Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-58

4851 Az Országgyűlés 58 ülése, 1989. szeptember 28-án, csütörtökön 4852 állami és politikai vezetők közül a közéletből való távozásuk után továbbra is a rendes hivatali idejükhöz mért körülmények között laknak. Egyetlen példát hadd említsek — csak jelzésképpen —, Németh Károly, az Elnöki Tanács volt elnöke. S hadd említsem ennek ellentétjeként a másik Némethet, Németh Miklóst, aki — én ugyan nem tudom, de számomra szinte bizonyos, hogy — IKV-s lakásban lakik és nincs rezidenciája, olyan mértékű, mint Németh Károlyé. Mindkettő bizonyára IKV-s lakás, valószínű Németh Miklós eleve ott is volt, Németh Károlyé meg az lett, vagy az is volt, de micsoda különbség. Szeretném hangsúlyozni: személy szerint én senkitől nem sajnálom, hogy ilyen villákban laknak. Azonban ez ügy elvi, politikai és erkölcsi súlya miatt kérdezem: az MSZMP volt Politikai Bizottságának tagjai, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács volt elnökei, a Minisztertanács volt elnökhelyettesei vagy éppen a Minisztertanács tagjai közül hányat érint mindez az általam fölvetettek szerint az utóbbi tíz esztendőből, s milyen értékű állami vagyonról van szó? S azt is kérdezem, milyen jogcímen használják továbbra is a hivatali méltóságot ténylegesen betöltők módjára a reprezentatív villákat? A végső kérdésem már kissé malíciózus. Tessék mondani, egyáltalán maradt még reprezentálásra alkalmas rezidenciaképes villa Budapesten? (Taps.) ELNÖK: A kérdésre dr. Raft Miklós, a Minisztertanács Hivatalának elnöke válaszol. DR. RAFT MIKLÓS államtitkár, a Minisztertanács Hivatalának elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Király Zoltán képviselő úr! Az Ön kérdésére adhatnék rövid, talán korrekt, jogi megközelítésű választ. De lehetne válaszolni bővebben, nem megkerülve a kérdés politikumát és kényes voltát sem. A Minisztertanács elnökétől arra van megbízatásom, hogy kérdését az utóbbi felfogás szerint törekedjem megválaszolni. A kérdés első része, hogy hogyan jutottak ezek az Ön által említett vezetők állami villához. A választ onnan kell kezdenem, hogy egy korábbi, ma már meghaladottnak ítélhető hatalmi mechanizmusban a hatalom legfőbb birtokosai, illetőleg e birtoklást kifejező tisztségek betöltői, viszonylag kevés illetményt kaptak és azt bizonyos juttatások egészítették ki. így a kevés fizetés mellé a legfőbb vezetőknek mintegy kijárt az állami villa. Ez azonban nem rezidencia volt, hiszen az akkori társadalmi rituálék szerint a magasabb vezetők családi élete rejtve maradt, ezekben a villákban zajos társasági élet nem folyt, s azóta sem folyik. A villákat a párt- és állami vezetők a családjuk elhelyezésére kapták és szabályos bérleti szerződés alapján, bérleti jogviszony keretében lakják ma is. Azok is, akik ma már nem töltenek be magas állami tisztséget. A bérleti jogviszony általános szabályai szerint a bérlettel nemcsak kötelezettségek járnak, olyanok, hogy lakbért, közműdíjat kell fizetniük, hanem bizonyos jogok is. Például: ha leadják azt a lakást, akkor az érvényes szabályok szerint a lakáshasználati díj többszörösét kitevő összegre tarthatnak igényt, vagy esetleg lakásukat meg is vásárolhatják. A kényes kérdések itt kezdődnek. Mert ugyan a bérleti jogviszony teljesen szabályos, ennél fogva jogok és kötelezettségek illetik meg a bérlőt, de nem tekinthető társadalmilag elfogadhatónak, etikusnak, ha a vezetők visszaköltöznek vidéki otthonukba, leadják a lakást, és ezért a lakáshasználati díj tízszeresét kitevő összeget igénybe veszik. Sajnálom, hogy nekem kell itt, ezen a helyen most elmondanom, de ez Önre és a nyilvánosságra tartozó ügy, hogy vannak, akik elfogadják, sőt kérik, esetleg követelik a tízszeres lakáshasználatbavételi díjat. Volt olyan vezető, aki közel 1 millió forinttal a zsebében ment vissza vidéki otthonába. Ezeket a tényeket nem lehet, nem szabad titokként kezelni. Aki ilyen összeget felvett, nyilván vállalta a következményeket, még ha azok erkölcsi megítélés szférájába tartoznak is. A másik kényesnek nevezhető probléma azzal függ össze, hogy nagymértékű állami lakóházeladási akciók indultak. Egyre többen vannak olyanok, akik meg akarják venni azt a lakást, amelyben laknak. Igen ám, de az eladásra vonatkozó szabályok nem ilyen esetekre méreteztettek, hanem olyan lakásokra, amelyeket nagy költséggel lehet csak fenntartani, amelyek leromlott állapotban vannak. Éppen ezért a Fővárosi Tanáccsal olyan megállapodásra jutottunk, hogy a nagy értékű villák bérlői, illetőleg azok a vezetők, akik kiemelt színvonalú lakással rendelkeznek, nem vásárolhatják meg ezeket a lakásokat, ezek a lakások úgynevezett tilalmi listára kerültek. A Fővárosi Tanács elhatározott szándéka, hogy ezeket az eladási tilalmakat akkor is fenntartja, ha egyébként az eladási joggal kapcsolatos döntéseket decentralizálja a kerületi tanácsokhoz. Még egy kényes kérdésről kell szólnom, nevezetesen a képviselő úrnak arról a pótkérdéséről, hogy vannak-e, maradtak-e a fővárosban rezidencia kialakítására alkalmas villák. A villák már korábban, jóval ezelőtt elfogytak. Vezetői igények pedig újra és újra keletkeztek. Ezen úgy lehetett segíteni, az akkori gondolkodás, az akkori normák szerint, hogy a Fővárosi Tanács lakásberuházásra szánt kereteiből nagy értékű lakásokat építettek, s ezeket ugyanolyan szabályok szerint kaphatták meg vezetők, mint korábban a villákat. Ebben a kérdésben a Fővárosi Tanács ellenállást mutatott. Magam is nem egyszer tanúja voltam, amikor a Fővárosi Tanács akkori elnöke — aki most, mint képviselő itt ül a padsorokban — hevesen tiltakozott az ellen, hogy abból a pénzből épülhessen kiemelt színvonalú állami lakás, amelyből egyébként a lakótelepeket kellene bővíteni. Az 1980-as évek elejétől már nem is építettek ilyen lakásokat. Jelenleg a Fővárosi Tanács nem rendelkezik sem villákkal, sem pedig kiemelt színvonalú lakásokkal. Szólnom kell arról is, hogy a Kormány felismerve annak indokoltságát, hogy a legfőbb állami vezetőknek ahhoz, hogy tisztségüket alázattal ellássák és nemzetüket méltósággal képviselhessék — ahogy az elhangzott a kormányelnöki expozéban —, megfelelő körülmények között kell lakniuk. Ezért a Kormány elvi döntést hozott arról, hogy a mindenkori köztársasági elnök és miniszterelnök részére rezidenciát alakít ki. A munkálatok már elkezdődtek, és úgy lesz — ahogyan ezt Ön