Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-58
4841 Az Országgyűlés 58 ülése, 1989. szeptember 28-án, csütörtökön 4842 ahány családtag van. Praktikusan annyit jelent, hogyha egy két tagú család folytat sertéstenyésztést, akkor 1 600 000 forintos éves árbevételig tulajdonképpen egy fillér adót sem kell fizetni, ez háromszáz darab sertésnek a fölnevelésével és értékesítésével egyenlő. Ha három tagú a család, akkor már 2 100 000 forintos éves árbevétel mellett nem kell egyetlen fillér adót sem fizetni, és ez már 400 sertésnek felel meg. Ha netántán van olyan vállalkozó, aki egymaga föl tud nevelni 400 sertést és 2 millió 100 ezer forint árbevételre tesz szert, akkor az adómentes jövedelmet is figyelembe véve az egész évre 22 ezer forint, tehát a 2 millió 100 ezernek lényegében az 1 százalékát kell adóban megfizetnie. Én alig hiszem, hogy ilyen vállalkozó ma Magyarországon van, aki egyedül egy évben képes 400 sertést fölnevelni és ebben az esetben is 22 ezer forint az adóterhe. Tehát azt tudom mondani: szó nincs arról, hogy valamiféle kemény adóztatás akadályozná az igazi jövedelmezőséget ebben a körben. És még valamit. 1987-ben ne feledjék még 300 ezer forint volt az adómentes árbevételi határ és épp az adóreformmal emelte ezt föl a Parlament 500 ezer forintra. Nem akarjuk csökkenteni ezt az árbevételi határt 1990-től sem, de nincs indok arra, hogy ezt fölemeljük. Ez csak annyit jelentene, hogy nem jelentéktelen újabb jövedelmek kerülnék el az egyébként indokolt közteherviselést. Miután azonban Kiss István kérdésében van még egy fordulat, ezért erre is szeretnék reagálni, 1990-től szándékaink szerint, ha önök ezt elfogadják, tételes költségelszámolásra nyílik lehetőség a mezőgazdasági kistermelők körében is, és ha az lesz a kedvezőbb az állattenyésztés, sertésneveléssel foglalkozó honfitársaimnak, hogy ne ezt a 90 százalékos adóátalányt kövessék, hanem a takarmány és az egyéb több, mint amennyi az árbevételnek a 90 százaléka, teljeskörűen joguk lesz rá. Tehát választhatnak ezt vagy azt. Az 500 ezer fölemelését azonban nem fogjuk javasolni a Parlamentnek. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm a miniszteri választ. Lékai Gusztáv képviselőtársunk kérdést tesz fel a környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszternek a Kösely csatorna állapotának rendezése tárgyában. Lékai Gusztáv képviselőtársunkat illeti a szó, HajdúBihar megye 13. választókerület. LÉKAI GUSZTÁV: Tisztelt Országgyűlés! Sajnálom, hogy a miniszter úr személyesen most nincs jelen, mert a párbeszédünket megkönnyítette volna ez az észrevételem, hogy mind a ketten egyformán szürkék vagyunk —, már úgy értem, hogy szürke öltönybe öltöztünk — s így közeledhettek volna nézeteink. Tisztelt miniszter úr! Hajdú-Bihar megye, mely élővizekben amúgy sem gazdag, birtokosa egy kitüntetett vízforrásnak, amely egykor természetes vízforrás volt, majd később csatornává bővítették. E vízfolyás segélykérő üzenetét közvetítem önnek. A terhelt személy adatai a következők: neve: Kösely csatorna. Kora ismeretlen. Hossza 60 kilométer 800 méter, nyomvonala a Tócó és Kondoros csatornák egyesülésétől Debrecen—Hajdúszovát—Hajdúszoboszló—Nádudvar településekérintésével, tehát választókörzetemet is érintően a Hortobágy folyóig tart. Átlagos hozama 80—100 ezer m 3 /nap, a színe mindig sötétbarna, s jellegzetes ismertetőjele az, hogy büdös, nyáron orrfacsarásig. Nevezett élőfolyás vagy vízfolyás sérelmezi, hogy mintegy 50 éve arculatát fokozatosan elcsúfították, élővilágától megfosztották. Napjainkig hátán hordozza több intézmény, település, köztük Debrecen mechanikai tisztítású szennyvizét, mely miatt 32 kilométer hosszban megszűnt létezni. Folyni folyik ugyan, de víznek nem nevezhető. Szennyezettségével a szakemberek véleménye szerint is a befogadó Kőrös és Tisza foh/óknak is károkat okozhat. A Kösely menti települések, különösen Hajdúszovát és Hajdúszoboszló lakossága egyre kevésbé tűri jelenlétét. Utóbbi gyógy idegenforgalmi különleges mikroklímáját, különösen a nyári csúcsforgalom idején súlyosan veszélyezteti. A Budapest felől először érkező turista a város határához érkezvén, akár autóval, akár vonattal, mégcsak megretten a szagtól. Ám a környéken gyakran járók, vagy az ott élők tudják, ha a bűzt megérzik, lehet szedni a bátyút, mert a vonat rögvest befut Hajdúszoboszló állomásra. Tudom miniszter úr, tervek készültek és készülnek a vázolt helyzet megszüntetésére, az eredeti állapot visszaállítására. Azért mégis megkérdezem, s nevegye sértésnek, mikor tudunk vizespoharat merítve a Kösely átlátszó vizébe jót koccintani, miként azt ön a Balaton vizével tette. Válaszának könnyítéséül szívesen felajánlom, hogy a koccintáshoz szükséges kristálypohárról én gondoskodom. Várom szíves válaszát. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm. A kérdésre a környezetvédelmi és vízgazdálkodási államtitkár, dr. Varga Miklós válaszol. DR. VARGA MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Lékai Gusztáv képviselő úr! Kérdésében nagy precizitással felsorakoztatott adatok mutatják, hogy a Kösely csatorna vízminőség védelme érdekében megfogalmazott segélykiáltás indokolt. Némi pontosítással is szolgálhatok, amit ön úgy fogalmaz, hogy ez az állapot a Kőrösök és a Tisza vízrendszerében kárt okozhat, én azt mondom, hogy nemcsak okozhat, hanem sajnos okoz is, hiszen ez az egyik fő oka annak a növényi túlburjánzásnak, ami évek óta Szegedig érezteti hatását és amely évek óta immár több millió forintjába került az ez ellen való védekezés a költségvetésnek. Ennek a kialakult helyzetnek 1920-ba nyúlnak vissza történeti eseményei. Ekkor döntöttek úgy Debrecen város polgárai, hogy a csatornahálózatukba összegyűjtött szennyvizet a Tócó patakon keresztül egy kis tavon keresztülvezetve, a Köselybe juttatják. Ekkor indult az a folyamat, amely végülis oda vezetett a város dinamikus fejlődése után, hogy ma már az élővíz-jellegről nem beszélhetünk, kipusztult az élővilág és szennyvízcsatornává vált a Kösely. Az első védelmi intézkedés 1970-ben történt, amikor ön helyesen fogalmazta meg, a szennyezés kis részének visszatartására egy mechanikai szennyvíztisztító be-
