az Országgyűlés 58 ülése, 1989. szeptember 28-án, csütörtökön 4850 tagjait, amelyek úgy gondolom, hogy szélesebb körben is érvényesnek tekinthetők. Mint közismert, az önálló lakás megszerzésére való törekvés az egyre romló pénzügyi feltételek szorítása a fiataloktól és a megfelelő lakással nem rendelkező emberektől mind elviselhetetlenebb anyagi és fizikai tehervállalást követel meg. A viszonylag olcsóbb bérű és kedvező hozzájárulási feltételeket jelentő szociális bérlakások építése szinte teljesen eltűnőfélben van. A kevés jövedelmű és szociálisan hátrányos helyzetben lévők is észlelik már, hogy a helyi tanácsok a jogos rászorultsági igényeket is mind kevésbé képesek megoldani. Az önerős lakásépítésbe — vásárlásba belekezdvén pedig a felvett magas összegű és kamatú kölcsönök súlyos visszafizetési terhei az általános életszínvonalromlás miatt kerülnek egyre súlyosabb helyzetbe. Ezért ezeket az embereket a jelenleg folytatott lakásfenntartás és -gazdálkodás olyan számos meglévő ellentmondása irritálja, amely más állampolgároknak változatlanul kedvezményt nyújt, mint például az állami lakások bérlőinek jelentős hányada esetén. TUdvalévő, hogy a szociális rászorultság, azaz az igényjogosultság feltételeit a tanácsok csupán az igény benyújtásakor, illetve a lakás kiutalásánál vizsgálják a bérlő személye esetében, később azonban ennek már egyáltalán nincs jelentősége a bérlet fizetésnél, vagy egyéb, a fenntartással járó költségek meghatározásakor. A több évvel vagy évtizeddel ezelőtt szociális rászorultságból vagy közérdekből lakáshoz jutott bérlők jövedelmi viszonyai időközben jelentősen meghaladták a társadalmi átlagot, közülük nem kevesen nagyon komoly ingatlannal, nyaralóval, nagyértékű személygépkocsival és egyébbel rendelkeznek, ugyanakkor az állam a fenntartási támogatásokat, kedvezményeket továbbra is a lakáshoz kapcsolja, nem pedig azok bérlőinek tényleges jövedelmi helyzetéhez. A kérdésem egy részét érintette dr. Békési László miniszter úr egy interpellációra adott válaszban. Kérném — az ismétlések elkerülése végett — kérdésem másik részére szíveskedjék államtitkár úr választ adni. A kérdésemet megismételve: a Kormány a készülőben lévő lakáskoncepciója alapján mit irányoz elő ennek az ellentmondásnak a feloldására? ELNÖK: Köszönöm szépen. A kérdésre dr. Kemenes Ernő, az Országos Tervhivatal elnöke válaszol. DR. KEMENES ERNŐ, az Országos Tervhivatal elnöke: Tisztelt Németh Kálmán! Tisztelt Ház! Illetékességből vettem át a közlekedési miniszter kollégámhoz intézett kérdésre adandó választ. Válaszomban két dolgot szeretnék kiemelni. Az egyik. Képviselő úr kérdésében jelezte azokat az anomáliákat, ellentmondásokat, amelyeket a jelenlegi lakásrendszer hordoz. Egyrészt szeretném megnyugtatni, hogy azokat a problémákat, amelyekre rámutatott kérdésének kifejtése során, a Kormány világosan látja, korábban felmérte, elemezte, értékelte és Önnel teljesen azonos módon ítéli meg. Ebből következik konkrétan megfogalmazott kérdésére adandó válaszom is: természetesen megoldást kell találnunk lakásrendszerünk továbbfejlesztése során ezekre az Ön által is jelzett, általunk is ismert és kezelt problémákra. Kérdésének lényege a bérlakásban lakóknak a fenntartási költségek viselésében vállalt terhei, az ehhez biztosított állami támogatások és a lakásban lakók jövedelmi szociális helyzetének összhangja. A már kidolgozott, elkészült és jelenleg vitára bocsátott kormányzati, lakáspolitikai elképzelések előzetes változata kezeli ezt a kérdést. Egy olyan alapfelfogásból indul ki, hogy a lakások bérei igazodjanak a lakások tényleges használati értékéhez, tehát területi elhelyezkedéséhez, felszereltségéhez, minőségi jellemzőihez és a lakásban lakók, a lakásbérlők jövedelmi szociális helyzetüknek megfelelően vállaljanak részt a lakás fenntartásában. Tehát a jelenlegi rendszerrel szemben, amikor a lakás működtetéséhez nyújt az állam támogatást, a javasolt új rendszerben — amelyről természetesen majd a Parlamentnek kell kormányzati javaslatok alapján foglalnia — egy olyan megoldásra teszünk javaslatot, ahol a lakásban lakók szociális támogatására alakítottunk ki rendszereket, abban az esetben, amikor erre valódi szociális indokok, okok fennállnak. Kérem ennyiben fogadja el a válaszom lényegét. Részletes választ a kérdésre a hivatkozott kormányzati lakáspolitikai, gondolati anyag ad, amelyet — ahogy már Békési kollégám jelezte — a november— decemberi ülésszakon lesz a képviselőknek módja részleteiben áttekinteni, figyelemmel az állami költségvetés és általában a gazdasági mozgásrendszer, a gazdasági feltételek alakulásának áttekintésével egyidejűleg. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm a választ. Király Zoltán Csongrád megye 5. választókerületének képviselője kérdést tesz fel a miniszterelnökhöz a volt állami és pártvezetők lakáskörülményei tárgyában. Király Zoltán képviselőtársamat illeti a szó. KIRÁLY ZOLTÁN: Tisztelt Ház! Az utóbbi években elég sok kétes lakásügyről hallhattunk, olvashattunk a sajtóban, hogy csak a szűkebb hazámbeli szegedi lakásügyeket említsem, azt hiszem, mindenki pontosan érti, miről van szó. Ugyanakkor az utóbbi években számos olyan állami és politikai vezető távozott posztjáról, akik hivataluk betöltésének idejére az állam tulajdonát képező nagyértékű villalakásokba költöztek. Én persze úgy vélem, hogy ez a magas állami, illetve a párt állami jellegből fakadó viszonyok között a magas politikai méltóság betöltésének idejére is elfogadható volt és méltánylandó. Világviszonylatban érvényesül ez a gyakorlat, hogy vezető állami tisztséget betöltő polgárok hivatali idejükre rezidenciát kapnak az államtól, dehát érvényesül az a gyakorlat is, hogy, csak a legismertebbeket említsem, Downing Street vagy a Fehér Ház, ahol annak lakói hivatali idejük lejárta után ki is költöznek onnan. Nálunk más gyakorlat tűnt elő és alakult ki. Tudomásom szerint sokan a volt magas méltóságot betöltő